A jelenlegi Kína mellett nincs biztonságban az emberiség – állítja a Harvard történésze

Niall Ferguson neves brit történész hat egyszerű, de kényelmetlen kérdést tenne fel a pekingi vezetésnek. Szerinte Kína felelőssége kétségtelen, ezért Donald Trumpnak igaza van, amikor kínai vírusról beszél mindig.

A vitába, hogy Kína mennyiben felelős a mostani járványért, Niall Ferguson, a Harvard történészprofesszora is beszállt. A konzervatív véleményével az akadémiai mainstreamből kilógó, glasgowi születésű kutató a brit Sunday Times számára írt egy esszét – ezt aztán a Neue Zürcher Zeitung is leközölte –, amiben a mostani járvány kapcsán Xi Jinpinghez intéz hat kérdést. Ferguson leszögezi:

– teszi rögtön világossá az álláspontját Ferguson, aki szerint csak „a kulturális inklúzióval és érzékenységgel való mai dekadens megszállottság” miatt nem lehet egy vírust azután elnevezni, ahonnan elindult.

Fergusont a jelenlegi helyzet a kínai szerző Liu Cixin regényére, A három napra emlékezteti, amiben Kína először – a földönkívülieket is bevonva – veszélybe sodorja a világot, majd eme veszélytől önmaga menti meg. Mint a könyvben, most is Ferguson szerint elmondható: „Kína idézte elő a katasztrófát, de most magának vindikálja, hogy megment minket ettől.”

Ferguson szerint elég belenézni a kommunista rezsim angolnyelvű propagandalapjába, a China Today-be, amelynek szalagcímei a kínai tudományt, segítőkészséget, technológiát éljenzik a vírus ürügyén.

1. „Mi volt pontosan a Sars-CoV-2 vírus első vuhani megjelenésének oka?”

Ferguson szerint „elég baj” már az is, ha a vírus „a gusztustalan állatpiacok egyikén” került át az emberre, főleg, hogy ezeket nem zárták be időben, most pedig már újra is nyitottak. De azt Ferguson „még rosszabbnak” tartja, ha esetleg a vírus a vuhani víruslaboratóriumokból „az ottani slampos gyakorlat okán” szabadult el. Szerinte eleve furcsa, hogy egy többmilliós metropoliszban működhetnek ilyen laboratóriumok.

2. „Milyen nagy volt a központi hatalom szerepe az eltussolásban, miután nyilvánvalóvá vált, hogy van emberről emberre fertőzés?”​

Arról, hogy a kínai kormányzat – a WHO-val együtt – miként tussolta el legalább két hónapon keresztül az eseteket, az Azonnali is írt itt részletesen.

3. „Miután világos lett, hogy Vuhanból a járvány átterjedt Hubei tartományba, miért záratta le a közlekedést Hubei és Kína többi része között, Hubei és a világ között viszont miért nem?”

Legalább január közepéig, de bizonyos esetekben februárig voltak közvetlen járatok Vuhanból több európai városba is.

4. „Mi ütött a külügyminiszter szóvivőjébe, amikor a szociális médiában elkezdett házalni egy nyilvánvalóan hamis összeesküvés-elmélettel [miszerint amerikai katonák hurcolták be a vírus Vuhanba], és miért nem lett elbocsátva?”

5. „Hol van Ren Zhiqiang üzletember és Ai Fen orvos – hogy csak kettőt említsünk azon kínai polgárok közül, akik láthatóan eltűntek, miután kritikával illették az ön kormányának gyakorlatát a vírussal kapcsolatban?”

6. „És végül: népéből hány embert ölt meg ez a betegség?”

Ferguson persze nem naiv, szerinte ma Pekingtől ezen kérdésekre őszinte választ remélni ugyanannyira felesleges, mint a csernobili katasztrófa után Moszkvától. A történész szerint azonban kérdései rávilágítanak ugyanarra a problémára, amivel ma Kína, egykoron meg a Szovjetunió küzdött: azaz az egypártrendszerre.

CÍMLAPRAJZ: Papp Zsófia / Azonnali