Vannak rendezők, akiknek életét, munkásságát rendre csúfosan beárnyékolja egy-egy munkájuk és sajnálatos módon elsősorban erről emlékeznek rájuk. Joel Schumacher tipikus példája volt ennek. A rendezőlegendát 80 éves korában érte a halál.
Schumacher a 80-as, 90-es évek egyik meghatározó direktora volt. A nyíltan meleg filmes jelmeztervezőként kezdte pályafutását (csakhogy értsük a későbbi mellbimbós jelmezeket), innen nyergelt át a rendezésre. Az áttörést számára az 1985-ös Szent Elmo Tüze hozta, amelynek társ-forgatókönyvírója is volt, benne olyan színészekkel, mint Rob Lowe, Emilio Estevez és a fiatal Demi Moore. Következő nagy dobása a szintén kultikus státuszba emelkedett vámpíros horror-komédia, Az elveszett fiúk volt, Kiefer Sutherlanddel, Corey Feldmannel és Haimmel, valamint Jason Patrickkel. Az 1990-es Egyenesen átban, melyben orvostanhallgatók kutatják a halál utáni lét titkát, olyan feltörekvő nevek szerepeltek, mint Julia Roberts, Kiefer Sutherland, Kevin Bacon, vagy William Baldwin.
Schumacher (egyik) főművének mindenképpen az egyszerre kegyetlen és sötét humortól sem mentes, manapság még inkább aktuális fogyasztói társadalomkritikának tekinthető 1993-as Összeomlás nevezhető, benne Michael Douglas talán élete legnagyobb alakításával. (A film a Cannes-i filmfesztiválon is indult.) Innentől számítva Schumacher évente ontotta magából a filmeket jó ideig. 1994-ben jött a kiváló John Grisham adaptáció, Az ügyfél Susan Sarandonnal, Tommy Lee Jonesszal és Brad Rendfro-val, 95-ben átvette a stafétát Tim Burtontől az első hírhedtebb (de még vállalható) Batman-mozija, a Mindörökké Batman rendezésével, majd az 1997-es Batman és Robinnal, a mellbimbós kosztümökkel, a revü showba illő elemekkel, a Bat-bankkártyával a földbe állította a franchise-t, hogy azt később Christopher Nolan támassza fel parádésan. Schumacher viszont többször elnézést is kért a rajongóktól a filmek színvonaláért, egy ízben már egyenesen a DVD-extrákon. Sajnálatos módon ezek igencsak ráégtek Schumacher hátralévő munkásságára, noha még ezeken kívül is bőven van miből szemezni. A két Batman-mozi között egy újabb sztárokkal megpakolt Grisham-adaptációt dirigált le Ha ölni kell címmel, olyan nevekkel, mint a feltörekvő Matthew McConaughey, Sandra Bullock, Kevin Spacey, Kiefer és Donald Sutherland, valamint Samuel L. Jackson. Az 1998-as 8mm-rel szintén a velőt rázó thrillerek sorát gyarapította Nicolas Cage főszereplésével, az 1999-es Hibátlanokban pedig már akkor merésznek számító témában a félig lebénult, homofób Robert DeNiro barátkozott össze a nőimitátor Philip Seymour Hoffmannal.
A milleniumot a Colin Farrell nevével fémjelzett háborús mozival, a Tigrisek földjénnel indította. 2001-ben ugyan nem hallatott magáról, azonban 2002-ben rögtön 3 filmmel (!!!) is jelentkezett. Az Anthony Hopkins és Chris Rock nevével fémjelzett Rossz társasággal újabb sikertelen kísérletet tett az akciófilmek területén, ellenben a Cate Blanchett főszereplésével készült, igaz történetet feldolgozó Lapzárta - Veronica Guerin története már egy egyértelműen minőségi munka volt, a hitchcock-i feszültséggel bíró A fülkét ismét Colin Farrellel és a kabalájának számító Kiefer Sutherlanddel pedig az utolsó igazán jó filmjének szokás tartani. A 2004-es Az operaház fantomja a feltörekvő Gerard Butlerrel inkább látványában volt csak erős (ment is érte pár Oscar-jelölés), Jim Carrey újabb jelenléte a misztikus A 23-as számhoz ezúttal sem volt valami jó ómen, ezután pedig már csak 3 felejthető, avagy kínos filmet rendezett, a 2009-es Blood Creek is csak leginkább az akkor még névtelennek számító Michael Fassbender és Henry Cavill miatt érdemel említést, a 12 - A romlás napja már annyit se. Utolsó rendezése, a 2011-es, igencsak kínos Túszjátszma volt Nicolas Cage-dzsel és Nicole Kidmannel. Az eklektikus, de számtalan klasszikust tartalmazó életművet maga mögött hagyó Schumacher a rákkal való hosszas küzdelmével végül New Yorkban maradt alul. Nyugodjék békében!