Néhány évvel megúszhatja George Floyd gyilkosa, és még rasszista bíró sem kell hozzá
Nem nehéz elképzelni, mi történne, ha a George Floyd nyakán térdelő rendőrt nem ítélnék el szándékos emberölésért, és megúszná néhány évvel – márpedig ez nagyon könnyen megtörténhet. Ha így lesz, sokan vélhetőleg megint intézményes rasszizmusról fognak beszélni és talán újra dőlnek szobrok és törnek kirakatok is. Pedig egy ilyen ítélethez sem kell rasszizmus: utazás következik jog és igazság egyáltalán nem fekete-fehér világába.
Aki látta a felvételt, amelyen Derek Chauvin csaknem kilenc percen át térdel a földön fekvő George Floyd nyakán, aki közben azt hajtogatja, hogy nem kap levegőt, annak teljesen egyértelmű, hogy borzalmas gyilkosságot néz végig. Az általános vélekedés szerint pedig a felvétel tökéletes bizonyítéka az amerikai feketéket sújtó intézményes rasszizmusnak. A Válasz Online nemrég adatokkal bizonyította, hogy a probléma oka nem ott keresendő. Úgy véltük: nem az utca, hanem a tárgyalóterem a megfelelő helyszín az eset feldolgozására. Reményünknek adtunk hangot továbbá, hogy a gyilkos a bíróságtól majd megkapja megérdemelt büntetését.
Ezért nagyon érdekes az elemzés, amely azt mutatja meg, hogy az eset jogi megítélése egyáltalán nem egyértelmű. A kételyekre célzott az illetékes főügyész is, amikor azt mondta, nem lesz ez könnyű eset, s nehéz lesz kicsikarni a rendőrök elítélését. Persze nem arról van szó, hogy egyáltalán nem ítélik majd el őket, hanem arról, hogy nem feltétlenül szándékos emberölésért, hanem valami enyhébb bűncselekményért. Például gondatlanságból elkövetettért, bár Amerikában természetesen eleve kicsit mások a jogi kategóriák, mint Európában. Egy néhány éves, nem szándékos emberölésért kiszabott ítéletet ilyen felfokozott helyzetben mindenesetre mindenki szinte felmentésként értékelne. Persze ez csak egy forgatókönyv a sok közül, egyáltalán nem biztos, hogy végül így történik majd, már csak azért sem, mert rengeteg új részlet kerülhet elő, hiszen egyelőre csak a vádlottak első meghallgatásán vagyunk túl.
Amikor végigmegyünk az érveken, nem azért tesszük, hogy felmentsük a rendőröket, hanem azért, hogy megmutassuk olvasóinknak, mennyire összetett egy még ilyen látszólag faék egyszerűségű ügy is. S hogy rámutassunk arra: a kép, amelyből egyes részletek kimaradnak, mások felnagyítódnak, nagyon veszélyes, hiszen ez eleve megágyaz annak az értelmezésnek, hogy egy kevésbé súlyos ítélet mögött csakis a rasszizmus állhat. Vagyis: megint jogos lesz az utcára vonulók dühe. (Miközben más esetekben a jogvédők azonnal kikérik maguknak, ha valaki nem tartja tiszteletben a független bíróság ítéletét. Az ártatlanság vélelméről nem is beszélve.)
Nézzük tehát, miként láthatja majd a bíróság azt, amit mi láttunk! A rendőrök ellen vádat emelő ügyészség legnagyobb problémája az lesz, hogy bizonyítsa: tényleg Chauvin okozta Floyd halálát. Hogy Floyd attól halt meg, hogy Chauvin hosszú percekig a nyakán térdelt. Ez nekünk egyértelmű. Hiszen jelmondat lett Floyd ismételt könyörgése: I can’t breathe, azaz nem kapok levegőt. Egy fontos részletről azonban sajnos nem esett szó.
Arról ugyanis, hogy Floyd már a kocsi mellett állva elkezdte mondogatni, hogy nem kap levegőt. Azelőtt tehát, hogy a földre került volna, és annál korábban, hogy Chauvin rátérdelt. Vagyis: már az intézkedés előtt rosszul lett. Annyira nem is meglepő ez, ha tudjuk, hogy Floyd borzalmas állapotban volt. Már a rendőrséget hívó boltos is azt mondta, hogy nincs magánál, annyira részeg, és nagyon aggasztó, hogy ilyen állapotban ül be a kocsijába. A boncolásnál aztán kiderült, hogy többféle kábítószer is volt Floyd szervezetében, fentanil például nagy, túladagolás-közeli mennyiségben. (Bár van értelmezés, amely utóbbi állítást vitatja, és csak kis mennyiségű fentanilt ismer el.) Az is kiderült, hogy Floyd súlyos szívbeteg volt (ezt a kihívott rendőrök természetesen nem tudhatták). A szívbetegségét vélhetően a gyakori múltbeli droghasználat okozta.
Külön jelentősége van egy olyan tünetegyüttesnek, amely egyáltalán nem ritka olyan rendőri beavatkozásoknál, amikor egy nem tiszta tudatállapotban lévő emberrel szemben kell intézkedni. Ezt úgy nevezik, hogy Excited Delirium Syndrome (EDS), talán úgy fordítható, hogy Izgatott Önkívületi Tünetegyüttes. Számos jellemzője van, így például megemelkedett testhőmérséklet, fokozott izzadás, de esetünkben fontosabb, hogy az EDS-ben szenvedő szinte nincs magánál, és semmilyen utasításnak nem engedelmeskedik. Közben óriási ereje és kitartása van, gyakran a végsőkig és nagyon sikeresen ellenáll. Ez az állapot nagyon sokszor szívleálláshoz és halálhoz vezet. Egészen köznapian: az illető annyira felhergeli magát, hogy addig küzd, amíg meg nem áll a szíve. Sok helyen, így a minneapolisi rendőrségnél is van protokoll erre az esetre, amely hangsúlyozza, hogy az ilyen állapotban lévő ember fokozott veszélyt jelent magára és a rendőrökre is. Általában a rendőrök megpróbálják lefogni és fogva tartani az illetőt, amíg megérkezik egy egészségügyi stáb, amely aztán egy injekció beadásával teremt nyugalmat. A rendőrök beszélgetésén márpedig elhangzik a gyanú, hogy Floyd esetében EDS-ről van szó, ezt alátámasztja az is, hogy több rendőr sem képes arra, hogy berakja a rendőrautóba és elinduljon vele az őrszobára. A sikertelen próbálkozás után szedik ki a kocsiból és fektetik a földre. Ahol viszont Floyd már egyáltalán nem áll ellen, tehát teljesen értelmetlennek tűnik továbbra is rajta térdepelni.
Van tehát egy szívbeteg, önkívületben lévő, hatalmas erejű férfi, akit úgy kellene megfékezni, hogy se neki, se a rendőröknek ne essen baja. Hogy ez mennyire nehéz, azt más esetek mutatják, amelyekben az illető annyira felhergelte magát, hogy mintaszerű rendőri intézkedés közben is életét vesztette – ami persze megint csak nem jelenti azt, hogy a jelenlegi intézkedés mintaszerű volt, csupán azt, hogy nem feltétlen az vezetett Floyd halálhoz. Az ügyvédek bizonyára megpróbálják majd erre vinni az ügyet, s felhívni a figyelmet például egy Willard Truckenmiller nevű férfi esetére, aki a születésnapját ünnepelve került önkívületi állapotba. Az ügy azért érdekes, mert Truckenmiller serifhelyettes volt, azaz a kiérkezők tulajdonképpen saját kollégái voltak, akik értelemszerűen nagyon vigyáztak, hogy a fenyegetőző férfinek ne essék baja, amikor az ellenállását letörve megbilincselték. Mégis megállt a szíve intézkedés közben, és a kórházban el is hunyt.
Egy másik eset Roy Scotté, az meg azért tanulságos, mert videó is rögzítette, hogy a rendőrök milyen példásan jártak el. A 65 éves férfi vascsővel és késsel volt felfegyverkezve, a rendőrök szinte oktatófilm-szerűen vigyáztak arra is, nehogy beverje a fejét, amikor stabil helyzetbe fektették. Scott mégis meghalt. A legbizarrabb egyezés talán egy Donald Lewis nevű férfi ügye. Ő ugyanis fehér, míg az őt nyakfogásba helyező rendőr fekete. (Újabb adalék ahhoz, hogy ami történt, annak elsősorban nem a bőrszínhez van köze.) Lewis azt hajtogatja intézkedés közben, hogy meg fog halni. Valóban így is lett. Az orvosszakértő szerint nem annyira a rendőri intézkedés, mint a túl sok kokain miatt. Mire az eredménnyel elégedetlen rokonok felkértek egy ellenszakértőt, aki viszont megállapította, hogy Lewis a fojtogatástól halt meg.
A történet további csavarja, hogy most Floyd családja és az őket segítő jogvédők ugyanezt a szakértőt kérték fel, aki most is arra a megállapításra jutott, hogy Floydot megfojtották a rendőrök. De ez persze a legkevésbé meglepő, ugyanis ez a tévében is befutott sztárszakértő, Michael Baden szinte az összes, az elmúlt évtizedben nagy vihart kavart ügyben szerepelt az elhunyt képviselői által felkért szakértőként, és üzembiztosan minden egyes esetben gyilkosként írta bele a szakvéleményébe a rendőröket. Ami megint csak azt mutatja, milyen nehéz tisztán látni egy ilyen ügyben, hiszen a sajtóból csak annyi jön le, hogy van egy szakértő, aki ezt mondja, egy másik meg azt. Nem derül ki, hogy ezeknek a szakértők függetlensége erősen megkérdőjelezhető, és hogy egyikük a körülményektől függetlenül mindig ugyanarra a megállapításra jut.
Floyd esetében például a hivatalból eljáró szakértő az előzetes véleményében nem talált arra utaló jelet, hogy Floydot megfojtották volna. A végleges jelentés viszont már említi a rendőröket, eszerint Floyd légző- és keringési szerveinek a kényszerítőintézkedés közbeni leállása volt a halál oka. Hangsúlyosan szerepel a jelentésben a rossz szív, a kábítószer, sőt az is, hogy Floyd koronavírusos is volt, bár ez a jelentés szerint nem játszott közre a halálában. A rendőrök ügyvédei meg majd ezt próbálják kétségbe vonni újabb szakértőkkel. A kétség azért is fennáll, mert ugyan az eset nyomán az alkalmazott nyakfogás a szükségtelen rendőri brutalitás jelképe lett és számos helyen azonnal be is tiltották, egyáltalán nem olyan egyértelmű, hogy tényleg gyilkos módszerről van szó. Először is fontos tisztázni, hogy a minneapolisi rendőrség akkor hatályban lévő irányelveinek megfelelő volt a nyakleszorítás alkalmazása. (Legalábbis az elején. Az tényleg döbbenetes, hogy egy mozdulatlan, sőt élettelen férfit leszorítva tart a rendőr.) Floyd egyértelműen ellenállt annak, hogy bevigyék a rendőrségre, ilyen ellenállásnál pedig ez alkalmazható fogás. Ami nagyon lényeges, hogy a nyakleszorítás, ha helyesen csinálják, egyáltalán nem arról szól, hogy az áldozatot belepréseljék az aszfaltba. Csupán arról, hogy ne tudjon felkelni. A rendőröknek ezért külön oktatják, hogy ilyenkor ne teljes testsúllyal nehezedjenek az áldozatra, hanem térddel csak azt akadályozzák meg, hogy az illető fel tudjon kelni. Ilyen képzésen Chauvin is biztosan részt vett, a kérdés pedig az, hogy Floyd lefogásánál a tanultak szerint járt-e el. Egy arra utaló jel mindenképpen van, hogy igen. A videón látható ugyanis egy pillanat, amikor a földön fekvő Floyd fel tudja emelni egy pillanatra a nyakát és a fejét, ami nyilvánvalóan nem sikerülhetne, ha Chauvin teljes testsúlyával nehezedne rá. Vannak hozzávetőleges számítások is, hogy különböző súlyú rendőrök egy, illetve két térdes alkalmazásnál milyen erőt fejtenek ki ennél a fogásnál. Ezek alapján is kétségbe vonható, hogy Chauvin halálos nyomást gyakorolt volna.
Ha olvasóink eddig nem hallottak minderről, nehogy maguknak tegyenek szemrehányást. A tekintélyes New York Times például remek videót készített, amelyben rekonstruálják az esetet. A csaknem tízperces összeállításból történetesen kimaradt az a részlet, hogy Floyd fel tudta emelni a fejét a szorításban. Mint ahogy kimaradt az a rész is, amikor dulakodik a rendőrökkel. Meg a szíve rossz állapota is, amelyet a korábbi droghasználat okozhatott. Megemlítik viszont, hogy Chauvin ellen sok panasz volt korábban. Azt ellenben nem, hogy kitüntetéseket is kapott, s hogy ez a panaszszám a húsz éves szolgálat alatt nem számít kiugrónak, és hogy a két évtized alatt mindössze egyszer kapott szóbeli feddést és egyetlen panaszt találtak annyira megalapozottnak, hogy írásbeli figyelmeztetést kapjon. Amikor minimális sebességtúllépés miatt kiparancsolt egy (fehér) nőt a kocsijából.
Ilyen szelektív összeállítások után talán már nem is olyan meglepő, hogy szabályos szent lett George Floydból, akinek utólag az egész életét átértelmezik. Éljen csak amolyan barátságos, gyengéd óriásként az emberek fejében. Kétségtelen, hogy ezzel a módszerrel egész élete, illetve halála felfűzhető a rasszizmus témájára. De csak így fűzhető fel arra: ha egészében nézzük Floyd tragikus életét, sokkal közelebb jutnánk a fekete közösséget sújtó problémák megértéséhez.
Floyd egy texasi gettóba születik, hat (fél)testvére van. Az apa elhagyja a családot. A majdnem két méter magas, száz kiló feletti fiatalember nagyon tehetséges a sportokban, kosárlabdában és amerikai futballban is, olyannyira, hogy ösztöndíjat kap és családjából elsőként főiskolára mehet. Tehát akár sportolóként, akár főiskolát végzett emberként is lehetőséget kap arra, hogy kiemelkedjen. Csakhogy profi sportoló sem lesz, s a főiskolát sem végzi el. Viszont bandákba keveredik. 24 és 32 éves kora között nyolcszor ítélik el különféle bűncselekményekért, általában kábítószerrel kapcsolatban. Aztán jön a mélypont: 2009-ben öt évre ítélik fegyveres rablásért. Az apai mintát is viszi tovább: öt gyereke születik különböző partnerektől, akikkel csak rövid ideig él együtt. A börtönben viszont vallásos lesz és jó útra tér. Szabadulása után költözik Minneapolisba, rendesen dolgozik, ugyanazon a szórakozóhelyen lesz kidobóember, ahol másodállásban Derek Chauvin is (nincs bizonyíték arra, hogy ismerték volna egymást). Aztán jön a koronavírus és a válság: Floyd elveszíti a munkáját. Megint drogozni kezd, hogy végül módosult tudatállapotban fizetés nélkül próbáljon meg távozni egy boltból.
És ekkor ráhívják a rendőrséget…
Nyitókép: tüntető George Floyd minneapolisi emlékhelyénél 2020. május 30-án. Fotó: AFP/Kerem Yucel
