246. Szaúd-Arábia, ahol semmi sem úgy van, ahogy képzelnénk
2020.01.28. 13:20
Amikor azt mondjuk, Szaúd-Arábia a világ egyik legkülönlegesebb országa, nem a turisztikai kiadványok kötelező lelkendezését imitálom. Bár tényleg vannak csodálatok, különleges helyszínek is az országban, most - egyelőre - nem ezekről lesz szó. Hétköznapi dolgokról inkább, amelyek nagyon nem olyanok, mint bárhol másutt a világon. Éppen ezért érdekesek...
Ha van ország, amelyik minden nap meglep valamivel, az Szaúd-Arábia, tulajdonképpen az ember akármibe fog az országban - legyen az a leghétköznapibbnak látszó dolog -, igazán nem tudja mire készüljön. Lehet, hogy semmi különös nem lesz - hiszen mégis csak egy fejlett, modern infrastruktúrával rendelkező országról van szó, és lehet, hogy a legvadabb elképzelésünket is felül- vagy alulmúlja. Egy biztos - Szaúd-Arábia nem unalmas hely.
Pogány istenek egy szaúdi színielőadáson - gondoltad volna?
1. Amiről egyetlen útikönyv sem beszél
A kaki-pisi téma általában nem része a turisztikai kiadványoknak. Egy részről magánügy, más részről nehéz róla abban az emelkedetten negédes stílusban írni, ami a turisztikai promóciót jellemzi bárhol is járunk a világon. A maximum, amit megtudhatunk pár vicces videóból, hogy mi ülve sz*ró nyugatiak mennyire szenvedünk a pottyantós budi gondolatától is, és hogy azt hogyan kellene használni. Szaúd-Arábiában ennél sokkal kacifántosabb a dolog. Az még hagyján, hogy a kis emblémák (ha vannak) a helyi viseletet tükrözik. Ez inkább vicces.
De mi van az emblémákon túl? Először is túl kell esnünk azon a problémán, hogy hol találunk vécét. Nyilvános vécé ugyanis talán egyetlen országban sincs olyan sűrűséggel, mint Szaúd-Arábiában. Ezek a mellékhelyiségek azonban szinte kivétel nélkül mecsetekhez kapcsolódnak. Különálló nyilvános vécét gyakorlatilag csak rendezvényhelyszínen láttunk.
Rikta, mint a fehér holló
Eddig jó, de a mosdók felismerését és a bejutást azért jelentősen megnehezíti, hogy egy átlagos mecsetre csak arabul van kiírva bármi is, így a mellékhelyiségek is. Néhány napi WC előtt toporgás, és várakozás után, hogy melyik ajtón, milyen neműek jönnek-mennek, már lehet vizuálisan rögzíteni a férfiak és nők feliratot arabul....
Na, ezeket az arab betűsorokat tessék az eszükbe vésni...
Az ima előtti tisztálkodást ugyanis kötelezővé tette az iszlám, így egy hívő naponta többször köteles kezet-arcot-lábat mosni, vagyis a vizes blokk a mecset előterének szerves tartozéka, akkor pedig már praktikus egybeépíteni a vécével. Mecset pedig gyakorlatilag mindenütt van, nem csak a városokban van néhány saroknyira imahely, de közparkokban, turistalátványosságoknál, vagy például szinte minden autópálya pihenőnél. Ilyen esetekben a legegyszerűbb a mecset mellékhelyiségét használni. Nem kell aggódni, nem fognak kinézni (megkövezni, megkorbácsolni...),. ha csak ürítkezni megyünk be, sokan a szaúdiak közül is ezt teszik imaidőn kívül.
Kilátóterasz játszótérrel, mecsettel, mellékhelyiséggel ... Mi nincs a képen? Padok a megfáradt szülőknek...
Ennek megfelelően viszont az ilyen helyek integráns része az előtérben a mosdók mellett a lábmosó - hiszen az imához ez is kell. Piszoárt viszont a férfivécékben sem feltétlenül találunk. A helyi viselet nem igazán piszoár-kompatibilis. (A hosszú egybeszabott ruhából nem igazán tudnák elővenni kulturáltan a célszerszámot az urak...)
Ugyanez belülről, a kép jobb oldalán látható hosszú vizesblokk NEM piszoár, ne is használjuk annak, mert biztos nem örülnének neki ...
Ha még beljebb lépünk a kis kabinokba, ott általában pottyantós budikkal szembesülünk. Papír pedig nem igazán van, még a szállodákban sem, csak a kifejezetten elegáns, deklaráltan nyugatias helyeken. Szaúd-Arábiában a zuhanyos megoldásra esküsznek. Ennek megfelelően az összes vécé állandóan úszik a szétpancsolt vízben.
2. Szaúdi gasztró
Még mielőtt a csodás fűszerorgiákról és mesés lakomákról lelkendeznénk, jóval prózaibb problémákkal kell foglalkoznunk. Hogyan jutunk be az étterembe? Hogyan eszünk, ha már ott vagyunk? Látszatra ennél egyszerűbb dolog nincs a világon, mert ugye az, hogy mit esznek, az biztos különbözik a világban, de az, hogy az ember bemegy az étterembe, az még mindenütt egyforma. Mindenütt, kivéve Szaúd-Arábiát. Amennyiben ugyanis nemileg vegyes csoporttal érkezünk koránt sem biztos, hogy a társaság nőtagjai bemehetnek.
Reggeli Dzsiddában egy modern reggelizőhelyen - ide gond nélkül beléphettünk
A kisebb helyeknél mindig meg kell kérdezni, aztán vagy beengedik a nőszemélyt, vagy sem. A mi tapasztalatunk meglehetősen vegyes volt, több étteremben-teázóban-reggelizőhelyen minden további nélkül tessékeltek be, de volt olyan is, ahol egyértelműen közölték, hogy ide nő nem léphet be. A nagyobb helyeken a vegyes csoport a "famliy section"-be léphet be.
Szír étterem családi bejárata
A "family section" már az utcáról külön bejárattal rendelkezik, és általában kis elválasztott szeparékból áll, amiket el is lehet függönyözni - nehogy az étkezés közben az arcmaszkjukat levevő nők látványa megzavarja a "single section" közönségét. Azért egyszer-kétszer elég értetlenül tekintettek ránk, hogy miért akarnak pasik egy nővel együtt enni, amikor mehetnének a férfiszakaszba is, a nővel meg maradjon csak a férje. Különben is ennyi férfi egy rakáson a családos részlegben túl nagy kísértést jelentene. A pincér ide szervírozza be a pultnál a férfiak által megrendelt ételt. Nem nagyon láttunk nőket kaját rendelni, mert a pultnál idegen férfiakkal kellene szóba állniuk.(No, ezért mondom, hogy egyelőre egy egyedül utazó nő számára Szaúd-Arábia sok kihívást rejt az étkezés terén.)
Vidéki étterem családi részlege - a függönyök mögött a kis szeparék
A szaúdi étteremkultúra furcsaságai azonban nem érnek véget a nemi szegregációban. Ha ugyanis belépünk a family section kis szeparéiba, két dolgot nem találunk bennük: széket és asztalt. Helyette vannak vastag, puha szőnyegek a földön, és - jó esetben - fura kis izék, amikre könyökölni szokás. (Éppen ezért a cipőt már belépéskor le illik venni.)
Teljes bútorozottság egy drága "arabos" étterem single section-jében..
... és idill a családi szobában.
Az ételt így a földre tálalják, és földön ülve kell elfogyasztani. (Nejlonterítőt tesznek alá védendő a szőnyeget, ami azért lássuk be, eléggé illuzórikus, de legalább így könnyebb összeszedni a maradékot. Az már egy másik kérdés, hogy mennyire takarítják a szőnyeget, és mennyi elpotyogtatott rizsszemen tapodnak a vendégek.) Alapértelmezetten kézzel, mert kés-villa sem jár hozzá, jó esetben egy pár műanyagkanál, de volt olyan hely, ahol hangosan nevettek az evőeszközöket firtató kérdéseinken. Egyszóval érdemes úti evőeszközkészletet betárazni, ha annyira nem rajongunk a kézzel evésért. (A gyerekeink itthon kifejezetten lelkesedtek az ötletért: kézzel enni, malackodni, nem baj, ha lepotyog a kaja a tányérról? Juhé!!!)
Lakoma a földön, nejlonon...
A single section sok szempontból hasonló - ott sincs se szék, se asztal, helyette egy emelt pulpitusfélén ülnek az urak,és ott falatoznak a földről, törökülésben. A legtöbb étteremben van takeaway lehetőség is, más szórakozás híján (kocsmába, diszkóba nem mehetnek, ugye), a családok kedvenc programja a piknikezés, amit gyakorlatilag bárhol képesek csinálni. Természetesen ezt is földön, szőnyegen, maximum trükkös földre helyezhető háttámlákkal kiegészítve. (És valószínűleg ez az egyszerűbb megoldás, hogy a családi éttermek keresésének maceráját megússzák.)
Családi piknik a parkban, kaja a helyi kuvaiti takeawayből...
Ez persze csak az átlagos - helyi/paki/bengáli éttermekre igaz. Aki rém kényelmetlennek érzi a földön ülve evést (szerintem az), az választhatja a gombamódra szaporodó külföldi (értsd marokkói-libanoni-olasz stb.) éttermeket, vagy a helyi, esetleg nemzetközi gyorsétteremláncok egyikét. Utóbbiakban ugyanazt a húsdioxidból készült hamburgert/csirkefalatot/tojbászos-lapkasajtos bagelt lehet kapni, mint bárhol másutt a világban, és ugyanúgy ülve lehet enni.
Ilyen is van ..
A nemzetközi trendekhez képes csak az az eltérés, hogy itt is vannak kis ketreces family sectionök. Árban egyébként ezek a gyors éttermek a drágábbak - egyetlen hamburgert adnak annyiért, amennyiért a hagyományos etetőkben egy családi adag csirkés rizst.
Egy helyi hamburgerlánc kínálata, egy burger kb. 1600 Ft - helyi viszonyok közt drága
Nagy változatosságra amúgy a "rendes" éttermekben se számítsunk - ha nem a Michelin-csillagos rijádi étteremhéten étkezünk (34 000 Ft egy vacsi), akkor lehet választani a csirke+rizs, a bárány+rizs és a marha+rizs között, illetve a pakisztáni/bangladesi kifőzdéknél van dhal (sárgaborsó) és valamiféle vegyes zöldség-curry. Éveken át kissé monoton lehet, de kilenc napra pont jó volt. Rizsben egyébként nagyon jók - mindenféle fűszerrel, mazsolával, sáfránnyal készítik, amitől sokkal finomabb, mint itthon.
Sáfrányos rizs ezúttal főtt marhasússal, természetesen nem asztalon ...
A reggeli kissé neuralgikusabb dolog, több okból. Egy részről az átlagos szállodák nem nagyon adnak reggelit, és reggel a városban is kevesebb hely tart nyitva. Ilyenkor a legjobb megoldás egy falafeles szendvics, vagy egy jó bengáli reggeli. (Dhal vagy rántotta lepénnyel.) Utóbbinál arra azért készüljünk, hogy a rántottát és alkalomadtán a tejbegríz-szerűséget is kézzel kell enni. Inni persze kávét és teát lehet - az alkohol ugye tilos - de, aki szereti, bárhol hozzájuthat kólához is. (Van cukormentes verzió is.) Európai stílusú kávé viszont csak a gyors éttermekben van, mindenütt másutt a helyi kávét kínálják, amit kardamommal főznek együtt, ettől finom fűszeres - de nem igazán kávés - íze lesz. Cukrot nem adnak hozzá. (Én szeretem, de ízlés dolga.)
Hagyományos kávé, hagyományos módon szervírozva
A teakínálat kiábrándítóbb - a legtöbb helyen ők maguk sem a tradícionális teákat isszák, hanem a lógatós liptont. Ahhoz, hogy jó - bikaerős főzött - teához jussunk hagyományos teázóba kell menni. Mi Al-Hofufban, a bazárban voltunk ilyenben - csodálatos hely volt, ahol (bár nyilván helyben csak a férfiak ültek), még a feleségemet is gond nélkül, örömmel fogadták.
3. Beach life Saudi style
A királyságnak hihetetlen hosszú tengerpartjai vannak, ráadásul kellemes, meleg tengerek mellett, olyan szélességi körön, ahol egyébként kiváló tengerparti üdülőhelyek sorakoznak Sarm es-Sejktől Hurghadán át Dubajig. A helyi tradíciók azonban teljes mértékben blokkolják azt, amit mi tengerparti szórakozásként elképzelünk. Tervek persze vannak, a koronaherceg NEOM nevű futurisztikus városában állítólag majd lesz rendes beach is - hogy a nemi szegregációt hogy oldják meg, az majd kiderül. Addig is van összesen kettő kizárólag férfiaknak szóló strand - de télen ezek is zárva tartanak.
Be lehet kukkantani ...
Amúgy marad az, amit a helyiek tengerpartozásnak gondolnak - talpig ruhában ülni a szőnyegen/padon a tenger mellett. Esetleg nagy ritkán beletéve a bokát a vízbe. (Ennek megfelelően a strandbazár sem úszógumit, hanem szőnyeget árul.)
Víz mellett ...
... és vízben.
A piknikezés amúgy a legjobb alkalom a szaúdiakkal való szocializálódásra, számíthatunk arra, hogy random családok hívnak meg minket egy-egy kávéra, és próbálnak beszélgetni - tört angolsággal. Ilyenkor törhetjük meg azt az általános tabut is, amit a helyi lefátyolozott nők fényképezése jelent. Ha szépen, udvariasan megkérdezzük, hogy lehet-e, akkor lehet, hogy igent mondanak.
De van olyan is, amikor a férj igent mond, biztatja is a nejeit, hogy pózoljanak, és az asszonyok ennek ellenére visítva elfutnak. (Ne üldözzük őket.)
A nénik elviharzottak, apa meghívott egy kávéra ...
A csávók fotózásával nincs gond - ők lelkesen pózolnak bárhol, bármikor. (Külföldi nővel azért ők sem mernek.)
4. Mikor zár a bazár?
Meg leginkább is mikor nyit? A nyitvatartásoknak Szaúd-Arábiában csak Allah az egyetlen tudója. Egyetlen helyen nem láttunk még utalást sem nyitvatartási időre feliratban, amit pedig az interneten láttunk, annak még indikatív ereje sem volt. Pár nap után arra jöttünk rá, hogy az csak annyiban megbízható, hogy az biztosan nem igaz. A városokban a boltok sora végtelen, és némi utánajárással bármikor bármilyen boltot lehet nyitva találni, de alapértelmezetten csak a szupermarketek, benzinkutak melletti boltok vannak nyitva nagyjából az európai elvárásoknak megfelelően. (Ezek egyébként nem drágábbak, mint bármelyik másik bolt, és kiválóan felszereltek, nyugodtan vásároljunk ezekben is. Egy doboz kóla 160 Ft maximum.)
Szupermarket gyümölcspultja , szinte ugyanaz, mint itthon ...
... de azért vannak érdekes helyi termékek is a boltban.
A boltok nagy része napszállta után nyit csak ki - de nyitva van egészen éjjel egyig-kettőig. Igazán ilyenkor, éjszaka, van élet a városokban. Rijádban is, Dzsiddában is sokkal nagyobb a forgalom az utakon éjjel egykor, mint reggel kilenckor - amikor vajmi kevés dolog van már és még nyitva.
Éjszaka minden nyitva áll Dzsiddában.
Ez persze nyáron, amikor napközben kb. elviselhetetlen a hőség, teljesen értelmes dolognak tűnik, de télen sem állnak ki ebből a munkarendből - pedig, amikor mi kint voltunk, sokkal inkább nap közben volt kellemes az idő (20-25 fok), mint éjjel (5-10 fok). Ennek ellenére ilyenkor is este ülnek ki piknikelni - inkább magukra vesznek egy takarót.
Éjszakai piknik Rijádban plusz nyolc fokban.
5. Minden kezdet nehéz
Szaúd-Arábiában, ugye, kb. két hónapja van lehetőség turistáskodásra külföldieknek, és úgy tűnik eddig a belföldi turizmus is elég sajátos mintákat követhetett. Vagyis mindazok az elvárások, amikkel egy valamennyire is a fejlett világban utazó ember indul neki a messzeségnek, itt megbuknak. Az alapok persze rendben vannak - vannak szállodák, és foglalni is lehet azokat a Booking.com-on. Mint írtuk, arra már ne számítsunk, hogy bárki is tud majd angolul, de majd valahogy megoldjuk a kommunikációt. Ellentétben az éttermekkel, itt még különösebb meglepetésekre sem kell számítanunk - hacsak azt nem vesszük, hogy a törölköző az láthatóan valami extra igény, amit külön kell kérni. (Ha kérünk, adnak szívesen.) Rendszerszerűen működik az autóbérlés is - bár kicsit remegett a keze az autóbérlős embernek, amikor kiderült, hogy a kocsit a feleségem fogja vezetni, és elsőre megpróbálta volna nekem átadni a papírokat aláírásra. Arra érdemes figyelni, hogy általában - az ország méretéhez képest erősen - limitált kilométerekkel adják ki a kocsikat, tehát, ha sokat autózunk (muszáj lesz, nagyok a távolságok), akkor sok extrát kell a végén fizetni. (Vagy sem. Az egyik bérelt autót, amikor visszavittük, visszavették minden plusz fizetés nélkül, úgy megilletődött a fiatalember az arabul nem beszélő külföldiektől, és ő meg nyikkanni nem tudott angolul.)
A többi turisztikai szolgáltatás viszont egyelőre a tökéletes káosz és totális információhiány állapotában van. Az interneten, ha mondjuk, a Visit Saudi oldalán van is némi információ, az általában kimerül a lelkesítő szövegekben és szép képekben, praktikus információ semmi. Ne tévesszen meg senkit, hogy látszatra vannak egyes látványosságok esetében e-mail címek és telefonszámok, netán nyitvatartási idők. A nyitvatartási időket nem tartják be, a telefonokat nem veszik fel, az e-mailekre vagy válaszolnak, vagy sem, de ha válaszolnak is, az még nem jelenti azt, hogy az úgy is van.
Az Ibrahim erőd Al-Hofufban, elvben nyitva, interneten rajta a nyitvatartás, ajtó zárva, rajta telefonszám, amit nem vesznek fel - a szemben levő szállodából tudtuk meg, hogy állítólag felújítják.
Csak úgy ízelítőül:
Dirijjában, a főváros mellett, ahonnan a Szaúd család származik már szinte kész a felújítás. Minden információ arról szólt, hogy a helyszín - amúgy a világörökség része - nyitva van. (Nyitvatartási idő persze sehol.) Odaérve először is bajosan találtuk a bejáratot (elfelejtették kitáblázni), majd láttuk, hogy zárva, illetve valami rendezvény van. Megkérdeztük helyben egy - angolul kiválóan beszélő - minisztériumi embertől, hogy mi a helyzet. (Szemmel láthatóan a fontos látványosságok mellé odatelepítik a kulturális minisztérium képviseletét is.) Mondta, tényleg nyitva volt, most éppen zárva van, majd pár hónap múlva talán megint nyitva lesz.
Ez lesz majd a díszbejárat...
Aztán kiderült, hogy van egy hátsó kapu, ami nyitva maradt az áruszállítás miatt. Bementünk és végignéztük. Kijövet a biztonsági őrök - akik másfél órával azelőtt elzavartak - vidáman integettek.
Békésen sétálgattunk a bezárt városnegyedben
Dzsubbában - szintén világörökségi helyszín - előre leleveleztük a nyitvatartási időpontot. Két órával zárás előtt ott voltunk - hatalmas lakat fogadott a szájton. Rajtunk kívül ott volt egy szaúdi ifjú is, két brit haverjával, ők is úgy tudták, hogy hatig tart nyitva. (A szaúdi fiú egyébként jól ismerte Magyarországot, háromszor járt a Szigeten....) Ők elhúztak, mi úgy éreztük, valahogy csak be kell jutni, ha már 700 kilométert autóztunk. Találtunk is egy vízmosást a kerítés alatt.
Át a kerítés alatt..
... és amiért bementünk.
Az őr végül is háromnegyed óra múltán futott be és némi méltatlankodással érdeklődött arabul, hogy hogy jutottunk be, de amúgy semmi gond nem volt. A nagykapun távoztunk, miután végignéztük a sziklarajzokat.
Dhí Ajnról gyakorlatilag semmi nem derült ki az interneten - azon túl, hogy reggel héttől este hétig van nyitva. Ez talán tervben is van, de egyelőre csak egy félkész visitor center és minisztériumi iroda áll a bejárat előtt,. (Az egyetlen valóban működő egysége a mecset + budi). Így aztán nem hogy pénzt nem szednek, de a kutya nem is nézi, hogy ki mikor megy be és ki. (A falu távoli képével búcsúztunk előző posztunkban.)
A márványfalu belülről ...
... és az épülő turisztikai infrastruktúra felülről, a faluból nézve.
Dzsidda legfőbb modern látványossága a Fahd király szökőkút, 300 méter magasra lövi a tengervizet- így a világ legnagyobb szökőkútja.Minden internetes forrás - beleértve a Visit Saudit is - azt írja, hogy 0-24-ben működik. Egyedül egy helyen egy Tripadvisor véleményben írják, hogy délután ötig nem működik. Nos, az a délután öt, valójában 18.30. Akkor aztán beindult.
Az ország legnagyobb durranása Mada'in Szaleh - ami egyesíti magában Petra és a Vádi Rum csodáit - amiről tudni lehetett, hogy ebben az időszakban csak Winter at Tantora Festival keretében látogatható. (Azt ígérték, hogy 2020 októberében lesz a végleges nyitás.) Mire mindent sikerült megtudni, kideríteni, az egy két hónapos intenzív email-messenger-telefon hadjárat volt. Aztán helyben kiderült, hogy kb. semmi sem úgy van, totális fejetlenség - viszont ezt mindenki jóindulattal kezelte, így mindenhová bejutottunk.
A hely, amit minden Szaúd-Arábiáról készült turisztikai kiadványban látunk ...
Látszik, hogy óriási pénzt nyomnak most a turizmusba, de az is, hogy egyelőre csak elég ködös elképzelésük van arról, hogy hogyan is kellene azt csinálni. Pedig elképesztő potenciál lenne az országban. A következő bejegyzésben már tényleg el is mondjuk, mi.
Ha tetszett a bejegyzés, kövess minket a Facebookon is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Before · http://azbeszt.blog.hu 2020.01.29. 07:40:51
Lobo Marunga 2020.01.29. 07:43:34
Pipas 2020.01.29. 08:17:41
Asszonyka kijön, értetlenkedik, aztán beenged, de adjunk már egy huszast vagy mennyit, adomány, visszadni nem tud és nem is akar, fejenként, csoportért, mindegy, de most már menjünk, mert neki meg kell etetnie a csirkéket. :D
Pierr Kardán 2020.01.29. 10:47:34
Aki meg kalandvágyó, az ne ütközzön meg azon, hogy a wc nem európai emberre van kitalálva, örüljön, hogy egyáltalán van wc, és próbálja meg nem eltalálni a bokáját a barnamacival :-)
hunter84 2020.01.29. 11:20:12
2020.01.29. 12:06:37
Ajószűcs 2020.01.29. 13:49:54
Ez nyilván függ a jövedelmi és társadalmi helyzettől. Az átlagnak ott a vizipipa meg tea - ha elég erősre főzik, pörget az is, a régebbi időkben a vizipipában sme csak dohányt füstöltek, hogy most hogy van nem tudom - elvben bármi lehet. A déli határvidék már a katlevél-övezetbe tartozik, bár én nem láttam katot rágni embereket (ellentétben Jemennel, ahol a háború előtt mindenki rágta), azt mondják ott elérhető. A dzsiddai éjszakában az anyagilag jól eleresztett fiatalok gondolom olyan dolgokat fogyasztanak, mint az anyagilag jól eleresztett fiatalok bárhol másutt a világban.
nyílméregbéka 2020.01.29. 20:16:08
Ködös elképzeléseik vannak a turizmusról :-DD Hát miért nem kérdezik meg a dubajiakat, hogyan kellene ezt?!
Közben eszembe jutott, hogy A láthatatlan nők földjén c. könyvben olvastam nagyon sok érdekeset az országról; egy brit (de mohamedán) orvosnő írta, aki 2 évig ott dolgozott.
Sőt, ő még Mekkában is járt, szóval leírta nekünk igazán alaposan, amit mi nem láthatunk! :-)
Nietzsche. 2020.01.30. 06:30:10
fehérfarkas 2020.01.30. 12:31:53
Az idegenforgalom ott tényleg szó szerint gyerekcipőben jár. De a nyitás borítékolható volt, csak a nyitás pontos dátuma nem.
A dubajizáció már 2010 előtt is nagyon érezhető volt, hogy Szaúd Arábia sem maradhat ki ebből, csak sokkal lassabb sebességgel haladnak, sokkal bátortalanabb lépésekkel, sokkal jobban ragaszkodva a tradícióikhoz.
Ne felejtsük el, hogy Szaúd Arábia egy nagyon fiatal ország, csupán 1932-ben jött létre, amikor a wahhabita Szaúd családnak a britek segítségével sikerült a mai ország területét ( = Arábia 2/3-a) elfoglalniuk, és az ellenségeiket elüldözniük. Aztán saját magukról nevezték el az országot.
És amikor a többi olajmonarchia a nyitás felé fordult nemcsak gazdaságilag, hanem kulturálisan, társadalmilag is, akkor a Szaúdi Királyság a bezárkózást választotta. De látva, hogy a nyitás nem jelenti az iszlám feladását, így nagyon lassú léptékkel, de Szaúd Arábia is elkezdett modernizálódni és nyitni kifelé.
Először csak speciális területekkel: pl. Khobarban az USA dolgozók saját városrészben saját amerikai törvényekkel élhetnek. Majd Abdullah király alatt létrejött a világ legmodernebb egyeteme a KAUST, amely területén a világ 80 országából odament tanulóra nem a szaúdi törvények voltak életben, hanem speciális világias törvények. Majd szintén Abdullah király idejében elkezdték építeni a KAFC üzleti negyedet Rijád (akkor még) külterületén, amire szintén speciális világi jogszabályok vonatkoztak. És szintén Abdullah király idején speciális iparvárosokat kezdtek el építeni (pl. KAEC), ahol a külföldi befektetőkre szintén speciális világi szabályok vonatkoztak.
Szalman király trónörököse, aki már nem a testvére, hanem a fia Mohamed (odáig az államalapító Abdul Aziz ibn al-Szaúd fiai váltották egymást a trónon) már az új, nagyvárosban született, világot látott és egyetemet végzett generáció tagja. Ráadásul hatalmas politikai ambíciókkal.
Az egyik oldalon háborúba viszi az országot (Jemenben villámháború helyett mai napig tartó elhúzódó háború, illetve nemzetközi olajháború: a termelés és az ár révén) - a másik oldalon pedig drasztikus társadalmi reformokat és liberalizációt indít el: nők vezetése, az ország kinyitása a turisták előtt, külföldi nőkre vonatkozó öltözési szabályok enyhítése (pl. a nem muszlimoknak a kendő nem kötelező), a vallási rendőrség hatalmának visszaszorítása, stb...
Sőt, Mohamed bin Szalman bin Abdulaziz al-Szaúd koronaherceg még azt is nyilatkozza több helyen, hogy Szaúd Arábia nem wahhabita, és a vallási szigort csupán az 1979-es iráni forradalom hatására vezette be az ország (vagyis a rivális Iránt teszi meg érte felelőssé), mert szerinte 1979 előtt a Szaúdi Királyság nyitott és liberális volt.
(ez speciel nem igaz, amit mond, de jól mutatja a koronaherceg politikai irányát, hogy az országát ki akarja nyitni, és az ellenséget/hibást is megtalálta, aki miatt eddig be volt zárkózva)
Azért azt ne felejtsük el, hogy a reformok, modernizáció és nyitás ellenére is a Szaúdi Királyság az királyság marad a Szaúd család tagjainak vezetésével. És a hatalmukat megkérdőjelezőkkel keményen le fognak számolni.
nyílméregbéka 2020.01.30. 16:45:26
No persze csak ha a férjük/apjuk engedi.
Egyáltalán, sok nőnek tök jó élete van, de ez attól függ, h a gazdája mit enged meg neki.
fehérfarkas 2020.01.31. 17:51:23
No persze csak ha a férjük/apjuk engedi.
Egyáltalán, sok nőnek tök jó élete van, de ez attól függ, h a gazdája mit enged meg neki."
A szaúdi egyetemi hallgatók 52%-a nő.
A világ legnagyobb csak nőket oktató egyeteme a Rijádban levő Princess Nora bint Abdul Rahman University, aminek az egyetem melletti 34 főiskolai karán összesen 60 ezren tanulnak. És több mint 5000 alkalmazottja van (akadémikusok, tanárok, előadók, adminisztratív munkakörben dolgozók, stb)
Az egyetemnek saját modern kórháza van a diákok, tanárok és családtagjaik számára.
Saját 11,5 km hosszú 4 vonalból és 14 megállóból álló vezető nélküli magasvasútja van.
2 millió könyves könyvtára van angol és arab nyelven.
Az egyetemnek 38 épülete nyerte el a Leadership in Energy and Environmental Design (LEED) díjat, a könyvtár pedig ezen belül a Gold díjat.
Szaúd Arábia első opera elődadását is itt tartották 2017-ben (mivel Szaúdnak még nincsen saját nagyzenekara és operatársulata, ezért a libanoni operaház társulata adta elő).
www.youtube.com/watch?v=nTUzhfJE4UU
Régen az európai keresztény világban is külön fiú és lányiskolák voltak. De Ausztráliában ezek közül a mai napig 2 csak női egyetem még fennmaradt (ebből az egyiknek 3 csak női főiskolai intézménye van). Kanadában 3 csak női egyetemen maradt fent. Az USÁ-ban 36 csak női főiskola és egyetem maradt fent. Angliában 3 csak női főiskola maradt fent (a többi koedukálttá vált ugyanúgy, mint Kanadában, USÁ-ban és Ausztráliában is fentieken kívüli többi). A volt brit gyarmat keresztény Zimbabwéban 1 van, de ez 2002-ben létesült.
De nem keresztény országok közül Kínában, Japán és Dél-Koreában a mai napig számos főiskola és egyetem megmaradt csak nőinek.
Ezekhez képest az iszlám világ csak női egyetemei/főiskolái darabszámban eltörpülnek:
Bangladesben 1, Iránban 2, Jordániában 1, Kuvaitban 1, Pakisztánban 4, Szaúd Arábában 1 (a fentebb említett Princess Nora Univ, a többi szaúdi egyetem koedukált), Szudánban 2, az Emírségekben 9.
A sztereotípiák alapján azt gondolná az ember, hogy az iszlám világban van a legtöbb csak női egyetem/főiskola - aztán a valóságban pedig nem így van. De legalább a legnagyobb női egyetem címet elmondhatja az egyik iszlám ország :D :D :D
gigabursch 2020.02.04. 19:01:41
Nekem tetszik a látogathatóság.