Tenet - Kritika

Kritikánk spoilermentes. Már amennyire az lehet.

---

Világunkat olyan erők fenyegetik, melyekhez képest egy atomtámadás gyerekjátéknak tűnik csupán. Hősünk ezzel akkor szembesül, mikor egy önfeláldozó akciót követően beszervezik egy titkos ügynökségbe, amely olyan bűnözőkkel próbál meg szembeszállni, akik tetteik végrehajtása érdekében még az idő megfordításától sem riadnak vissza.

Mikor a John David Washington által játszott névtelen főhős valamikor a film első negyedében először találkozik az időinverzióval, hogy belőle is kibukjanak azok a kérdések, amik a nézőtéren is jó eséllyel felmerülnek, oktatója azzal inti le, hogy "ne próbálja meg érteni, inkább érezze".

Nem tudunk nem arra gondolni, hogy Christopher Nolan ezzel a kijelentéssel nekünk, a nézőknek is üzen, mert talán ő is sejti, hogy jóformán ez az egyetlen mentőöv, amibe új filmje kapcsán kapaszkodni lehet. A Tenet ugyanis az eddigi legnolanesebb rendezése, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Bátor és alaposan kidolgozott ötleteit megterhelően sűrű szövésű cselekménybe fűzi, és olyan tempót diktál, hogy a 150 perces játékidő pillanatok alatt elszáll, mégis kimerülten, zúgó fejjel hagyjuk el a nézőteret (főleg ha a robajszerűen hangos IMAX-teremről van szó). Tele vagyunk kérdésekkel és bizonytalansággal, mert ugyan megfogadtuk a rendező tanácsát, de azért mégis próbáltuk értelmezni a látottakat, ám mindeközben sokszor azon kaptuk magunkat, hogy nemhogy értelmezni nem tudtuk azt, de érezni se nagyon.

Meggyőződésünk, hogy ugyan a Tenet játszótere még nehezebben kiismerhető, de hasonlóan jól megalapozott, logikus szabályokra épül, csakhogy ezúttal nincs olyan karakter, aki ezeket felvezetné a nézőnek - Washington figurájával együtt nekünk is menet közben kell több különböző szereplő által eldarált információmorzsák alapján felépítenünk azt a világot, amit aztán azon nyomban le is rombolnak.

Nolan pedig nagyobb étvággyal rombol, mint valaha, ráadásul ahogy azt tőle megszokhattuk, ezúttal is lehetőleg mindent a kamera előtt felépítve, majd látványosan darabokra szedve. Akciójeleneteit tekintve talán a Tenet az eddigi legambiciózusabb Nolan-film: a cselekmény körberohanja a fél világot, és hol két kisebb hadsereget ütköztet meg egymással, hol egy Boeing 747-est vezet bele egy épületbe - a drámai hatás kedvéért, ahogy azt a hősünket útján elkísérő Neil (Robert Pattinson) is jelzi.

Mégis azt érezzük, hogy mindezt az elképesztően nagyszabású és színvonalasan realizált romboldát simán odaadnánk azért, hogy a történet vagy a karakterek berántsanak, de míg az előbbit úgy nagyon nehéz összerakni, hogy az információk javát vagy elhallgatják előlünk, vagy menetközben írják át, az utóbbiak jóformán nem léteznek. A legnagyobb problémát a főhős személye jelenti, akinek neve sincs, nem hogy jelleme: Washington karakteréről annyi derül ki csupán, hogy állhatatos, ezért aztán tökéletes alanya lehet a Tenet szervezetének. Ha lenne múltja, akkor a jövőjéért is érdemes lenne izgulni. Miközben a cselekmény mentén lohol, azért szépen belegabalyodik az Elizabeth Debicki által megformált főhősnőbe, aki mint a legtöbb Nolan-filmben, ezúttal is az érzelmi mozgatórugót jelenti, de ő is inkább csak eszköz, habár a jobban sikerültek közé tartozik.

Ami pedig az időinverziót illeti, azaz olyan tárgyakat és embereket, akik visszafelé képesek haladni az időben, Nolan ezt remekül kitalálta és még annál is precízebben meg is valósította, de jó szokásához híven ezúttal is megkavarja a dolgokat, mert hát nem fér a bőrébe: tetszik, nem tetszik, ő ezt így szereti. És hogy mi mennyire szeretjük ezért őt? Nos, a Tenet kapcsán most kevésbé, mint általában.

---

A Tenet 2020. augusztus 26-tól látható a hazai mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.