Egyenesen botrányos P. Sándorné esete, akit úgy lakoltatott ki K. Cs. végrehajtó, hogy a lakásának az árverése nem volt jogerős, mert az eljárással szemben az adós törvényes határidőn belül kifogással emelt. Azonban ez a végrehajtót nem érdekelte: K. úgy lakoltatta ki a nénit, hogy a kifogás ismeretében, hamis okirattal idő előtt bejegyeztette az árverési vevő tulajdonjogát a földhivatalba, majd jogellenesen birtokba adta az ingatlant - még az árverés jogerőre emelkedése előtt. Magyarul: elcsalta az ingatlant, mert nem akarta kivárni a törvényes 1,5-2 évnyi eljárási időt, amely a végrehajtási kifogás kapcsán alakult ki.

A kilakoltatás megakadályozása érdekében jogvédő aktivisták és a sajtó munkatársai is megjelentek a helyszínen, de amikor a végrehajtó ellenállásba ütközött, rendőri intézkedést kért, az egyenruhások pedig az ő utasítására cselekedtek. A jelenlévők tiltakozása ellenére a kamerák előtt kirángattatta a nyugdíjas nénit a lakásból, Gulyáékat pedig elvitette. Majd feljelentette Gulyát zaklatás gyanújával, aki ellen emiatt eljárás is indult. Ekkor azonban fordulat következett be az ügyben: a végrehajtási kifogásra a bírósági ítélet első és másodfokon is kimondta, hogy a végrehajtó jogellenesen rakta ki a nénit a lakásából, és szintén jogellenesen irattata át az ingatlant az árverési vevő részére. A bíróság megállapítását követően K. Cs. végrehajtót azonban hiába szólították fel, hogy tegye meg a szükséges intézkedést és helyezze vissza a nénit az ingatlanába, ő a bíróság jogerős döntését megkérdőjelezte és nem volt hajlandó az eredeti állapotot helyreállítani. Sőt, addig húzta az időt, amíg letelt a kilakoltatástól számított 1 év, hogy már nem lehessen kötelezni erre, csak peres eljárásban.

Abban is igazat adott a bíróság Gulyáéknak, hogy az ingatlan kiürítésével kapcsolatban az adós jogos végrehajtási kifogással élt, sőt a kifogásnak minden esetben főszabályként: halasztó hatálya lett volna. Fontos tudni, hogy nemcsak az árveréssel szemben lehet halasztó hatályú kifogással élni, hanem a birtokba adási eljárással kapcsolatban is, amelynek jogerős elbírálásáig annak halasztó hatálya van, ami azt jelenti, hogy ha e jogával él az adós, akkor a végrehajtónak nincs joga az ingatlanból a jogerős elbírálásig kirakni. Erről sokan nem tudnak, a végrehajtók pedig rendszerint megtévesztő tájékoztatást adnak azért, hogy az adós mielőbb kikerüljön az ingatlanból. Mindaddig ugyanis, amíg az adós bent marad az ingatlanában, a birtokost megilleti a védelem, amelyre a végrehajtási törvény szigorú szabályokat tartalmaz.

A törvényszék azt is megállapította, hogy a birtokba adási kérelme az árverési vevőnek idő előtti volt, hiszen az árverés nem emelkedett jogerőre, így egyrészt nem lehetett volna a tulajdonjogát bejegyezni, másrészt nem lehetett volna az ingatlant a birtokába adni. Az ítélet kimondta azt is, hogy a végrehajtó nem tud számolni, mert még a kamatot is rosszul állapította meg: a bíróság szerint legkevesebb 1 millió 200 ezer forinttal csapta be az utcára tett nénit.  Ráadásul ez is úgy zajlott, hogy közben a bíróság munkáját is akadályozta K. Cs. azzal, hogy hiába szólították fel: mutassa be a számítását, erre nem volt hajlandó. Így a testület maga kezdte el kiszámolni, „mennyi az annyi”, így fedezték fel a turpisságot. Amikor kiderült, hogy a végrehajtó 1 millió 200 ezer forinttal átverte a kisnyugdíjast, a jegyzőkönyvet kénytelen volt átírni, de a pénzt a mai napig „elfelejtette” visszautalni.

Meddig mehet még el a végrehajtó? Ráadásul a munkáját felügyelő bíróság álláspontját megkérdőjelezte, sőt, a jogerős döntés ellenére ki merte jelenteni, hogy ő bizony szabályosan járt el és semmin nem hajlandó változtatni. Ezek után megállapította a bíróság, hogy a saját jogsértésének a leplezésére K. Cs. annyira elvakult gyakorlatot folytat, hogy nem várható el tőle az eljárás tisztességes lefolytatása, ezért - súlyos kritika mellett - kizárták az eljárásból. Úgy tudni, jelenleg etikai eljárás folyik ellene a végrehajtói kamarában, köszönhetően dr. Schadl György elnöknek.

Mindez azonban nem segít P. Sándornén, aki ezek után csak peres eljárásban szerezheti vissza az ingatlanát, és aki - bár haszonélvezeti joggal is rendelkezett - több mint 1 éve albérletbe kényszerült. Ezek után felmerül a kérdés: vajon a nyomozó ügyészség milyen intézkedést kíván foganatosítani K. Cs. végrehajtóval szemben? Az ügy ugyanis sajnos nem egyedi. M. Gy. végrehajtó irodájában többször előfordult, hogy annak ellenére, hogy az árverési vevő nem törvényes határidőn belül fizeti be az árverés összegét, tulajdonjogot szerez, noha ebben az esetben a végrehajtónak az árverést érvénytelenítenie kell, vagyis az adóst nem rakhatják ki az ingatlanából. Bíró Ica esetében is ez történt, a végrehajtó át tudta játszani az ingatlan tulajdonjogát egy havernak úgy, hogy a vevő nem határidőben fizetett.

Gulya Tibor legalább húsz olyan ügyről tud, amelyben a végrehajtók kihasználják az adós jogban való járatlanságát, és így azzal hülyítik a szerencsétlenül járt embereket, amivel csak akarják.