Egy jól sikerült (dene)vérfrissítés: 15 éves a Batman: Kezdődik!
Egy igazán sötét lovag születik
15 évvel ezelőtt mutatkozott be Christian Bale megformálásában a Christopher Nolan által újragondolt Denevérember, akinek fő feladata nem is a Gotham elpusztítására felesküdött bűnözők legyőzése, hanem a moziközönség körében elveszített jó hírnevének visszaszerzése volt. Ennyi év távlatából bátran kijelenthető, hogy ez a feladat nemcsak hogy sikerült neki, hanem túl is szárnyalta az elvárásokat.
Batman zuhanórepülése
A 80-as évek végén olyat látott a világ, amilyent azelőtt még soha: egy sötét, borús, ha úgy tetszik "gótikus" képregényfilmet, melynek főszerepében a jó öreg Bruce Wayne-t köszönhettük Michael Keaton megformálásban. A siker óriási volt, jöhetett a folytatás, ami egy kicsit szerényebb, de még mindig hatalmasnak mondható érdeklődést generált. A sorozatnak folytatódnia kellett volna, de miután Keaton elolvasta a Mindörökké Batman forgatókönyvét, köszönte szépen, nem kért belőle. Úgy esett, hogy az első két filmet rendező Tim Burtontől Joel Schumacher vette át a stafétát, aki az addigi sötét hangulatot színes-szagos műanyag bóvlibemutatóra cserélte. A Denevérember hírnevén egyre több csorba esett, az utolsó szeget pedig az 1997-ben bemutatott Batman és Robin című förmedvény verte az egyik legismertebb képregényfigura koporsójába.
Schumachernek persze nagy tervei voltak, hiszen már akkor elkezdtek dolgozni a folytatáson, amikor még be sem mutatták a Batman és Robint. A Batman: Unchained (vagy Batman Triumphant) névre keresztelt ötödik részben Nicolas Cage Madárijesztője nézett volna szembe a George Clooney és Chris O’Donnell alkotta hőspárossal. Az 1999 nyarára időzített filmterv része volt az is, hogy egy-egy, a Crane által használt félelemtoxin okozta hallucináció alkalmával az addigi gonosztevők közül valamennyi tiszteletét tenné Jack Nicholson Jokerétől kezdve Jim Carrey Rébuszáig, sőt még Harley Quinn-nel is találkozhattunk volna. Aztán ott volt a Batman: DarKnight ötlete is, mely szintén ötödik résznek készült, ekkor már Schumacher nélkül, de még mindig a Madárijesztővel a főgonosz helyén, akit Jeff Goldblum kelthetett volna életre, míg másodellenfélként a Man-Bat lépett volna színre.
Elő az új ötletekkel!
A Warnernél végül úgy döntöttek, hogy ez a bőregér már döglött, inkább egy eredettörténettel próbálkoznának, amihez remek kiindulópontként szolgált Frank Miller Batman: Year One című képregénye. A kétezres évek legelső éveiben járunk, a szerzői filmjeiről ismert Darren Aronofsky fogja a gyeplőt, és épp azon ügyködik, hogy gazdag árva helyett csöves Bruce Wayne-t, angol komornyik helyett kocsikat pimpelő fekete Alfredot, és egy szuicid hajlamok által gyötört Jim Gordont tárjon a világ elé, egy kétségkívül izgalmasnak hangzó, de ugyanakkor nagyon kockázatosnak is tűnő, R-besorolásúra tervezett filmmel. Ahogy a rendezőjelölt fogalmazott: "Valamennyire azért a képregényen alapul, de felejtsenek el mindent, amit eddig Batmanről képzeltek. Mindent! Teljesen tiszta lapokkal kezdünk."
Azaz kezdtek volna, mert 2002-ben leállították a filmtervet, teret adva egy másik, tehetségesnek tűnő filmrendezőnek, Christopher Nolannek, akinek 2 évvel korábban bemutatott Mementó című filmjétől szinte mindenkinek leesett az álla. Zárójelben azért megjegyeznénk, hogy ezzel párhuzamosan más Batman-filmek is terítéken voltak, mint pl. a Batman Beyond, ami a 90-es évek népszerű rajzfilmsorozatát vette volna alapul, benne mindjárt két, egy kiöregedett és egy fiatal Batmannel, valamint a Hetedik írójának, Andrew Kevin Walkernek a tollából a Batman vs. Superman, amit a Tróját is jegyző Wolfgang Petersen rendezett volna, és amit elsősorban ezért állítottak le, mert a Warnernél a J.J. Abrams-féle Supermant szerették volna hamarabb tető alá hozni. Szóval ötletekkel, tervekkel tele volt a padlás, de egyik sem akart úgy igazán összeállni… Egy kivételével.
Batman: Na, most már tényleg kezdődik!
Nolant 2003 januárjában szerződtették, rá két hónapra pedig a sztoriért és a forgatókönyv feléért felelős David S. Goyer is csatlakozott a projekthez, mely az "ifjú" rendező tervei szerint egy olyan eredettörténetet tár majd a közönség elé, ami újradefiniálja a franchise-t, miközben tulajdonképpen visszatér az alapokhoz, nevezetesen a DC első nagyszabású képregényfilmjéhez, a Richard Donner-féle Supermanhez. Ahogy ő fogalmazott: "Batman világa a valóságban gyökerezik. (…) Amit látni fogunk ismerős lesz, mintha csak a jelenünkben játszódna, melyben egy kivételes hősfigura születik meg." Goyert egyébként maga Nolan hívta, mert szeretett volna maga mellett tudni egy olyan írót, akinek már volt dolga képregényfilmekkel, márpedig ilyen szempontból A holló második részét, a Penge-trilógiát és a Nick Fury: Zűrös csodaügynököt (haha) is papírra vető Goyer ideális választásnak tűnt. Mivel addigra már íróként és rendezőként is elkötelezte magát a Penge: Szentháromsághoz, Nolan csupán 8 hetet kért az életéből: ez idő alatt az angol rendezőzseni házában össze is rakták a szkript első változatát, melyet később Nolan már egymaga csiszolt tovább.
Abban mindketten egyetértettek, hogy a világnak egy grandiózus Batman-filmre van szüksége, és a stúdió kérésével, miszerint a végeredmény ne R-besorolású legyen, sem volt gondja egyiküknek sem. Sőt, Nolan kifejezetten így tervezte, mert egy olyan filmet szeretett volna tető alá hozni, amit a 11 éves énje szívesen megnézett volna annak idején. A páros belemerült a képregények világába, és megannyi inspirációt merített a legjobb Batman-kötetekből. Nolan a The Man Who Falls-ra tekintett a sztorialkotási folyamat kiindulópontjaként, míg Goyer a Batman: The Long Halloween érettebb, higgadtabb megközelítéséből merített rengeteget; ennek köszönhetően került pl. Carmine Falcone karaktere is a sztoriba. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy Harvey Dent is tiszteletét tegye a kész filmben, de mivel az írópáros nem igazán tudott szép kerek karakterívet adni neki, inkább elrakták talonba egy esetleges folytatáshoz. Az ő kukázott karakteréből született meg egyébként Rachel Dawes figurája, aki így a sztori szerelmi száláért is felelni tudott. A fentiek mellett természetesen a már sokat emlegetett Frank Miller-féle Batman: Year One is fontos forrás volt, többek között Bruce távol-keleti kiruccanását, a korrupt gothami rendőrség ötletét, és Jim Gordon vonásait is ennek a képregénynek a kockáiból kölcsönözték a filmbe.
All-Star szereplőgárda
Ahogy a szavak kezdtek formát ölteni, a szereplőválogatás is kezdetét vette. Goyer Jake Gyllenhaalt szerette volna a sötét lovag gúnyájában látni, és a Donnie Darko fiatal színésze el is jutott a "döntőig", ami jelen esetben a komolyabb olvasópróbákat és a kosztümpróbát jelentette. Gyllenhaal mellett többek között a később a Watchmen Doctor Manhattanjét alakító Billy Crudup, a pár évre rá Superman jelmezébe bújó Henry Cavill, az ír származású Cillian Murphy és természetesen Christian Bale is lepróbáltak néhány szöveget Amy Addamsszel, aki a castingrendezőnek tett szívesség miatt csöppent az előkészületekbe. Nolannek nagyon tetszett Murphy játéka, de úgy gondolta, hogy ez a karakter nem egy ír színésznek való, így végül inkább felajánlotta neki a Madárijesztő szerepét. A próbákat egyébként Val Kilmer régi Batman-jelmezében tartották, ami valószínűleg nagyon jól állt Christian Bale-en, mert végül ő lett a befutó. Na jó, valójában azért választották a korábban a Batman: Year One címszerepére is kiszemelt walesi színészt, mert mind Batmanként, mind pedig Bruce Wayne-ként meggyőző volt, míg a többi jelölt nem teljesített ennyire egyformán mindkét szerepben.
Bale kiválasztásában nagy szerepe volt az Amerikai pszichóban nyújtott alakításának is, ugyanis Nolannek ugyanarra a veszélyes gondolatokkal teli tekintetre volt szüksége, mint amit Patrick Bateman karakterétől láthattunk. Ezt a negatív szemléletmódot persze tovább kellett fejleszteni, hiszen Batman mégiscsak egy olyan karakter, aki komoly áldozatokat hoz a közjó érdekében, de Nolan érezte, hogy Bale-től erre is számíthat. Mint ahogy arra is, hogy az épp A gépész forgatásán dolgozó színész megfelelő formába jön, mire a denevérkosztümbe bújásra kerül a sor. A mutatvány olyan jól sikerült, hogy hat hónapnyi edzés és energiadús táplálkozás után kb. 60 kg-ról kb. 110 kg-ra hízott, amivel sikerült túllőnie a célon. Barátaitól meg is kapta a "Fatman", azaz kissé szabad fordításban a "Terebélyember" becenevet, mivel akkorára nőtt, hogy félő volt, nem fog beleférni a jelmezébe. Végül úgy 10 kg-ot leadva szálkásított magán, így minden adott volt ahhoz, hogy a kamerák előtt végre szétrúgja pár rosszfiú hátsóját.
Azaz majdnem minden, hiszen a film többi szereplőjét is ki kellett választani. Henri Ducard, azaz – spoiler – Rha’s Al Ghul eljátszására először Guy Pearce neve merült fel, aki le is ült az őt a Mementó főszerepében már dirigáló Nolannel, de végül mindketten belátták, hogy Pearce túl fiatal a karakterhez. Felmerült még Daniel Day-Lewis és Viggo Mortensen neve is, de végül a mentorszerepek királyára, Liam Neesonre esett a választás, részben azért, mert Ducard is egyfajta mentor, részben pedig azért, mert nem a szokásos "jó" oldalon állt, s így a gyanútlan nézők nagyot nézhetnek majd. Hasonló logika és némi szerencse mentén került Gary Oldman Jim Gordon szerepébe. Oldmant rosszfiúnak szánták ebbe a filmbe (is), de miután az eredetileg kiszemelt Gordon, azaz Chris Cooper családi okok miatt visszadobta a lehetőséget, Nolan úgy gondolta, jó volna már végre az akcentusok bajnokát a jó oldalon is látni.
Rachel Dawes megformálására a kezdetektől Katie Holmes volt a legesélyesebb az átlagos "szomszéd csajszi" kinézete miatt, de Reese Witherspoon és Claire Danes is ott a talonban, ha esetleg Tom Cruise kedvese nemet mondana. Hivatalosan ugyan nem nyert megerősítést, de állítólag Anthony Hopkins is versenyben volt Alfred szerepéért, melyet végül Michael Caine kapott meg, aki még egy saját kis katonai háttértörténetet is kitalált a Wayne család komornyikjának. Goyer ugyanakkor Lucius Fox karakterét kifejezetten Morgan Freemanre írta, aki saját bevallása szerint 9 éves kora óta olvasta a Batman-képregényeket, de Foxról addig még csak nem is hallott…
Irány a denevérbarlang!
Miközben Nolan a saját házában lázasan dolgozott Goyerrel a forgatókönyvön, a garázsban Nathan Crowley látványtervező nekilátott Gotham City megalkotásának, mely a rendező tervei szerint pontosan úgy kellett kinézzen, mint egy mai modern város, annak változatos korokban épült valamennyi épületével. A legfőbb inspirációt Chicago jelentette, mely London és Izland gyönyörűséges tájai mellett forgatási helyszínként is szolgált, de – ha már Gotham – New York arculata is komoly hatással volt a végeredményre (itt szintén forgattak egy keveset). A városon átszelő magasvasúthálózatot Tokiótól "kölcsönözték", az Arkham Elmegyógyintézetnek helyet adó szigetrész lepusztult kinézetéhez pedig az 1994-ben lerombolt hongkongi Kowloon falváros zsúfoltságából merítettek ihletet. Ez utóbbit egy repülőgéphangárban egy az egyben meg is építették, mint ahogy először a Batman-filmek történetében a denevérbarlang is az utolsó szál gerendáig felhúzott díszlet volt, bármiféle CGI-rásegítés nélkül.
Új Batmanhez új járgány is dukált: Crowley 6 különböző kicsinyített modellt épített a Tumblerhez, melyek közül ezt követően kiválasztották a végleges formát, amit utána hungarocellből egy 30 fős csapat röpke két hónap leforgása alatt ki is faragott. Ezt használták aztán a már fémből készült változat, vagyis inkább változatok megalkotásához is, ugyanis a 160 km/h-s sebességre képes, 100-ra 5 másodperc alatt gyorsuló járgányból a 9 hónapig tartó és sok millió dollárra rúgó tesztelgetés után négy is készült. Ezek közül az egyenként negyedmillió dollárba kerülő masinákból kettő speciális változat volt, amik a bonyolultabb ugratások közeli felvételeihez kellettek: az egyiken a hidraulikus rendszert és annak mozgását dolgozták ki a legapróbb részletekig, a másik pedig egy működő sugárhajtóművet kapott a hátsójába. Ezen felül készült egy modellváltozat is a háztetőkön randalírozós jelenetekhez, valamint építettek egy tágasabb, világosabb, különálló pilótafülkét is hozzá, melyet az utastérben játszódó jelenetekhez használtak. Bale legnagyobb bánatára csak ebbe ülhetett bele, ugyanis az utcai kocsikázásra is alkalmas változatot profi sofőrök kezelték, akik hónapokig gyakoroltak, mire végül rászabadultak Chicagóra.
A denevérjelmez megalkotása során annak praktikussága volt az elsődlegesen szempont. A korábbi filmekben látható kosztümök limitált fejmozgást biztosítottak a színészeknek, így az új változat alkotói teljesen a nulláról indítottak. Bale testét kiöntötték, majd agyagból felépítették, hogy a csapat egy pontos méretekkel rendelkező „próbababa” segítségével vághasson neki a munkának. Alul egy neoprén réteg a kényelmet és a szigetelést biztosította, erre építették rá a speciálisan ehhez a feladathoz létrehozott műanyagkeveréket, ami könnyű, strapabíró, de hajlékony, és persze fekete volt. Ehhez jött a spéci nejlonból készült köpeny, és a csuklya, melynek tervezéséből maga Nolan is kivette a részét. Állítólag a forgatás első napján Bale egész nap a jelmezben maradt, hogy hozzászokjon, később viszont rendesen meggyűlölte azt, ami közrejátszott abban is, hogy a második részre új gúnyát kapjon.
Denevérszárnyas fejvadász
Nolan számára Ridley Scott klasszikusa, a Szárnyas fejvadász jelentette a fő inspirációt, melyet mint kiindulási alapot le is vetített Wally Pfister operatőrnek és két másik stábtagnak. A cél az volt, hogy egy olyan hiteles világot teremtsenek meg a fényképezés segítségével, ami egy pillanatra sem tűnik behatároltnak. A rendező a tőle azóta már megszokottá vált módon 2nd unit nélkül dolgozott, azaz minden egyes snitt felvételénél, legyen az csak egy szimpla látkép vagy színészek nélküli utcakép, ott volt, ezzel is elősegítve azt, hogy a film vizualitása végig konzekvens legyen. A forgatás 2004 márciusában kezdődött egy izlandi gleccser közelében, a Bhutánban játszódó jelenetekkel. Itt húzták fel Rha’s Al Ghul szentélyét, illetve az attól nem messze fekvő falut. Erős szélből és esőből sok akadt, hóból viszont annál kevesebb, így Wally Pfister operatőr kicsit közelebb kényszerült az akcióhoz a kamerájával. Izland után az Egyesült Királyság következett ahol, ahogy már említettük, idő közben felépült a denevérbarlang és Gotham ócska épületekkel zsúfolt szigetrésze is. A szintén a szigetországban található Mentmore Towers szolgált a Wayne birtok dublőrjeként, a London külvárosában épült Nemzeti Orvosi Kutatóintézet pedig az Arkham Elmegyógyintézetet játszotta a filmben. A forgatást Chicagóban fejezték be az autós üldözések, és még néhány külső jelenet felvételével.
A harci koreográfiához a spanyol Keysi harci stílust használták, amit Justo Diguez és Andy Norman tanítottak meg a színészeknek. A Keysi több másik stílusból kölcsönöz elemeket, a lényege pedig az, hogy bármit fel tudsz használni fegyverként a támadóddal szemben, érkezzen a támadása bárhonnan, és érjen bármilyen pozícióban. A stílust a film bemutatása után fel is kapta a harcművészvilág, és Nolan A sötét lovag forgatása során is ennél maradt, csak a trilógiazáró epizódra, a Bane elleni harchoz módosítottak rajta valamelyest. Bale és Neeson is saját maguk intézték a verekedős jeleneteket, de a biztonság kedvéért kaszkadőrökkel is leforgatták azokat, ha esetleg akadna egy-két olyan mozdulat, amit a színészek nem tökéletesen csináltak. Egyébként a befagyott tavon zajló kardvívás közben tényleg repedezett a jég a színészek talpa alatt, a hirtelen jött felmelegedésnek köszönhetően pedig nem sokkal később teljesen el is olvadt a tó felszínét borító páncélzat.
Mivel szinte mindent megépítettek, vizuális effektusokra egy ekkora volumenű produkcióhoz képest alig volt szükség. A Wayne-tornyot, illetve a magasvasutat tartalmazó városképek persze számítógéppel készültek, valamint a játékidő során többször is feltűnő denevérek sem valódiak, noha ez utóbbiak megalkotásához elhullott állatok maradványait szkennelték be. A zeneszerzéssel Nolan eredetileg Hans Zimmert bízta meg, aki igent is mondott, de azt kérte a rendezőtől, hogy vegyék be a buliba James Newton Howardot is, mivel a két zeneszerző már régóta szeretett volna egy közös projektet. A cél az volt, hogy a korábbi Batman-témákat figyelmen kívül hagyva egy teljesen új aláfestőzenét alkossanak. Mindketten ellátogattak a forgatásra inspirációszerzés gyanánt, és végül nagyjából úgy osztották fel a munkát, hogy Zimmernek az akció-, míg Howardnak a drámai jelenetek jutottak.
Batman: Kész lett!
A kész filmet 2005. június 15-én mutatták be, miután addig soha nem látott összeget, nagyjából 100M dollárt költöttek a marketingjére. Ami a közönséget illeti, a film fogadtatása pozitív volt, és abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy az addigi legjobb Batman-filmmel volt dolguk, de sajnos még ez sem volt elég ahhoz, hogy a mozikat is "felrobbantsa". Ugyan a 48M dolláros nyitóhétvégéje erősnek mondható, de korántsem eget rengető. Az USA-ban csupán 205M dollárig jutott, amivel nem sikerült megelőznie Tim Burton 1989-es Batmanjét, és az abban az évben bemutatott filmek közül mindössze a 8. helyre volt elég. Ráadásul világszinten sem volt jobb a helyzet: első körben 372M dollárt fialt (ehhez a 2012-es újrabemutatójakor hozzácsordogált még kb. 1,5M dollár), amivel szintén alulmaradt a bő másfél évtizeddel korábban készült Batmannel szemben. Az IMAX-mozikban ugyanakkor rekordot döntött, de ez akkoriban, a technológia hajnalán nem jelentett sokkal többet, mint rongyos 3M dollárnyi bevételt.
A közönséghez hasonlóan a kritika is imádta Nolan vízióját. Az ítészek zöme egyetértett abban, hogy az egyszerre sötét, izgalmas és okos filmnek a legjobb képregényadaptációk közt a helye. A legendás kritikus, Roger Ebert úgy fogalmazott, hogy a Batman: Kezdődik! "az a Batman-film, amire vágytam. Vagyis, egész pontosan az a film, amiről nem is sejtettem, hogy vágyok rá." És dacára annak, hogy a legtöbben nem is tudatosították magukban, hogy szükségük volna egy ilyen filmre, a Kezdődik! egyike lett a 2000-es évek legnagyobb hatású alkotásainak. Többek között a James Bond-filmek producerei is ennek hatására döntöttek úgy, hogy a brit titkosügynök is egy sötétebb, realisztikusabb sztorival térjen vissza a Casino Royale-ra keresztelt újrázásban. A Marvel Studios mindenható ura, Kevin Feige is agyba-főbe dicsérte Christopher Nolan filmjét, és se szeri, se száma azoknak a rendezőknek, akik bevallottan ihletet merítettek a mára már klasszikussá nemesedő Batman-rebootból. A pusztán dollárban számolva mérsékelt siker ellenére a Warner újfent bizalmat szavazott Nolannek, aki egy kis kitérő után visszatért Gotham városába A sötét lovaggal, ami akkorát szólt, amekkorára addig még nem volt példa a képregényfilmek történetében, részben az itt lefektetett alapoknak köszönhetően. De ez már egy másik mese…
Ez lenne hát a Batman-filmeket, na meg úgy általában a képregénymozikat teljesen megreformáló Batman: Kezdődik! története. Nektek hogy tetszett a film? Írjátok meg a kommentek között!
