TOP 20: A legjobb se nem Marvel, se nem DC képregényfilmek I. (20-11.)

A két képregényházon túl is van világ

TOP 20: A legjobb se nem Marvel, se nem DC képregényfilmek I. (20-11.) - Top film

Számtalan alkalommal futunk bele abba a kérdésbe, hogy melyik képregényház gyártja a jobb füzeteket, illetve melyikük inspirálja a jobb filmeket, a Marvel vagy a DC. Erre a kérdésre nem szeretünk válaszolni, mivel mindkét vezető kiadó fialt már jó és rossz kockást, és még annál is jobb és rosszabb képregényfilmet egyaránt, úgyhogy veszünk inkább egy nagy levegőt, és most azokra az adaptációkra összpontosítunk, melyek mögött nem ez a két kiadó áll. Íme, a 20 legjobb olyan képregényfilm (ebből is a hátsó tíz), amely nem a Marvel és nem is a DC által kiadott füzetek alapján készült.

 

20. Rocketeer (The Rocketeer, 1991)
Kiadó: Pacific Comics

Ugyan a Rocketeer alapjául szolgáló képregény a 80-as évek elején jelent meg először, mégis olybá hat, mintha a két világháború között született volna, nem csupán azért, mert akkor is játszódik: hangulatában és képi világában egy rég letűnt, ma már romantikával övezett kort idézett. Ez a füzetek alapján készült filmről is elmondható, ami talán azért sem meglepő, mert a rendezői székben az a Joe Johnston ült, aki elég rendesen benne volt a szintén eme korszak által inspirált Indiana Jones-filmek készültében. Megjegyezzük: arról a Johnstonról beszélünk, aki ezt a hangulatvilágot az első Amerika kapitány-film rendezői székében is megjelenítette.

A film főhőse egy fiatal pilóta, aki véletlenül egy hátára rögzíthető rakétára bukkan, amivel aztán meredekebbnél meredekebb mutatványokat prezentálhat. Igen ám, de nem tudja, hogy ezt a találmányt magától Howard Hughes-tól lopták el, és nem csupán az FBI vadászik rá, de az azt eredetileg meglovasító nácik is. Sajnos a film anno nem igazán találta közönségét, pedig olyan színészeket vonultatott fel, mint Timothy Dalton vagy Jennifer Connelly, a látványvilágáért pedig az Industrial Light & Magic felelt, ám idővel felfedezték báját, a jogokkal rendelkező Disney pedig épp a remake gondolatával játszadozik.

19. 300 (2007)
Kiadó: Dark Horse

Frank Miller 300 című képregénye inkább nevezhető művészeti albumnak, semmint... nos, képregénynek, ugyanis simán rá lehetne sütni a "stílus a tartalom felett" bélyeget, csakhogy ennek a könyvnek olyan bitang erős stílusa van, hogy a képeiben gyönyörködő ember hajlamos elfeledkezni arról, milyen soványka történetet követ nyomon az oldalain. Ezt még maga Zack Snyder is érezhette, aki nem volt rest megtoldani a 300 hős spártai történetét némi politikai hátbaszúrkálással, amely Leonidas otthon maradt nejét érintette, és mint ahogy a moziban ülve ti is éreztétek, totálisan jelentéktelen mellékszál.

No, de a főszál! Pontosabban annak kidolgozása, az egy olyan egyedi élménnyel látta el nézőjét, melynek minden egyes követőjére - akár már a második részre is - simán rá lehetett húzni a plágium vádját. Snyder jóformán az egész filmet zöld háttér előtt rögzítette, hogy aztán a könyvből átemelt művészeti koncepció mentén színesítse ki azt. Kellett is ez a cicoma (no meg a sok lassítás), ugyanis a 300 sztorija nagyjából kimerül abban, hogy egy maréknyi spártai felkerekedik, hogy megálljt parancsoljanak Xerxész milliós seregének - mindezt viszont nem az egyszerű ókorban, hanem annak tesztoszteronnal ízesített fantasy-rémálmában. Gearad Butlerék állítólag olyan durva edzésprogramon vettek részt a filmre való felkészülés során, hogy majd minden nap kirakták a taccsot. A filmtől - legyen bármennyire is túltolva - nem lehet.

18. Mystery Men - Különleges hősök (Mystery Men, 1999)
Kiadó: Dark Horse/Image Comics

Hogy a Mystery Menből nem lett máig idézett, lehengerlő klasszikus, azt leginkább az időzítésének köszönheti. Kinka Usher első és egyetlen filmje akkor készült el, amikor Hollywood (és a közönség) még nem volt rácuppanva a képregényfilmekre: túl gyerekesnek, túl geeknek tartották őket ahhoz, hogy komoly adaptációk szülessenek belőlük. A Mystery Men is egy vígjáték, mi több, egyenesen szuperhősparódia, csak hát az a rákfenéje, hogy a közönség még nem ismerte azt a témát, amit kiparodizál. Ma már egész más szemmel tekintenénk erre a filmre - főleg az olyan ünnepelt és rá azért erősen reflektáló szériák szemében, mint amilyen például a The Boys -, melyben az egyik ünnepelt szuperhőssel az a baj, hogy nem maradt a kosztümjén több reklámfelület, a másikkal meg az, hogy csak akkor tud láthatatlanná válni, amikor senki sem néz oda.

A Mystery Men egy teljesen haszontalan szuperhősök gyülekezete, akik a sors iróniájának köszönhetően kiemelt szerepet kapnak egy szupergonosszal (Geoffrey Rush) szemben. A csapat fejét Ben Stiller játssza, és karakterének az a legnagyobb szuperképessége, hogy pillanatok alatt fel tudja idegesíteni magát. Az abszurd poénokkal teli és a kor színes-zajos képregényekre hajazó show-t mégis a Wes Studi által megformált mentor nyúlja le, akinek olyan hasznos tanácsai vannak, mint például az, hogy "Ahhoz, hogy taníthassalak titeket, először meg kell tanítanom titeket a tanulásra." Ahhha.

17. Sikersztori (American Splendor, 2003)
Kiadó: Dark Horse

No, ehhez a filmhez képest az Eredet szögegyenes matiné! Figyeljétek, csak! A Sikersztori Harvey Pekar American Splendor című képregénye alapján készült, melyben az író saját magát szerepelteti, mindennapos történéseit, vágyait és fájdalmait fogalmazza meg benne. Eddig nem túl bonyolult, de most figyeljetek: a film nem csupán a képregényt dolgozza fel, illetve azt, hogy a képregény írója saját magáról ír képregényt, de azt is, hogy milyen érzés egy olyan képregényíró életét filmre adaptálni, aki saját magáról ír képregényt...

Paul Giamatti játssza Pekart, aki legalább olyan neurotikus, mint Woody Allen, cserébe viszont meg sem próbál viccesnek tűnni, sokkal inkább pokrócnak, ellenben a negyedik falat folyamatosan lebontó, ám az alapvetően teljesen hétköznapi történéseket elmesélő filmnek végül sikerül megkedveltetnie (anti)hősét nézőjével - de persze leginkább azokkal, akik már akkor is a kockások oldalai közé menekültek, mikor az még korántsem volt olyan menő.

16. Dick Tracy (Dick Tracy, 1990)
Kiadó: Chicago Tribune New York Syndicate

A Siny City valószínűleg sehol se lenne Dick Tracy nélkül. Rendező-főszereplője, Warren Beaty már 15 éve próbálta megvalósítani tervét, hogy filmre vigye Chester Gouldnak az 1930-as években született képregényét, amely egy detektív kalandjait követi nyomon filmnoiros alapokra helyezve, azt alaposan kikarikírozva. Küzdelmes előélete volt a filmnek, melynek rendezői széke legalább annyiszor cserélt gazdát, mint a stúdió, amelyik eljátszott a filmre adaptálás gondolatával. Végül a Disney stúdió adott zöld utat a produkciónak, amiben Beaty végül nem csupán a címszereplő sárga ballonkabátját öltötte magára, de a megafont is ő vette kézbe.

A sztori maga a szokásos krimimotívumokat vonultatja fel a magányos nyomozótól a szerelmi háromszögön át a könyörtelen maffiózókig. Ami igazából emlékezetessé teszi a Dick Tracy-t, az részben Beaty ragaszkodása ahhoz, hogy a lehető legjobban megidézzék benne az eredeti képkockákat, méghozzá úgy, hogy annak limitált, mindössze hét színből álló palettáját vegyék alapul a film realizálásához, figurái pedig még megjelenésükben is karikatúrák legyenek (Al Pacinóra, Dustin Hoffmanra és William Forsythe-ra szinte rá sem lehet ismerni a maszkok mögött). Másrészről pedig az 1990-ben bemutatott film az egyik utolsó, klasszikus eszközökkel (felépített díszletekkel, festett hátterekkel és miniatűrökkel) elkészített, nagyszabású hollywoodi mozi. Valószínűleg ezt az Álomgyár is érezte, ugyanis a vegyes fogadtatás ellenére 7 Oscarra jelölték a filmet, amiből hármat szoborra is váltott.

15. A holnap határa (Edge of Tomorrow, 2014)
Kiadó: Sueshia

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy A holnap határa alapjául szolgáló All You Need is Kill (hogy miért nem tartották meg az eredeti címet?!) először illusztrált regényként jelent meg Japánban, de a sztorit igazán népszerűvé a mangaadaptáció tette. Mindenesetre Doug Liman rendezése mindkét forrásból kölcsönözve vált a 2010-es évek egyik legszórakoztatóbb sci-fijévé - még úgy is, hogy a végén nem igazán áll össze a kép. De ha szereted Tom Cruise-t, akkor feltétlenül csekkold, ha meg nem, akkor meg pláne, ebben a filmben Hollywood legismertebb mosolyának tulajdonosa ugyanis nagyon-nagyon sokszor meghal.

A sztori egy haszontalan katonáról szól, aki egyik pillanatról a másikra a frontvonalon találja magát a Földünkre érkezett idegenekkel folytatott háborúban, és mikor a túlerőben lévő ellen pillanatok alatt kivégzi, ő újra a csatát megelőző napon ébred, és kezdheti előlről az egészet... újra meg újra - ő pedig két meghalás között egyre jobb és jobb lesz. Az Idétlen időkig alaptételét kölcsönvevő filmben az akció mellett jut hely a fanyar humornak és némi lőporszagú romantikának is, ugyanis emberünket összehozza a sors egy másik időismétlővel, akit a félelmetesen izmosra gyúrt Emily Blunt játszik.

14. Snowpiercer - Túlélők viadala (Snowpiercer, 2013)
Kiadó: Titan Comics

Bong Joon Ho első angol nyelvű filmje egy 1982-ben megjelent francia képregényt vesz alapul, habár leginkább csak annak alapját, helyszínét és miliőjét veszi kölcsön: karakterek és események tekintetében leginkább a maga útját járja. A címszereplő egy futurisztikus vonat, amely keresztül-kasul utazza a Földet anélkül, hogy akár egy percre is megállna: nem is teheti meg, ugyanis egy félresikerült emberi beavatkozás révén az egész bolygó megfagyott - az utolsó túlélők a vonaton tartózkodnak. A képregényhez hasonlóan a film is a társadalmi rétegződés allegóriája, hőseink a vonat hátsó felében tengődnek tudva azt, hogy az elülső kocsikban fényűző életet élnek.

A film a képregény elrugaszkodott alapötletét még merészebb elképzelésekkel fejeli meg, narratívájában pedig kiszámíthatatlanul forog a zsánerparódia és a véresen komoly tisztelgés között, hangvételében pedig hol játékos, hol rendkívül erőszakos, ami rendezőjének pályáját ismerve egyáltalán nem meglepő. És még a film pazar szereposztásáról nem is beszéltünk, melynek pusztán a sokszínűsége kiemelné ezt a sajátos darabot a stúdiófilmek közül - nem mintha döntéseiben, távlataiban és karaktereiben bármilyen szinten is idomulna a tömegízléshez.

13. Tétova tinédzserek (Ghost World, 2001)
Kiadó: Eightball

Maga Daniel Clowes, a Tétova tinédzserek alapjául szolgáló képregény szerzője sem tudja, honnan jött ez a történet és hogy hová tart - valahogy úgy, mint annak két főhőse, a mélyen cinikus, ám saját nemi identitásukkal sem feltétlenül tisztában lévő Enid és Rebecca. Két tinédzserlányról van szó, akik magukba foglalják a céltalanság frusztrációját és felszabadultságát, mindezt egy olyan környezetben, amely egyszerre emlékeztet egy hétköznapi kertvárosra és valami nem e világira.

Lehet, hogy a Terry Zwigoff által rendezett filmváltozat az utóbbit némileg elnyomta, cserébe látszólagos célt talált a Thora Birch és Scarlett Johansson által alakított két lánynak, méghozzá Seymour (Steve Buscemi), a társat kereső, visszahúzódó férfi személyében, akit a tinik először csak ugratásból hívnak el egy vakrandira, de aztán vele jobban megismerkedve saját életük ürességével szembesülnek. Zwigoff filmje fanyar humorral, kérkedéstől mentes képi világával remekül visszaadja azt a kvázi internet-előtti világot, melyben a tinik még közvetlen ingereknek kitéve voltak kénytelenek boldogulni, és ezáltal egyszerre voltak sebezhetőbbek és egyénibbek.

12. Persepolis (Persepolis, 2007)
Kiadó: Pantheon Books

Az iráni születésű Marjane Satrapi saját önéletrajzi ihletésű képregényét adaptálta rajzfilmre, amely 2007-ben elnyerte a Cannes-i Filmfesztivál nagydíját, valamint Oscar-díjra is jelölték. A fekete-fehér, néha karikírozott figurákkal dolgozó rajzfilm egy iráni lány felnövekedését követi nyomon az iszlám forradalom idején, illetve az azt követő fundamentalista rezsim alatt.

Mindenki tudja, mit jelentett ilyen környezetben nőként felnőni, főleg ha valaki olyan szókimondó, mint a film főhőse, Marjane, aki a popkultúrán, egészen pontosan a punk zenén, popon és a heavy metalon keresztül lázadt a rendszer ellen. Komoly tartalma ellenére a film gyakorta igen szellemes, ám a humort esetenként sokkoló dráma ellenpontozza. Toplistánknak a Persepolis a legakkurátusabb résztvevője - hála a választott megvalósítási módnak, ugyanis stílusával egy az egyben a képregényt kelti életre.

11. A kárhozat útja (Road to Perdition, 2002)
Kiadó: Paradox Press

A kárhozat útja azon ritka képregényfilmek egyike, amiről a nézők álmukban sem gondolnák, hogy milyen forrásból született. De talán pont ebben rejlik a képregények ereje: rajzokkal és szövegbuborékokkal bármilyen történet elmesélhető. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Max Allan Collins kockását részben filmek inspirálták - olyanok például, mint A keresztapa vagy A Valentin-napi mészárlás. Részben viszont egy legendás manga, a Lone Wolf and Cub inspirálta, amiből magából is jó néhány film készült.

A sztori középpontjában egy maffiózó fia áll, aki miután szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, kénytelen apjával együtt menekülőre fogni, aki aztán ebből a menekülésből bosszúhadjáratot csinál. Sam Mendes rendezésében az a legerősebb, ahogy a gengszterfilmes kliséket érzelemmel átitatva és Tom Hankset szokatlan szerepben megtéve egészen újszerű élményt kínál, amit bitang erős mellékszereplők (Paul Newmantől Jud Law-n át a sztárság útjára lépő Daniel Craigig) és Conrad L. Hall nem véletlenül Oscar-díjjal jutalmazott fényképezésével tesz felejthetetlenné.


Folytatása következik.

Kommentek