Mi a közös a Beatles 1970-es feloszlásában és a brit monarchia 2020-as krízisében? Mindkét dráma középpontjában egy közutálattól sújtott feleség áll.
Adott egy rendkívül népszerű férfi: John Lennon, már életében legendás zeneszerző és énekes, illetve Harry brit királyi herceg, II. Erzsébet királynő unokája. Adott továbbá egy saját jogán sikeres, elvált nő, aki nem elég, hogy idősebb férfi hősünknél, ráadásul színes bőrű is: Yoko Ono japán származású multimédia-művész és békeaktivista, valamint Meghan Markle, fekete felmenőkkel rendelkező, ismert amerikai színésznő. A párok kapcsolata a közízlésnek szokatlan és túl gyorsan is halad az esküvő felé.
A házasságkötést követően, még kimondani is szörnyű, mindkét férfi megváltozik. John Lennon művészete megújul, Harry herceg tudatosabb, egészségesebb életmódra vált. Majd mindkét férfi bejelent egy döntést. Egy súlyos, igen népszerűtlen döntést. A nők, akik addig a maguk köreiben elismertek, a többiek számára pedig legrosszabb esetben is közömbösek voltak, hirtelen közellenségekké válnak.
A világ szemében a sokkoló döntés egyetlen felelőse a nő. A Beatles feloszlását a közvélemény jelentős része a mai napig Yoko Ono számlájára írja. Az ítélkezők számára mellékes tényező, hogy az együttes tagjai között komoly ellentétek voltak már azelőtt, hogy John Lennon egyáltalán megismerte volna későbbi feleségét. A brit hercegi pár visszavonulására a királyi teendőktől az angol nyelvű sajtóban csak Megxit-ként hivatkoznak. A szó Meghan nevének és a Brexitnek (az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból) az összevonásából keletkezett. Harry herceg neve valahogy kimaradt belőle, ahogy az is, hogy a herceg mindig is lázadt a szigorú protokoll és a neki szánt szerep ellen. Jellemző, hogy Meghan Markle nagyságrendileg több kritikát kap, mint a család másik fekete báránya, a pedofíliával vádolt Andrew herceg. Az imádott férfiak csupán ártatlan áldozataik feleségeik boszorkányos fondorlatainak. A nők „egzotikus vérvonala” is ráerősít a vádakra. Yoko Ono később lemezt adott ki Yes, I’m a Witch (Igen, boszorkány vagyok) címmel, míg Meghan Markle esetében a vudu varázslat gyanúja is több alkalommal előkerült.
Szinte elfelejtjük, hogy a drámában szereplő férfiak felnőtt, önálló akarattal rendelkező, értelmes emberek. Hogy befolyásolhatóak-e? Bizonyára igen, és ez nem baj. Természetes, hogy alkalmazkodunk szeretteinkhez; hogy döntéseink során az ő véleményüket és érdekeiket is figyelembe vesszük. Bár rokonainkat nem válogathatjuk meg, házastársunkat szerencsére ma már igen. Mindkét hősünk szabad akaratából választott maga mellé – és nem maga mögé – erős, határozott nőt. Remélem, mielőbb eljön az idő, amikor a véleményformálók szakítanak az Ádám és Éva óta kísértő, egyoldalú, nőket démonizáló látásmóddal és valódi, többdimenziós történeteket nézhetünk, olvashatunk.
