szerző:
Vándor Éva
Tetszett a cikk?

Schobert Norbert egy nagyon is élő és valóságos közeg terméke, ezért hiába a felháborodás, tulajdonképpen nincs a megnyilvánulásaiban semmi meglepő. Megnéztük, hogyan tükröződik a mondataiban a társadalom, amelyben élünk.

Azt nehéz kétségbe vonni, hogy Schobert Norbert szavainak súlya van (elnézést a véletlen szójátékért). Bár a héten közzétett videói miatt többen is leiratkoztak a közösségi oldalairól, még így is milliós táborról beszélünk, nem is szólva arról, hogy sikerül elérnie azt is, hogy az egész magyar sajtó vele foglalkozzon. Ha már ekkora visszhangot váltott ki, talán nem minden tanulság nélkül való, ha megnézzük, hogyan látjuk vissza magunkat és a társadalmunkat ezekből a szavakból.

Schobert nem tud nem a patriarchális nézőpontból beszélni, amiért nehéz hibáztatni, hiszen ebben élünk, ezt szívjuk magunkba – erőfeszítés kell ahhoz, hogy ne ennek a struktúrának a játékszabályai szerint gondolkodjunk, beszéljünk és cselekedjünk. Az viszont nem csak az ő, hanem a többi, patriarchális rendszerben ragadó ember figyelmét is felkeltheti, hogy ez a rendszer épp a Schobert által megfogalmazott elvárások miatt képes nagyon sokat ártani a nőknek – és a férfiaknak is.

Schobert Norbertnek nincs ugyan szakirányú végzettsége azokban a témákban, amelyekben megnyilvánul, legyen az táplálkozás, mozgás, egészség, társadalom- vagy gendertudomány, viszont – egy szavazatokat begyűjteni igyekvő politikushoz hasonlóan – jó érzéke van ahhoz, hogy tematizáljon. A tematizáláshoz pedig ismerni kell az embereket és a közeget, amelyben ezek a fogyasztók/szavazók élnek. Ez a jelen Magyarországában, mint sok másik országban szerte a világon egy patriarchális közeg.

Majd én megmondom

Schobert Norbert megnyilvánulása természetesen nem a fogyásról szól, hanem azokról az elvárásokról és felhatalmazásokról, amelyeket egy patriarchális társadalom megfogalmaz, illetve előír a benne élőknek. Schobert ugyanis nemcsak a fitneszguru emelvényéről beszél, hanem a férfiéról is, aki úgy szocializálódott, hogy megmondhatja a nőknek, mit tegyenek, hogy nézzenek ki, hogy viselkedjenek. (És itt most nincs jelentősége annak, hogy akár újabb marketingfogásként egy soron következő videóban aztán a férfiak hasáról is elmondja a véleményét.)

Sajnos a nők a szülésnél cseszik el, mert úgy gondolják, hogy értéket adtak a férfinek, a családnak.

A terhesség és a szülés az a terep, ahol a patriarchátus hatványozottan feljogosítva érzi magát, hogy beleszóljon mind abba, ami egy nő testével történik. Kezdhetjük akár az abortuszvitával is, ahol a magát életpártinak nevező, a nő döntését felülíró álláspont semmibe veszi a nő autonómiáját a saját teste felett. Folytathatjuk a terhesség köré épült elvárásokkal – nincs talán még egy olyan élethelyzet, amikor egy nőnek olyan sokan, sokszor és sok helyről megmondanák, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen a testével, mint a terhesség. Márpedig egy olyan közegben, amely folyamatos minősítésekkel és utasításokkal közeledik egy ember testéhez, nehéz az autonómia bármiféle érzését kialakítani. Autonómia nélkül pedig egy ember ki van téve a visszaéléseknek.

MTI / Földi Imre

És akkor meg is érkezünk a szüléshez, amelynek a humánus, erőszaktól mentes, a szülő nő szempontjait is figyelembe vevő verziójáért még ma is keményen meg kell küzdeni. A női létnek ezen az útján nagyon gyakran még mindig nem a nők a döntéshozók, Schobert pedig a társadalom jó részéhez hasonlóan ezt adottnak veszi.

Lánynak szülni dicsőség, asszonynak szülni kötelesség

Schobert szavaiban egy másik, a kultúránkba erősen beépült narratíva is visszaköszön, miszerint az anyaság szent, és természetesen egyenlő az önfeláldozással, aminek a haszonélvezője megint csak a férfi. Ahogy Schobert fogalmaz: a nő értéket ad a férfinak – mármint szül neki gyereket. Vagy unokát. Hogy ez a birtokviszony mennyire beépült a gondolkodásunkba, arra a Schobert szavait egyébként elítélő megnyilvánulásokban is találunk példát. Bencsik János jobbikos képviselő például, miután öt pontban végigvette, miért elfogadhatatlan, amit Schobert mondott, és a saját nemi szerepére reflektálva megjegyzi azt is, hogy „Az az édesanya, aki akár csak egy gyermeknek is életet adott, olyan kihívásokat teljesített sikerrel, amelyekhez foghatót mi, férfiak egész életünk során nem”, mégis belecsúszik abba a szemléletbe, amelyben a nő ad, a férfi kap, ezt írja ugyanis:

Kedves Norbi: az én feleségem három gyermekkel ajándékozott meg, amiért elmondhatatlanul hálás vagyok neki.

A Schobertet kiosztani próbáló kommentelők egyébként nagyon nehezen tudják kiverekedni magukat ebből a gondolati mintából. Mert például amikor azt próbálják meg bizonygatni, hogy nem a külső számít, akkor is a „jó nő” meghatározását adják: az, aki gondoskodik a családjáról, főz, mos, mosogat, gyereket nevel – ezek egyébként azok a patriarchális társadalom által a nőkre kirótt kötelező feladatok, amelyekért aztán nők vagy anyák napján köszönetet mondanak neki.

Jó bőrben lenni

Schobert videója az age-izmus, vagyis a kor alapú előítéletek bugyrába is bevitte a hallgatóit, egy adott ponton ugyanis arról beszélt, hogy

ha terhességnél felszedsz ennyi kilót, a bőröd is olyan ocsmányul tönkremegy, hogy soha nem lesz már az a feszes, szexi, csinos, vonzó bőr.

A halandósággal megbarátkozni kénytelen emberiség már levonta azt a tapasztalati következtetést, hogy a bőr nem marad örökké feszes, szexi, csinos, vonzó, és ennek nem feltétlenül a terhességhez és a szüléshez van köze, hanem az idő múlásához. Schobert azonban ezt – a fiatalságot – is a férfiak szexuális érdeklődésének a kulcselemévé teszi, és ezzel csak azokat a mintákat dolgozza fel, amelyekkel egyébként mindannyian találkoztunk a hollywoodi filmeket nézve (ahol a színésznőknek szavatossági idejük van, a színészek viszont kortalanok) vagy a bulvárlapokat olvasva, ahol Leonardo di Caprio mellett mindig ott egy húszas éveiben járó modell. Már vagy húsz éve. De ugyanez a kulturális minta eredményezte a felhördülést tavaly, amikor Keanu Reeves egy korban hozzá közel álló (bár még így is kilenc évvel fiatalabb), ráadásul ősz hajú partner mellett jelent meg egy eseményen.

Úgyhogy kedves nők, a férfiak miatt és a boldog szerelem és a szexualitás miatt muszáj, hogy megtartsátok a lánykori súlyotokat.

A lánykoriságot fizikailag (és persze mentálisan, érzelmileg is) képtelenség megtartani. A szépségipar, a wellnessipar, a pornóipar, a divatipar, a filmipar és még sok más ipar egészen a közelmúltig azt üzente, és üzeni sokszor ma is, hogy ezt a fizikai képtelenséget mégiscsak valóra kell váltaniuk valahogyan a nőknek. Egy ilyen lehetetlen feladattal szemben pedig az agy és a test is védekezni próbál, a szakirodalom többek között ennek a nyomásnak a számlájára írja a testképzavarokat, a különböző táplálkozási rendellenességeket és egyéb mentális zavarokat.

Schobert itt megint egy patriarchális hangosbemondóval a kezében szól a követőihez, amikor megfogalmazza, hogy a nőknek a férfiak miatt kell törődniük magukkal. Talán nem kell sokat magyarázni a felszólításból visszaköszönő tárgyiasítást.

Reviczky Zsolt

Ebben a schoberti világnézetben a nő csak a férfi vonatkozásában létezhet: neki szül gyereket, neki fogy le, neki dolgozik a szexualitáson. Schobert szavai gyönyörűen illeszkednek a madonna/kurva dichotómiába is, amely szerepekben tudja csak értelmezni a nőt (és persze nehezen tud mit kezdeni azzal, ha egyik szerepbe sem illeszkedik). A Sigmund Freud figyelmével is kitüntetett madonna/kurva komplexusban szenvedő férfiak nem tudják elképzelni azt, hogy a társuk egyszerre anya és szexuális lény, egyszerre szent és rossz életű. Hogy Schobert eszköztárával éljünk: egyszerre lehet szeretni és megkívánni. És végül beszéljünk akkor a szexről.

Schobert Norbertnek fogalma sincs a szexről

Vagy legalábbis eljátssza, hogy nincs képben, mert ez kell a marketinghez. Ezt mondta ugyanis:

A nők számára a lelki szeretet is elég a szexhez, de nálunk, férfiaknál ez mindig vágyból indul. Nagyon nagy hazugság, amikor egy férfi azt mondja, hogy szeretetből, szívből kíván meg egy nőt. Ő a nő külsejét kívánja meg. Amíg egy nő meg tudja kívánni egy férfi belső értékeit, addig ez férfiaknál a külső.

A női szexualitás valóban rejtélyesnek tűnhet, de főleg azért, mert a kutatók csak az elmúlt időszakban kezdtek el hangsúlyosabb figyelmet szentelni neki. Ők ráadásul nem is mernének olyan határozott véleményt megformálni a témáról, mint Schobert tette, több évtizedes kutatás után sem sikerült ugyanis még előállniuk a női vágy egységes definíciójával, és a női szexualitás működésének a teljes megértése is várat még magára. Talán az egyik legőszintébb kutatói megnyilvánulás ez: „Minden nő valami mást akar”.

Mint ahogy az is ellentmond Schobertnek (és az amúgy a társadalomban magát makacsul tartó sztereotípiának), hogy egyre több kutatás szerint nincs is olyan sok különbség a férfi és a női vágy között, mint azt általában feltételeztük. Azt pedig szinte biztosan kijelenthetjük, hogy nem, a lelki szeretet nem elég a szexhez.

Bármennyire is bele lehet kötni – és az elmúlt napokban bele is kötöttek nagyon sokan –, Schobert Norbert gondolatai annak a kulturális-társadalmi struktúrának a termékei, amelyben felnőtt, és amely ma is körülveszi – nevezzük ezt a jelen Magyarországának. Erre épített edzés- és marketingtervet, amely pont azért tudott működni eddig, mert erre a közegre reflektált. Minden mondatát megéljük a mindennapokban. Ő pedig egész jól megél belőle.

 

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: