Egyre nehezebben bírja a fellépéseket Nagy Feró: Rosszulesik, hogy 74 éves vagyok

Bár hangzatosabb lenne azt mondania, hogy él és virul, a nemzet csótánya a Borsnak mégis bevallotta: mindennap meg kell küzdenie az idő múlásával. 

– Nem vagyok kibékülve a korommal. Rosszulesik, hogy ennyi idős vagyok, de hálát adok a jóistennek, hogy még mindig aktívan élek. Szerencse, hogy van életerőm meg lehetőségem arra, hogy azt csináljam, amit szeretek. Ez nagyon nagy dolog – kezdi a Borsnak Nagy Feró, aki holnap ünnepli a 74. születésnapját.

– Gyakran a  templomba is elmegyek, hogy hálát adjak az Úrnak, amiért ilyen kegyelmes ve­lem, mert az én sorsomról már csakis ő dönt. Minden egyes napomat a jóistennek kö­szönhetem, bár reggelente alaposan szemügyre veszem magamat, hogy meg­van-e még minden végtagom, dobog-e a szívem, elég levegő van-e a tüdőmben, mert ebben a korban már nem lehet tudni. Sorra halnak meg a pályatársaim, jó pár barátomat eltemettem már, de én még mindig itt vagyok. Persze nekem is állandóan akad valami bajom, kezdek szétesni, de hát az élet ezzel jár – magyarázza a rockzenész, aki az orvosánál is gyakran tesz látogatást.

– Viccesen mindig meg is szokta je­gyez­ni, hogy be­lém már a gyógy­szer is kár. Ennyi idősen tök fö­lös­leges bármit is szedni, de azért a napi vitaminadagomat mindig beveszem. Számomra a színpad, és a közönség a gyógyír. De ha őszinte akarok lenni, akkor már a fellépéseket is egyre nehezebben bírom. Hamarabb elfáradok, alig kapok levegőt, és gyorsan elfogy az energiám. Igyekszem beosztani, hogy a koncertek végéig kibírjam, de azért még most is legalább évi 120 fellépést vállalunk. Nem tudok, és nem is akarok lemondani a Be­atricéről, úgy tűnik, engem már csak tényleg a banda tart életben – zárja nevetve Feró, aki családja és barátai körében koccint a jeles alkalomra.