Egzotikus táncosnő, rejtélyes kémnő, aki rabszolgájává tette a párizsi éjszaka minden férfiúját, aki többszáz embert tett el láb alól a legenda szerint - Mata Hari élete most balettba írva elevenedik meg az amszterdami Holland Nemzeti Balett előadásában. Sztriptíz, erotika, gyilkosság, balett - fantasztikus összeállítás.

 Anna Tsygankova Margaretha Zelle MacLeodként. Fotó: Petrovsky & Ramone

 

A boldogtalan elvált asszony, Margharetha Zelle MacLeod A nézői szemek kereszttüzében alakul át alteregójává, a világhírű, titokzatos kémnővé, Mata Harivá. A prímaballerina, Anna Tsygankova lassú, szemérmes táncban szabadul meg színes fátylaitól, mintha meztelenre vetkőzne, izgalmas sztriptíz ez, nemcsak a ruhát, de személyiségének hétköznapi aspektusait is ledobálja magáról. A darab világpremierje február 6-án volt, Amszterdamban a Holland Nemzeti Balett február 26-án mutatta be. A koreográfia a művészeti igazgató, Ted Brandsen munkája, a zenét korunk egyik legismertebb brit komponistájának, Tarik O’Regan-nek köszönheti a darab.

A nő, a díva, a titok

Margaretha Van Zelle élete Leewardenben kezdődött és egészen 15 éves koráig úgy tűnt, nem is vet nagy hullámokat. Iskolába járt, utána apja kalapüzletében szorgoskodott. Egészen addig, míg a kalap ki nem ment a divatból és a család a csőd szélére nem sodródott. Sőt a baj párban járt, a kamaszlány abban az évben anyját is elveszítette. Margaretha apja gyorsan be is szerzett egy új anyát, aki viszont nem tűrte meg a kislányt maga mellett, internátusba küldte. Ahol találkozott a Férfival, az igazgató alakjában, akitől nem nem atyai törődést, hanem erőszakot kapott. A szexuális zaklatás miatt a lány elmenekült az iskolából, és nagybátyja házába költözött. Boldogtalanul, magányosan.

Míg egy reggelen, 1895-ben a Fhet Nieuws van der Dag újságban meg nem pillantott egy hirdetést: Rudolf MacLeod, az Indiákon állomásozó holland hadsereg kapitánya vonzó külsejű feleséget keresett magának hirdetés útján. Margaretha négy sorban meg is írta a kapitánynak, hogy szándékaik találkoznak. Szegény naiv lányban fel sem merült, hogy MacLeod csak szórakozott, amikor feladta a hirdetést. Pedig a józan éltűnek nem mondható fiatalember valamelyik alkoholmámoros estén csak fogadást kötött a cimboráival, hogy megjelenteti a helyi lapban a házassági felhívását. A tiszt mégis elvette a lányt. Az csak a mennyegző után derült ki, hogy valójában egy alkoholista, szenvedélybeteg nőcsábász. Két gyermekük született, a kisfiuk viszont anyja karjában egyszer csak váratlanul rohamot kapott és meghalt. A rendőrség rájött, hogy a cselédlány mérgezte meg. A cseléd eredetileg a kegyetlen MacLeod kapitányt kívánta megmérgezni, de az nem sikerült, így családján állt bosszút.

A tánc

A kapitányt egyszer Jáva szigetére küldték, ahova elvitte magával családját is. Egy ünnepségen Margaretha egy keleti táncosnő előadását látta, és teljesen belefeledkezett az érzéki mozdulatokba. Nem hallotta, hogy férje szólítja. Rudolf erre feldühödött és bottal kezdte ütni mindenki szeme láttára, majd végigvonszolta a padlón, és pisztolyával fenyegette. Margaretha beadta a válókeresetet. A pert megnyerte, kislánya is vele maradhatott volna. De Rudolf is ragaszkodott a gyermek felügyeletéhez, ezért elraboltatta a kislányt, és megfenyegette feleségét, hogy megöli mindkettőjüket, ha megpróbálja visszaszerezni őt.

Meghalt, majd új életre kelt

1903-ban Párizsban kezdett új életet, ekkor vált a holland Margaretha Mata Harivá, a világhírű táncosnővé. Egész Európa a lábai előtt hevert, amit azért annak is köszönhetett, hogy indiai hétfátyol-táncának utolsó mozdulatainál rendszerint már meztelenül vonaglott a színpadon, csak a kebleit  fedte el két fémlappal. Imádták a férfiak, bárki hálószobájába bejutott, keresztül-kasul utazgatta Európát. A katonatisztek pedig sem az ajándékokkal, sem az indormációkkal nem fukarkodtak. 

A kémnő

A táncosnő csillaga már leáldozóban volt, mikor lebukott. 1915-ben a német titkosszolgálat kötelékének tagjaként utazott titkos küldetéssel Madridba, de az angol kémelhárítás akkor már megfigyelte. Sejtésük szerint egyszerre kétfelé dolgozott, a franciáknak és a németeknek egyaránt. Amikor rádöbbent, hogy veszélyben van, Párizsba szökött, ahol felajánlotta szolgálatait Ladoux parancsnoknak. Ladoux bár elfogadta az ajánlatot, de figyeltetni kezdte a táncosnőt.

Vége a táncnak

Máig nem lehet tudni, hogy letartóztatása valódi vagy koholt vádak alapján történt. Van, aki azt írja, véletlenül elszólta magát első kihallgatásai egyikén, és kiejtett egy német kémazonosítási számot, a H.21-et, amit csak egy igazi kém tudhatott. Majd ezt észrevéve felajánlotta a francia titkosszolgálatnak, hogy kémkedne a németeknél. A franciák viszont már nem bíztak benne, sortűz általi halálra ítélték. Ő maga halála pillanatáig tagadta, hogy kémkedett volna, és megesküdött, hogy soha nem árulta el Franciaországot. Amikor a kivégzői elé vitték nyitott szemmel állt a katonák előtt és halála előtt csókot dobott nekik. Az soha nem derül már ki, hogy Mata Hari tényleg egy ravasz kém volt vagy csak egy szerencsétlen áldozat... Ami biztos, hogy a világ már örööké a csábítás és árulás Éváját látja majd benne.

Minket az nyűgözött le Mata Hariban - azon túl persze, hogy ő a holland történelem legismertebb nőalakja -, hogy hihetetlen erős életösztöne szinte minden helyzetben felülírta azokat a borzalmakat, tragédiákat, amiken át kellett mennie. Minden helyzetben újraépítette, átalakította magát -

mondta a koreográfus a New York Timesnak. Ted Brandsen szerint

Mata Hari a kor áldozata, a háborús idők bűbakja, akit csak önigazolásból írt át a hatalom kettős kémmé, valójában nem más, mint a női szexualitás szabad megélője, egy proto-feminista, bizonyos értelemben Lady Gaga és Madonna előfutára.