Feloszlott az olasz újfasizmus zászlóshajója

Az Irriducibili nem csak egy ultracsoport volt Rómában: a csúcson ők látták el az olasz radikálisokat ruhával, az SS Lazio címerét pedig örökre összekötötték a nemzetközi szélsőjobbal.

Harminchárom év után feloszlott az SS Lazio leghíresebb szurkolói csoportja, az Irriducibili. A csoport közleményben jelentette be, hogy vezetőjük halála, a túl sok vér kitiltás és letartóztatás miatt véget vetnek a római csapat szurkolói csoportjának.

Az Irriducibilinek köze volt az újfasiszta Forza Nuova párt megszületéséhez, az Original Fans névre hallgató saját ruhamárkájukat pedig egész Olaszországban lelkesen hordta a helyi szélsőjobb, ahogy a Lazio címerét is a csoport tette a nemzetközi radikálosok egyik emblémájává.

A karizmatikus vezér, akinek halála miatt feloszlottak Fabrizio Piscitelli, ismertebb nevén Diabolik, akit 2019 nyarán a nyílt után lőtt agyon egy ismeretlen 53 évesen. Az ő egészen megdöbbentő örökségéről és börtönnel végződő bukásáról itt írtunk egy hosszabb cikket.

Az Irriducibili közleményét a Nyugaton már megoldották Facebook-csoport fordította magyarra:

„Mint minden életben, itt is van egy kezdet és egy elkerülhetetlen vég. Egyszer mindennek eljön az ideje. Ezek a fantasztikus, dicsőséges történetek előbb vagy utóbb véget érnek, és a függöny legördül.

Az alapvető tény az, hogy ezeket a történeteket átélhettük. Főszereplőként, oroszlánként, akár veszélyek között élve is. Mindenféle sajnálkozás, és megbánás nélkül.

Így tehát, harminchárom év után úgy döntöttünk, hogy feloszlatjuk azt a csoportot, amely a történelem kiemelt, dicsőséges oldalait írta, és nemcsak az olasz, hanem a nemzetközi mozgalmat is forradalmasította.
Egy olyan csoport, amelyet az egész világ irigyelt, és amely sajnos hét hónappal ezelőtt elvesztette legkarizmatikusabb vezetőjét: Fabriziót.

Izgalmas, nehéz pillanatok, boldog és szomorú napok. Olyan pillanatok, amelyek életre keltettek minket a halottak világában.
Minden azon a régmúlt napon, 1987. október 18-án kezdődött, amikor egy csendes Lazio–Padova mérkőzésen az IRR zászlót bontott a Stadio Olimpico lelátóján. 10 méter hosszú szövet, rajta fehér betűk, kék háttérrel. Egy név, amely hamarosan szimbólumunkká vált.

A vonulás San Benedetto del Tronto városában továbbra is mindenki számára emlékezetes marad. A számtalan legendás túra; Bergamóba, Bresciába, Nápolyba és Catanzaróba; a bajnoki cím ünneplése; a riválisokkal való összecsapások; a jótékonysági és szolidáris kezdeményezéseink.

Az IRR számtalanszor bizonyította azon elhatározását, miszerint nem alkalmazkodik semmiféle kompromisszumhoz, sem az "igen uramhoz", sem a politikai korrektséghez. "Nem vagyunk kutyák, mert nincsen gazdánk! Nem vagyunk vesztesek, mert az IRR egyesít minket" – hirdették a kiírások a kezdeti években.

Egy alapelv, melyet generációkon át, apáról fiára kell átadni.

De az idő eljött, hogy továbblépjünk. Túl sok vér folyt, és a kitiltások, letartóztatások. Mindig egyenesen tartottuk magunkat, mindenért megfizettünk. Az alapítók tiszteletben tartása mellett, már nem várhattunk tovább erre a döntésre. Elkerülhetetlenné vált.

Kötelességünk mindenki számára köszönetet mondani. Minden egyes tagnak, aki részese volt ennek a hosszú 33 évnek. Akik mindig jelen voltak, minden nehézség ellenére.

Az alapítóktól az egyszeri tagokig. Azoktól, akik korán elhagytak minket, azokig, akik végig harcoltak velünk. Azoktól, akik a szabadságukkal fizettek, azokig, akik csak festésekkor összekenték magukat. Azoktól, akik csak a zászlórudakat tartották, azokig, akik minden vasárnap ott álltak velünk az első sorban. Azoktól, akik csak hozták a dolgokat, azokig, akik álmatlan éjszakákat töltöttek el velünk. Azoktól akik sírtak, azokig, akik nevettek. Azoktól, akik mindig hittek benne, azokig, akik már feladták. Azoktól, akik részt vettek a koreográfia készítésekben, azokig, akik csak bemutatták.

Számtalan testvér, akik generációról generációra képesek voltak megvalósítani és átadni azt az eszmét, amit mi képviseltünk. Mert IRR-ek vagyunk és mindig is leszünk. Forradalmárok mindig is voltak és mindig is lesznek. Az IRR az eddig ismeretlen megvalósítások, innovációk és ultramentalitás táptalaja volt.

A mai nap egy korszakos fordulópont lesz. Példátlan a Nord történelmében. Ez az első alkalom, hogy csak egy drapéria jelenik meg a Kanyar kerítésén, amely mögött az összes Lazio fanatikus állni fog: ULTRAS LAZIO.

Ugyanolyan vágyakkal, mint eddig mindig. Ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal a szenvedéllyel. És mindenekelőtt ugyanabban a szellemben, amelyben mi voltunk, vagyunk és leszünk.”

FOTÓ: Ősrégi kép az Irriducibiliről (Nyugaton már megoldották / Facebook)