2016-ot írunk és már autonóm közlekedésről, tisztán elektromos hajtásról és egy szebb világról álmodozunk, azonban nem árt kijózanodni, még közel sem tartunk abban az ideális világban, ahová vágyunk. A kijózanodás persze nem jelent egyet azzal, hogy a szürke valóságba visszatérvén magunkba kellene roskadnunk, hiszen napjainkban is vannak üdvözítő kivételek, amelyek képesek feledtetni idilli álomvilágunkat.
Noha az idill, mint ideális viszonyok együttállása alapvetően egy nehezen megfogható, gyakorlatilag nem létező, utópisztikus fogalom, mégis bizonyos esetekben azt érezzük, közel állunk hozzá és úgy általánosságban a lelki békéhez. Ehhez pedig nem kell más, mint egy olyan környezet, ami több szempontból is kedvünkre tesz. Kényelem, nyugalom, ergonómia - hasonló tekintetben kell egy autónak nagyon jó teljesítményt nyújtani ahhoz, hogy az idill közeli érzés körbelebegjen.
A Toyota pedig képes mindezt nyújtani, mégpedig nem másnak, mint az új RAV4-nek és a már jól ismert, japán hibrid hajtáslánc vegyületének köszönhetően. Maga a hibrid technológia széles körű elterjesztése is a Toyotának köszönhető, azonban tény, hogy az ezredfordulón felbukkant technológia csak manapság kezd igazán népszerű lenni, hiszen egyre több márka kínál benzin-elektromos vagy épp dízel-elektromos modellt, persze számos különféle konfigurációban.
Sokan persze megváltást, csodát várnak a hibridektől, zéróhoz közeli fogyasztással, holott mindez hiú ábránd, megalapozottság nélküli, fals elvárás.
Egy jó fajta benzin-elektromos hajtáslánc alapvetően arra jó, hogy egy hasonló teljesítményű dízelmotor és automataváltó párosát váltsa ki – tehát a hibrid hajtás dízelesen alacsony fogyasztást, valamint amellett a csendes üzemelést kínál. Illetve nem mehetünk el a hibridek esetében a tisztán elektromos üzem mellett sem, hiszen a már néhány kilométeres hatótávval bíró rendszereknek köszönhetően az áruházi parkolás vagy épp egy falun való áthajtás is megtörténhet emisssziómentesen, akár a kibocsátott károsanyagok, akár a zaj tekintetében. És miközben átlagban dízelmotorhoz hasonló étvágyról beszélünk, ezúttal az eloszlás másképp alakul: a hibrid modell városban fogyaszt kevesebbet és autópályán arányaiban ugyanannyival többet.
A Toyota speciális hibrid hajtását több ízben is próbára tehettük már az ikonikussá vált Prius vagy épp az Auris testében, azonban a legkívánatosabb hibrid rendszert mégis jelen tesztünk alanya, a hobbiterepjárók szegmensében előretörő RAV4 rejti. Persze takarékosságban már csak a méret, és az általa megkívánt teljesítmény miatt sem veheti fel a versenyt házon belül a kisebb modellekkel, azonban számos tényezőt figyelembe egyértelműen kellemesebbnek bizonyult.
A japánok nem bliccelik el a hibrid korszakot, sőt, nagyon is komolyan hisznek ebben a megoldásban, amit mi sem bizonyít jobban, mint a tény, hogy szinte minden Toyota és Lexus típus kérhető a dízelek takarékosságát sok más előnnyel kiegészítő benzin-elektromos hajtással. Tesztalanyunk, a RAV4 Hybrid rendszere például az általunk korábban Lexus IS300h-ban is megtalálható és meglehetősen kedvező paraméterekkel bír. Majd’ 200 lóerős rendszerteljesítmény (egészen pontosan 197 LE és 206 Nm) áll rendelkezésre úgy, hogy közben a villamos hajtás az 1,56 kWh-s akkumulátornak köszönhetően pár kilométeren át saját erejéből is képes mozgatni az autót.
A hajtás benzines felét egy 2,5 literes, 157 lovas szívómotor adja, robosztusságot ígérve. Hiszen egy kis literteljesítményű, Atkinson-ciklusú erőforrásról van szó, a dízelmotorok fájdalmasan drága karbantartást igénylő alrendszerei (nagynyomású üzemanyag-befecskendezés, kettős tömegű lendkerék, kipufogógáz utánkezelés) nélkül, ráadásul orgánuma is kifejezetten tetszetős, az öblös benzines ugyanis teljesítmény igény esetén kellemes hangaláfestéssel szolgál. Minden egyéb körülménynél csöndben végzi a dolgát. Előny mindez főként autópályás használatkor, amikor például az Auris Hybrid 99 lovas 1,8-asa már magas hangon válik kelletlen útitárssá.
Összességében aligha találunk fogást a RAV4 Hybrid hajtásláncán, ha nagyon szőrszál hasogatóak lennénk, akkor egy kicsit nagyobb kapacitású akkumulátort és egy kicsit erősebb villanymotort kívánnánk a lemezek alá, de alapvetően így is rendben van a tartalom, 4-5 kilométer legfeljebb 50-60 km/h-s tempóval és finom gyorsításokkal abszolválható vele. A fogyasztás pedig nem több mint amennyit egy hasonló kategóriás, automataváltóval szerelt dízel SUV tud: a hibrid Toyota hobbiterepes vegyesen elvan 7,5 literből. Az étvágyat legjobban az autópályás etapok dobják meg, ekkor ugyanis 8,5-9 litert is legurít torkán a japánok büszkesége, ellenben lakott területen kívül 6 liter alá szítható, városban pedig 6,5-7 liter környékén tartható a fogyasztás. Mindemellett megjegyzem, hogy erőből sincs hány, amit a 8 szekundumra mért 0-100-as sprint is bizonyít.
A kifejezetten kellemes összhatás nem csupán a hajtáslánc érdeme, a futómű, a belső tér kialakítása, az ergonómia legalább annyit hozzátesz a végeredményhez, mint a benzines-elektromos rendszer. A RAV4 ugyanis tágas, kényelmes és praktikus autó, ehhez nem fér kétség. A küllemet a Toyota manapság uralkodó stíluselemei, így a hűtőmaszkkal egybenövesztett, szúrós tekintetű fényszórók és a határozott karaktervonalak emelik ki a tömegből, de a manapság divatos, magasan futó övvonal sem maradhatott el. Mokány, komoly autó benyomását kelti tesztalanyunk, ami jól kiegészíti a potens hajtáslánc nyújtotta dinamikai magabiztosságot.
A futómű viszonylag korrekt kompromisszum, amivel ebben a kategóriában nem mindig találkozhattunk az utóbbi időben. Azonban még így is feszesre sikerült a hangolás, amivel nem vészesen billegős karakterisztikát álmodtak meg a szakemberek, de egy kicsivel több puhaság kellemesebbé tette volna az összhatást. A kormányzás elektromos rásegítéséhez híven kissé plasztikus, de már-már annyira megszoktuk ezt, hogy amennyiben nem a vezetési élményre kihegyezett típusban ülünk, fel sem tűnik.
Az utastér ugyanígy a gyártó jellegzetes megoldásaira épül: a kissé eklektikus műszerfalról eltűnt a kvarcóra, van viszont egy szép felbontású, logikus menürendszer köré épített érintőképernyős multimédiás fedélzeti rendszer, amely nem csupán a zenét, navigációt menedzseli, de az autóval, illetve a hibrid hajtással kapcsolatos aktuális információt is képes megjeleníteni. Sok izgalmat nem rejt a RAV4 utastere, jóformán minden komor és fekete, amelyet a bőrkárpitozás opciójával színezhetünk, az ergonomikus kezelőszervek között pedig találunk pár régi ismerőst. Helyből viszont van elég, széltében is, illetve a hátsó utasoknak sem lehet panaszuk akár a lábtér, akár a fejtér tekintetében.
A használat célját tekintve a tesztelt elsőkerékhajtású verziót érdemes preferálni, azonban akinek mindenképp szüksége van a 4x4-re, annak mélyen a zsebébe nyúlva kerek egymillióval kell többet fizetnie az autóért. Az Autó Pult normasztintnek megfelelő, bőséges opciókkal rendelkező verziót kifejezetten jó áron, 8,4 millió forintos listaáron adja a Toyota, ami kifejezetten versenyképes ajánlat. A benzines ugyan olcsóbb 600.000 Ft-tal, azonban jóval gyengébb és kevésbé takarékos, míg a papírforma szerint ugyanakkora étvágyú, de jóval kevesebb lóerőt tudó kétliteres dízel félmillióval kóstál kevesebbet. Noha azonos felszereltséget tekintve ténylegesen a legerősebb szintet képviselő, fokozatmentes automatával szerelt hibrid verzió a legköltségesebb, felára mindkét esetben indokoltnak tekinthető.
Hasonló adottságokkal rendelkező, hibrid hobbiterepest nem találunk a piacon, míg kiváló ár/érték arányának köszönhetően az alacsony fogyasztással csábító, de nála nem takarékosabb dízelmotoros konkurensek orra alá képes borsot törni a RAV4. Például az új Hyundai Tucson ellenében is inkább a japánt választanánk, hiszen azonos fogyasztás mellett jóval kulturáltabb és tágasabb is.
Néhány szóban
A Toyota ezúttal sem nyúlt mellé és a hibrid hajtású RAV4 egyből kategóriájának élvonalába ugrott. A verhetetlen ár/érték arányú, elsőkerékhajtású benzin-elektromos hobbiterepjáró csendes, kulturált és nagyjából a hasonló teljesítményű dízelek takarékosságával rendelkezik. Azonban tágasságával, a bőséges extralistával és minőségével képes a konkurenseket térdre kényszeríteni. Persze a Toyota újdonsága sem hibátlan, hiszen a futóműve lehetne még kifinomultabb és kicsit több vidámság is elférne benne, azonban erényeivel kárpótol. Megfontolandó ajánlat.
Előnyök: Dinamikus és hatékony hajtáslánc; Tágas, minőségi utastér; Jó ár/érték arány; Bőséges extralista; Harmonikus autó
Hátrányok: Drágán mért összkerékhajtás; Lehetne egy kicsivel erősebb az elektromos hajtás; Feszes futómű