Az én utcám: Reisz Gábor

2020. április 07.
Rovatunkban ismert emberek vezetésével járjuk be Budapestet, titkos utcákat, eldugott boltokat és különös jelentőséggel bíró macskaköveket felfedezve. Most a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Rossz versek rendezője, Reisz Gábor meséli el, melyik az az utca, ahol egyszer egy kígyóval is találkozott.

Reisz Gábor kedvenc utcája: Logodi utca (I. kerület)

A Vérmező utcától elég meredek, ha biciklivel kanyarodsz be, akkor a bölcsőde végére tuti, hogy elfogy a lendület, feltéve, ha egyáltalán volt. Balra, a szögletes, hetvenes évekbeli házban lakott Faragó Tamás, a világ egyik legjobb vízilabdázója. Irtózatosan féltem tőle, de bátrabb napjaimon ráköszöntem, hogy „tisztelet”, amikor elkocogott mellettem a fejpántjában. Jobb oldalt bölcsőde, udvarának kerítése magasabb, mint amekkora az egész szélessége.

Logdoi utca

Mögötte a sulim, a Kosztolányi. Látom innen az angolterem ablakát, és ahogy a Ludmilla nevű tanár próbál rájönni, miért vagyok ennyire hülye. Én pedig abban a padban ülve a Logodi fölötti házat néztem mindig, és annak legfelső, háromszög alakú, hatalmas műteremablakát. Egyszer ott fogok lakni, és festegetek majd mindenféle nőt, gondoltam akkor. Azt hiszem, ezt azóta elengedtem, főleg a lakásárrobbanás miatt.

Logodi utca

Körmöci utca; ide jártak a parkoló autók mögé bújva cigizni a kosztolányisok. Tovább, jobbra van ez a ház, ami gyönyörű volt a felújítás előtt, most meg olyan semmilyen, egyszínű. A következő ház falán volt egy plakát az első, 1989-es választásról, sajnos már lekopott. Tovább pár méterrel egyszer ott tekergett egy kígyó a betonon. Az egyik lakatlan telekről szökhetett ide. Azt hittem, összeszarom magam. Azóta mindig a lábam elé nézek, és figyelem, hogy nincs-e előttem egy kígyó.

Logodi utca

Jávorka Sándor lépcső; a vár felé tart, szerintem ez a város egyik legmeredekebb lépcsője. Aztán a ház, ahol lakott egy lány, akinek vállig érő haja volt, és szerettem azt hinni, hogy hülye, mégis valahányszor elhaladtam az erkélye előtt, próbáltam úgy menni, mint Keanu Reeves a Holtpontban, pedig vélhetően soha nem nézett. Majd itt van a házunk, ez a ’88-as építésű, világos homlokzatú, faerkélyes. Amikor beköltöztünk, azt hiszem, szép volt. Azóta az emlékek tartják benne a szépséget, meg persze apám és anyám, akik integetnek az erkélyről.

Logodi utca

Aztán itt van ez a lakatlan telekrész, ahol a bátyámmal Rambót akartunk forgatni, a gimis barátaimmal pedig itt alakítottuk meg az Ifjú Paleontológusok Egyesületét. Elég sok időt töltöttünk itt iskola után, lányok is voltak az egyesületben. Abban biztos vagyok, hogy a dinókról kevesebb szó esett, mint arról, hogy ki kibe szerelmes. Azóta az egyik telek helyére ház került, a másik még szabad, de sajnos valami barom már megpróbálta ezt is beépíteni.

Logodi utca

51., itt van a Gondolkodó, ami egy apró kis antikvárium, rogyásig tömve könyvvel. Szinte minden filmes kiadványt itt vettem. Ez az üzlet hősiesen megvan vagy két évtizede, ellentétben a Logodi utca többi, egy-két hónapig tartó zöldség-gyümölcs, édességbolt, masszázs, vagy bármilyen egyéb vállalkozásával.

Logodi utca

Korlát utca; a kedvenc lépcsőm. Éveken át lakott itt a két lépcső között, egy padon egy hajléktalan, aki állandóan olvasott. Tiniként ábrándoztam, hogy majd filmet csinálok róla, egyszer meg is szólítottam, de semmit nem értettem abból, amit mondott. Kicsit messzebb lakott Alföldi Róbert, akit mindig kutyát sétáltatni láttam az utcában.

Logodi utca

A másik oldalon meg az álmaim háza, ami nem is egy ház, hanem egy kis sziget, egy mini Toszkána, amit nyáron futónövény borít, és tele van kanyargó lépcsővel, lugassal. A Mikó utca előtt van a Gránit lépcső, amit örömmel forgatnak be külföldi filmesek mint Montmartre.

Logodi utca

Aztán a Mikó utca után Kosztolányi házának a helye. Néha elképzeltem, ahogy Dezső végiglófrál ezen az utcán valami sétabottal kopácsolva, majd megállapítja egy az egyben azokat, amiket én gondolok. Hogy a répától még nem fütyül az ember, hogy ha nem szólítok meg egy lányt, akkor lepereg az élet, és hogy jó ez a Logodi úgy, ahogy van, és bárcsak soha ne változna meg, még akkor sem, ha mi hülyébbek, vagy vakok, vagy süketek leszünk egy nap. Végül megállapítom, hogy Dezső házának helyén már egy másik ház van, és sóhajtok, mint Enyedi Zoli bácsi, aki minden héten végigsétált a Logodin úgy, hogy a Hajnali részegséget szavalta magában. Azt mondta, ha nem siet, akkor pont kijön. Azt sosem tudtam meg, hogy a versre vagy a sétára értette.

Logodi utca

Olvass tovább!

Fotó: Czirják Pál (portré), CzJ