Mikortól is olvasunk #agyereknek? Az elmúlt napokban botlottam bele egy anyukás Facebookos csoportban egy kérdésbe. Bár a kérdésben bőven benne volt a válasz és a kérdező saját elvei a témával kapcsolatban – és innen is hajrá neki, csak így tovább! –, az a tény, hogy elbizonytalanodott, feltett egy kérdést, az, hogy erről ilyen formában beszélni kell, az engem kicsit el is szomorít. Ha viszont beszélni kell, én örömmel beszélek róla.
Az édesanya kérdése az volt, hogy most akkor ő jól teszi-e, hogy olvas a kb. 1 éves babájának, merthogy amikor a védőnő(!) meglátta náluk a mesekönyveket, rendesen szemberöhögte, hogy „ugyan minek, kétéves kora alatt úgyse érti”. És ezt halál komolyan. Úgy, hogy egy ösztönösen jól cselekvő anyát megingatott abban, amit szuperül csinált...
Húha.
Nekem most nem célom és nem is tisztem a védőnői rendszert méltatni. Pláne, hogy egy iszonyat után most egy tündér a védőnőnk. A fenti megállapítás egyáltalán nem gáz, ha olyasvalakitől hangzik el, akinek lövése sincs arról, hogy nem a gólya hozza... Szóval segítő szakemberként azért légyszi, ne mondjunk ilyet.
Kodály Zoltán elhíresült mondása, hogy a zenei nevelés ideális esetben kilenc hónappal a születés előtt kezdődik. Teljesen igaza volt, sőt, a tudomány azért rá-rátesz még néhány lapáttal: nemcsak a zenei nevelés, hanem minden más is elkezdődik már a fogantatáskor – most szándékosan nem szeretnék a generációkon átnyúló hatásokról is írni, de persze azok is vannak... –.
Itt írtam már arról kicsit tudományosabb köntösben, hogy hogyan alakul ki a méhen belül a hallás és milyen ingereket szeretnek odabent a babák. Tény, hogy születésükkor már felismerik apa-anya hangját. Tény, hogy agyi aktivitásuk bizonyítja: emlékeznek a mondókákra, mesékre, amiket odabent hallottak. És az is tény, hogy jelentősen magasabb azoknak a gyerekeknek az intelligenciája, akiknek naponta 15 percet olvasnak. Mi tehát a kérdés? Hogy mikor kezdjük? Nekem meggyőződésem volt már az első várandósságom alatt, hogy ahogyan minden, ami történik velem – öröm, stressz, nyugalom, izgalom, utazás, stb. –befolyásolja Igi fejlődését, úgy az is, amit olvasok. Ha hangosan, akkor még inkább, de az, hogy milyen történeteket olvasok, az én érzelmeimen keresztül a babának is átjön. Nem mellesleg pedig a saját érzelmi világomra is hatással van, ami főleg nem mindegy egy kismamánál.
Annyira jó lenne, ha minden anyuka megingathatatlanul hinné és tudná: a meseolvasással eltöltött idő bármely életkorban az egyik leghasznosabb idő. Mert
- Minden felolvasott szó egy új tanulási lehetőség a babádnak
- Minden érzelem, amit meséléskor eljátszol/kifejezel fejleszti a babád érzelmi intelligenciáját és leköti a figyelmét
- Anya hangja mindig megnyugtató mesélni pedig különösen cuki hangon szoktunk (megfigyeltétek?)
- A fix esti/reggeli/délutáni és akármikori mesélés egy olyan szokás, ami köré simán épül a többi (ez főleg akkor jó, ha napirend-gond van) – így a családi élet lassulását is segíti. Mindfulness és egyéb nyalánkságok...
- A mesélés is erősíti, mélyíti a szeretetteljes légkört a családban
- A gyakran hallott mesék/fordulatok ismerőssé válnak, így nyugtató hatásúak egy pici babának
Kezdetben természetesen nem a történet és a cselekmény a lényeg, hanem a szavak, az ábrák, az érzelmek és az együtt töltött idő. A meseolvasás minden életkorban segíti az elalvást, egészen piciknél pedig teljes a win-win szituáció: a bébi csodásan fejlődik, anyuci pedig búcsút inthet a GyES-es szókincsnek.
View this post on Instagram
