Tényleg minden megoldható? – teszteltük a legtrendibb életvezetési könyvet
Cinkes vagy sem, engem mindig is kifejezetten érdekeltek az önsegítő könyvek. Életem bizonyos szakaszaiban tucatszámra olvastam őket, és néhányat, ami segített egy-egy nehéz helyzetben, ma is őrzök a polcomon. A többit olvasás után elajándékozom, mivel épp belőlük tanultam meg, hogy ezzel akár meg is változtathatom egy ember életét. A 2019-es év egyik sikerkönyve azt ígéri, minden megoldható – én meg úgy voltam vele, nézzük akkor, mit kezd Marie Forleo, napjaink legfelkapottabb életvezetési tanácsadója az én tyúkszaros kis életemmel a gyakorlatban. Csepelyi Adri írása.
–
Aki most zárná be ezt a cikket, azt hadd nyugtassam meg: nem fogok semmiféle hagymázas lózunggal jönni, olvasson csak tovább nyugodtan. Én ugyanis alkatomnál fogva igen gyanakvó vagyok, sőt a cinizmus az életelemem. Nehéz volna tehát azzal vádolni, hogy gondolkodás nélkül benyalok mindenféle ezoterikus marhaságot, és az ágyamon üldögélve várom a sült galambot a vonzás törvénye alapján. De ha úgy érzem, valakitől hasznos, használható és személyre szabott tanácsot kapok, akkor nyitott vagyok olyasmikre is, amik korábban elképzelhetetlenek voltak a számomra.
A múlt évem igen szélsőségesre sikerült: miközben egy csomó jó dolog történt velem, ősszel olyan helyzetben találtam magam, amikor hirtelen egyszerre kellett megoldanom olyan dolgokat, amik külön-külön is rémisztőnek tűntek – mindeközben pedig a Popfilter tervezésén és beindításán kellett volna dolgoznom ezerrel. Voltak napok, amikor úgy éreztem, az is lehetetlen küldetés, hogy leadjam a cikkeimet, nemhogy szenzációs arculattervet ötöljek ki az új műsor számára. Amikor már-már elviselhetetlennek éreztem a feszültséget, az Insta-feedemben újra meg újra feltűnt egy hirdetés egy nőről, aki szerint minden megoldható.
Nos, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de energiák ide, rezgésszámok oda, én bizony előszeretettel törölném képen azt, aki egy kilátástalannak tűnő helyzetben odalibeg elém, és azt mondja, a helyzetem nem is olyan szörnyű.
Ez a nő ráadásul állati jól nézett ki, és két kattintás után kiderült róla, hogy Oprah Winfrey cimborája, dollármilliomos életvezetési tanácsadó, bestselleríró. Hát, mivel a felsorolásnak több elemét is el tudnám képzelni a saját életemre vonatkoztatva, úgy voltam vele, hogy oké, lássuk, mit tud ez a spiné, mit eszik rajta a fél világ.
Marie Forleo, gyere rám!
Tapasztalataim szerint az önsegítő könyvek két nagy csoportra oszthatók. Vannak azok, amelyek elvont elméletekkel próbálnak megnyugtatni afelől, hogy minden rendben lesz.
Energiák, kollektív tudattalan, angyali üzenetek, rezgések – ez tök király, de mit kezdjek én vele az életemben, ha annyira szét vagyok esve, hogy a héten harmadszor rohasztom be a mosógépbe a ruhát? Küldene valaki egy angyalt, aki segít rendbe rakni az íróasztalomat?
A második csoport a gyakorlatias: időgazdálkodási módszerek, tanácsok menedzsereknek, tárgyalási technikák, befektetési tanácsok. Mind-mind szuper dolog, leszámítva, hogy semmiféle kapcsolódási pontom nincs velük (bocs, Napoleon Hill). Elolvasom őket (helló, Brian Tracy!), de hosszú távon mégsem változik semmi. A munkám, az életstílusom egyszerűen túlságosan is távol áll mindattól, ami ezekben a könyvekben szerepel. Ráadásul a szakirodalomnak ez a része nagyon üzleti fókuszú, és még mindig a klasszikus amerikai szerzők nagy bölcsességeit szálazza szét. Közben meg ez egy másik évezred, másfajta kihívásokkal, nem?
És Marie Forleo rám jött
Mindezt akkor tudtam megfogalmazni végre, amikor a kezembe vettem Marie Forleo Minden megoldható című kötetét, aminek már a címe is felháborító – egészen addig a pontig, amíg rá nem jössz, hogy basszus, ennek a nőnek igaza van. Oprah azt mondta róla, hogy ő az új generáció szellemi vezetője, és bár igen távol állnak tőlem a szuperlatívuszok, hajlok rá, hogy ebben van némi igazság.
Marie Forleo 44 éves életvezetési tanácsadó, műsorvezető, filantróp, több sikerkönyv szerzője. Blogol, félmillió követője van Instán, a MarieTV műsorvezetője (ami podcastként is elérhető a nagyobb szolgáltatóknál), emellett YouTube-videók tömegeiben segít közönségének kilábalni a nehéz helyzetekből. Ezt persze még mindig letojnám magasról, mert pontosan tudom, miféle módszerek léteznek az online népszerűség elérésére – engem az érdekelt (bocs, önző dög vagyok, de hát mi más érdekelne ez ügyben?), mit adhat nekem ez a nő, amit más nem.
És – bár ez még önmagam számára is meglepő volt kissé – elég gyorsan kiderült, hogy igen sokat.
Tartsd szárazon a puskaport
Forleo ugyanis tökéletesen egyesít egy csomó mindent, amit a százszámra megjelenő self-help könyvek szajkóznak, és amik mégsem állnak össze egy kerek egésszé. Azt hiszem, az a legnagyobb fegyverténye, hogy minden sallangtól mentesen a lényeget mondja: mit tehetsz te az adott helyzetben.
És ami talán még ennél is fontosabb: biztos-e, hogy jól gondolkodsz arról, mit kell tenned, mi az elérendő célod. Számomra az első felismerés az a pont volt, amikor Forleo egyik korábbi kliense arról mesélt, hogy a módszer segítségével miként tudta méltón végigkísérni az édesanyját a halálig. Ez, lássuk be, elég morbid felhasználói tapasztalat egy önsegítő könyvtől, ugyanakkor tegyük a szívünkre a kezünket: a halálos diagnózisok az esetek igen nagy százalékában valóban halálosak. És akkor is azok lesznek, ha napi három önsegítő könyvet olvasunk el.
Hogy a mi tudati szintünk fölött van-e, lenne-e megoldás, azt nem tudom, de mi jelenleg ezen a szinten ücsörgünk, még akkor is, ha sokunk folyamatosan dolgozik a fejlődésen. Szóval én azért szeretek realista is lenni a nagy hurráoptimizmus mellett. Szárazon tartom a puskaport, ugyebár.
Realista önsegítés
Forleo pedig nem azt sugallja, hogy gyorstalpalón tanulj meg kézrátétellel gyógyítani. Nem mondja, hogy minden beteg meggyógyul. Ő azt mondja, nézz szembe a legrosszabb eshetőséggel, és írd le szépen, mit tehetsz annak elkerüléséért. Ha nem tudod elkerülni, akkor mit teszel majd. Nem tudom, létezik-e a realista önsegítés műfaja, de ha nem, akkor Forleo feltalálta.
Forleo nem azt kéri, hogy naponta hatvanszor mondd el a tükörben, hogy gyönyörű vagy. Arra utasít, hogy ismételgesd: minden megoldható. Hangosan, halkan, futás közben, a tus alatt – a lényeg, hogy az élethez való alaphozzáállásodat változtasd meg. És legfőképpen: találd meg a kiskapukat. Ez az, amit a legtöbb hasonló könyv szerzője elfelejt. Hogy sokan vannak, akik számára TÉNYLEG elképzelhetetlen, hogy egy picike zsákfaluból elindulva ilyen-olyan diplomát szerezzenek. Ha viszont van egy okostelefonjuk, és hajlandók megkeresni a megfelelő appokat, kinyílhat előttük a világ. Ha van egy csomó ember, aki képes megjavítani egy kisrádiót, megkötni egy pulóvert vagy megírni egy önéletrajzot, te miért ne volnál képes megtanulni egy néhány YouTube-videó alapján? Amellett, hogy ennek elméleti jelentőségét elmagyarázza, Forleo konkrét oldalakat, programokat sorol.
Ahelyett, hogy menedzserekre optimalizált időgazdálkodási módszereket lebegtetne, azzal kezdi, hogyan vizsgáld meg a saját életritmusodat, és alakíts rajta úgy, hogy többé ne mondhasd: „Á, erre nekem nincs időm.” Azt kéri, hogy valld be magadnak: az, amit oly rég halogatsz, nem az idő, hanem a lelkesedés hiánya miatt tolódik. Hogy vállald: nem ezt akarod, nem ez a te utad. És ha már idáig eljutottál, akkor segít kitalálni, mégis merre kellene indulnod, és miként.
Kösz, most nem adnám el mindenemet
Ha valamivel ki lehet kergetni a világból, az az ész nélküli kockáztatás. Engem senki ne kapacitáljon arra, hogy adjak fel és el mindent, menjek világ körüli útra, hogy megvilágosodjam; senki ne akarja megmagyarázni, hogy nincs jogom félni attól, miből fogok megélni, ha felmondok a munkahelyemen (nyugi, DTK, nem akarok felmondani!), és nem, nem gondolom, hogy mindenkinek vállalkozást kellene indítania. Jó néhány könyv idegelt már ki teljesen azzal, hogy a valóságtól, a vérmérsékletemtől vagy az igényeimtől teljességgel elrugaszkodott tanácsokkal hergelt.
Figyi, a többséget nem az érdekli, hogy vehet öt év múlva pecót Miamiban, hanem az, hogyan fizeti ki a jövő hónapban a rezsit. Amíg nem tudja, miből vesz BKV-bérletet, nem tud bali nyaralásról ábrándozni.
És Forleo nem szépít: elmeséli, hogyan pucolt vécét, hogyan alkudozott egy tanfolyam szervezőivel, hogy részletfizetést kaphasson – és erre buzdítja az olvasót is. Hogy ha elképzelhetetlenül sok pénzre van szükségük, vegyenek számba minden megoldást: hogyan kerülhet ugyanaz kevesebbe? Hogyan kapható meg ingyen?
Megdöbbentő, hogy milyen sok kreatív megoldás fölött vagyunk képesek elsiklani, ha kizárólag a problémára koncentrálunk, és nem látunk a parától.
Ami engem illet, jelen állapotomban nem igénylem egy önsegítő könyvtől azt, hogy a kvantumfizika síkján magyarázza meg, mit miért kell tennem. Anélkül viszont, hogy valódi magyarázattal szolgálna az egyes viselkedési mintákra, arra, hogy mit miért teszünk, nem tudom komolyan venni.
Forleo ügyesen találja meg az egyensúlyt: példákkal, tanulmányokkal és a különböző fogalmak laza, türelmes magyarázatával vezet rá arra, hogy a helyzet néha nem is olyan borzalmas, mint amilyennek érezzük. Csak lehet, hogy több lépésben kell megoldanunk – esetleg átgondolnunk azt, tulajdonképpen mit is éreznénk megoldódásnak. Ha tudjuk, mi az a megerősítési torzítás, nagyobb eséllyel kapjuk magunkat rajta, amikor mi is beleesünk a csapdájába.
És – ezt már a popkult-újságíró énem írja – azt szerettem ebben a könyvben még, hogy végre nem az unásig ismert példákkal jön. Nem Helen Kellerrel, nem Henry Forddal, hanem mai, hús-vér emberekkel, akikhez a húszas-harmincas korosztály is képes kapcsolódni.
Egészen briliáns például, ahogyan azt magyarázza el egy Bruce Springsteen-interjú-részlet segítségével, hogy talán ideje volna másként gondolnunk a félelemre, mint ahogyan eddig tettük.
Lássuk az eredményt!
Nem állítanám, hogy Marie Forleo megoldotta az életemet. Azt viszont kijelenthetem: ha valaki gyakorlatias olvasmányra vágyik, amely képes kimozdítani egy szar helyzetből, ez a könyv remek választás. Nyilván ez Forleo őrületes sikerének titka: hogy laza, bátorít (még káromkodik is itt-ott a könyvben, amitől Napoleon Hill biztosan dobna egy hátast), közben pedig azért az orrodra koppint, ha kifogásokat keresel.
Én nem találkoztam még olyan könyvvel, amelynek minden, de minden pontját megfogadtam volna, úgy vagyok vele, ha egy-két hasznos gondolatot be tudok építeni az életembe, már jól jártam vele.
E tekintetben a Minden megoldható kiemelkedően jól szerepelt: átkattintott valamit az agyamban annak kapcsán, pontosan mit is értek én megoldáson, megoldódáson. És ez óriási dolog.
Ha nem vagy nyitott, nincs őszinte vágy benned a változásra, nyilván ez a könyv sem fog segíteni. Nem fizeti ki helyetted a rezsit, nem oldja meg helyetted a szerelmi életedet sem. De például az, hogy segített őszintén és mélyen szembenézni a saját helyzetemmel, felbecsülhetetlen.
Csepelyi Adri
