BESZÉLJÜK MEG: Mi volt az első moziélményed?

"Már el is felejtettük, milyen érzés moziba járni!" - hagyja el mostanában sokunk száját a kijelentés, ami persze költői túlzás, de jobban belegondolva az elmúlt három hónapban azért fakultak kicsit az emlékek. Gondoltuk, most, hogy közel a nyitás, felidézzük újra a moziás élményét, mi több, ha már úgyis az emlékeinkben kutakodunk, egészen a legelső mozizás élményéig megyünk vissza, ami sokunk számára vált meghatározóvá.

Hisz összehasonlíthatatlan dolog úgy látni egy filmet, hogy az betölti egy hatalmas terem egyik falát, sötét van, körülötted idegenek, akik hozzád hasonlóan rácsodálkoznak arra, amit látsz - együtt élnek veled és a filmmel. Ez kétségkívül izgalmas, emlékezetes dolog. Vagy éppenséggel borzasztó, egy életre elrettentő. Kinek mi, ugye. Szóval elő a farbával: neked mi volt az első mozis élményed (már amire vissza tudsz emlékezni)!

Zalaba Ferenc (nincs mit szépíteni: beszari kölök): Direkt meginterjúvoltam anyámat arról, hogy valóban így történt-e, és megerősítette az emlékemet: az első film, amit moziban láttam (egészen pontosan a tatai Tó moziban), a Disney féle Hófehérke és a hét törpe volt. De az költői túlzás, hogy "láttam", inkább csak "belenéztem", ugyanis mikor megjelent a gonosz vasorrú bába a mérgezett almával, én úgy behorpadtam ijedtemben, hogy azonnal bömbölésbe kezdtem (megjegyzem, nem voltam több 25-nél... na jó, inkább 5-nél), ezért ki kellett kísérni a teremből. Évekkel később azért befejeztem a filmet, de talán érthető okokból a mai napig nem vált kedvencemmé.

Az első film, amit végignéztem, szintén nem ment zökkenőmentesen. Hét évesen ültünk be apámmal a komáromi moziba A Birodalom visszavágra. Nem siettük el a dolgot, emlékeim szerint rajtunk kívül alig voltak a teremben, pedig itthon is elég sok embert érdekelt ez a folytatás. Az hagyján, hogy a filmből nem sokat értettem (mivel nem láttam a Csillagok háborúját), de még jól be is tojtam, akárhányszor csak megjelent az a fura nyelven bömbölő óriásmajom. Értitek, még csak nem is Darth Vadertől tojtam be, hanem egy jófiútól. Már akkor is gondok voltak az ízlésvilágommal... Ettől függetlenül a film baromira tetszett, utána a telepen Takács Gyula barátommal minden este Jediset játszottunk: ő volt Luke, én meg Vader. Sajna, szinte soha nem a sötét oldal győzedelmeskedett. :(

Benke Attila (akit a Jedik és a barbárok neveltek): 11 éves koromban voltam először moziban, és bár nem is túl friss, de emlékezetes az élmény. Kitalálható, mi volt az: az 1977-es Star Wars felújított változata, a hírhedt 1997-es Special Edition, amelyben ugye már nem Han Solo lő először. Én így láttam. Kötelező volt elmenni rá akkor, mert apám is nagy Star Wars-fan, úgyhogy nem volt kérdés, hogy családi mozizás lesz. Természetesen később a teljes trilógiát megnéztük, és ekkor váltam Csillagok háborúja-rajongóvá. Két évvel később pedig nyilvánvaló, hogy megnéztük a Baljós árnyakat is. Akkor imádtam, később gyűlöltem, ma már kiegyezek vele. Mindenesetre a popcorn és a moziterem illata is megmaradt az orromban a mai napig, és bár ma már közel sem vagyok akkor Star Wars-geek, mint tizen–huszonéves koromban, az biztos, hogy ez az első filmélmény meghatározza, hogy milyen választ adok a kínzó kérdésre: Csillagok háborúja vagy bármelyik más blockbuster.

Én még azt is felidézném, hogy mi volt az első filmélményem. Persze ez nem mozis, hanem otthoni, VHS-es, a hangalámondásos kazetták hőskorából. Talán 4 vagy 5 éves lehettem, amikor apám és egy rokon VHS-maratont tartottak, amire természetesen én is belógtam. Apám persze próbálta eltakarni a szemem, amikor Arnold Schwarzenegger lecsapott kardjával a rosszarcokra a Conan, a pusztítóban, de nem nagyon járt sikerrel. Igen, ez volt az első filmélményem, még csak nem is a méltán klasszikussá vált John Milius-féle első rész, a Conan, a barbár. Ám hiába ez a gyengébb film, és alapjáraton hiába tartanám nézhetetlennek manapság, a gyerekkori élmény miatt bizonyos időközönként ezt is újrázom, habár sajnos a hangalámondásos verzió már nincs meg, így DVD-ről, jó minőségben vagyok kénytelen újranézni. Amúgy akkora Conan-rajongó lettem, hogy a régi Daciánk leselejtezett üléstakarójából (ami ilyen szőrmés volt) hátamra teríthető bundát gyártottam, és apám faragott nekem egy fakardot is. Barbárrajongásom pedig a mai napig nem múlt el: játékokban a böszöm nagy kétkezes fegyverekkel nyomuló karaktereket preferálom, és természetesen a Diablo 2–3-ban is a barbár volt a kedvenc hősöm. Egyesek szerint szakbarbár is vagyok, muhahaha.

Kollár Bálint (Straight Outta Kőbánya): Az első pár évemben az anyai nagyanyám kőbányai panellakása számított minden jó dolog origójának, ami főleg a kerületben helyet kapó lehetőségeket jelentette. Ez akkoriban a nem túl gondosan leaszfaltozott focipályák mellett az ottani mozit (ma már a Peak TV jegyében az ATV székháza) jelentette. Itt láttam életemben először a Men In Black – Sötét zsarukat, ami a popkultúrát akkor már csak nagyon távolról szemlélő felmenőmet nem igazán, de engem teljesen lenyűgözött. Arról nem is beszélve, hogy a novemberben érkező Big Willie Style-lal együtt akkora Fresh Prince-rajongóvá tett, hogy még az elmúlt év finoman szólva is megkérdőjelezhető filmjeire is jegyet váltottam. Szóval abban az évben ha nem a Gettin' Jiggy With Itre csörögtem, akkor a film legjobb jeleneteit alkottuk újra játszótéren, "tücsökp*cs" (fedőnevén Zajos Tücsök) helyett botokkal.

Tóth Zsófi (mindnyájunk Nagy Testvére): A film címe előtt szeretném leszögezni, hogy mindenről a tesóm tehet! Mivel ő még kicsi – 4 éves – volt, én meg már NAGY, már betöltöttem a hetedik évemet is, ezért olyan filmet kellett keresnünk, ami kicsiknek való. Pedig akkor már túl voltam pár érdekes filmélményen otthon a négy fal között vagy a suliban: láttam Star Warsokat, mert akkor még nem volt korhatárbesorolás és a családom nagy rajongó. E.T is ijesztgetett, ami azóta is megvisel és bevallhatom, hogy akkoriban a Palacsintás király volt a nagy kedvencem. Dobpergés, jöjjön a film címe: mindezek után a Gondos bocsokat kellett megnéznem a kisöcsimmel. Mivel a helyszínmemóriám sokkal jobb, mint a névmemóriám, ezért hosszabb-rövidebb guglizás után a mozi neve is meglett: a Csillag moziban vigyorogtam végig a Gondos bocsok, a MOZIFILMet. (Megjegyzés: A vigyorgásra nem emlékszem, csak a családi legendárium része).

Nagy Péter (aki imádott moziban lógni): Az az igazság, hogy egyáltalán nem emlékszem, mit láttam először moziban. Az rémlik, hogy az egyik első meghatározó filmezős élményem a klasszikus Star Wars volt, melyet szüleim az akkor frissen megnyílt, közeli videotékából hoztak ki kazettán (imádtam a VHS karcosságát), a mozi talán csak egy kicsit később vált fontossá. Az általános iskolám sok-sok vetítést szervezett, amelyekre én mindig beneveztem, amikor csak lehetett (naná, hisz órák helyett voltak), úgyhogy emiatt gyerekkoromban is már egy rakás klasszikussá vált hollywoodi filmet láttam. Ami nagyon megmaradt, hogy a Jurassic Park második részét egy szinte teljesem üres teremben láttam, méghozzá a legelső sorból, amit addig még nem próbáltam, úgyhogy jó közelről figyelhettem, ahogy Peter Stormare-t a piciny Compsognathusok az őrületbe, majd végül a gyomrukba kergetik. De egy felnőtt ember már tudja, hogy a moziban a földszint kellős közepére kell helyet foglalni, nemde?

Ma már sajnos egyébként nagyon ritkán járok moziba, mert a legtöbb filmet unalmasnak találom (a játékokat viszont eszméletlenül élvezem még mindig), de néha azért hiányzik az élmény.

---

És most ti jöttök!