Valljuk be őszintén, Hollywoodnak nincs szerencséje a játékadaptációkkal. Noha a játéktörténelem temérdek olyan fantáziadús történettel és gazdag világgal rendelkezik, amelyek nagyszerűen mutatnának a mozik vásznain, azonban egy-két kivételt leszámítva a stúdiók képtelenek voltak az alapanyag minőségét megközelítő feldolgozást felmutatni. Az okok pedig sokfélék. Sokszor olyan filmesekre bízták a feladatot, akik nem ismerték vagy nem tisztelték azt, amivel dolgozniuk kellett volna. Az sem ritka, hogy maga a stúdió sem tudja pontosan, hogy mit szeretne kihozni az alkotásból - nyilvánvalóan a temérdek bevétel mellett. Persze nem hagyhatjuk ki az egyenletből a nézőket sem, hiszen rajtuk múlik minden: nem mindegy, hogy olyan adaptáció készül, amely a rajongóbázist célozza meg, olyan, ami a szélesebb közönségre repül rá vagy esetleg olyan, amely mindkettőre.
Nincs tehát egyszerű dolguk azoknak a producereknek, akik egy-egy olyan IP-t szeretnének átköltöztetni egy másik médiumba, amely egyszer már bizonyított videojátékként. Viszont a streaming térnyerésével a mozis gyártáshoz képest beleférhet még több kockázat, a virtuálisan több tíz órán keresztül megismert történetet nem kell két órába belesűríteni. Ez lehet a valódi terepe a videojáték-adaptációknak és ahogyan a Netflix megpróbálkozik a The Witcher sorozattal, valamint a Microsoft dolgozik a Halo szérián, úgy más franchise-ok esetében is el tudnánk képzelni, hogy a fantáziavilágok megmaradjanak a képernyőkön, csak éppen platformot és formátumot váltsanak. Ezen a gondolatmeneten felbuzdulva összeírtunk tíz (plusz egy) olyan játékszériát, amelyekből kellő odafigyeléssel és lelkes alkotók bevonásával minőségi sorozatok születhetnének.
Life is Strange
A Dontnod Entertainment epizodikus szériája úgy képes a tinédzserekhez szólni és mindennapi problémáikat átélhetővé tenni, hogy közben minden korosztály számára tartogat mondanivalót és egyre mélyebbre merül a természetfelettiben is. A Life is Strange és annak előzménye, a Before the Storm két karakteres lányt tett meg főszereplőjének, a folytatás pedig egy problémákkal sújtott fiú testvérpárt, azonban mindhárom játékra jellemző a magas színvonalú atmoszférateremtés (beleértve az ügyesen összeválogatott háttérzenéket is, többek között Syd Mattersnek köszönhetően), az azonosulható karakterek és a misztikus körítés. Ezeket az esszenciákat pedig tökéletesen tudná kamatoztatni egy tíz részes sorozat (elvileg három-négy éve már bejelentettek egy ilyesmit, azonban azóta is csend honol a projekt körül).
Assassin's Creed
Bár Michael Fassbender és a Macbeth rendezője, Justin Kurzel megpróbálta vászonra vinni az asszaszinok és templomosok évszázadokon átívelő csatározását, a filmváltozat meg sem közelítette azt, amit a Ubisoft kiadó elért az évek során az Assassin's Creed játékokkal. Pedig annyi, de annyi korszakhoz és oly legendás orgyilkosokhoz lehetne nyúlni az alternatív történelemre építve! Képzeljük csak el, ahogy megfordulunk a harmadik keresztes hadjáratban, a reneszánsz Itáliában, a Borgiák Rómájában, az amerikai függetlenségi háborúban, a francia forradalomban vagy éppen a 19. századi viktoriánus Londonban, de egyik sem teljesen olyannak mutatná magát, ahogy a történelemkönyvekből megismertük. Az Assassin's Creed sorozatként könnyedén működhetne antológiaként, azaz egy-egy évad egy történelmi kort ölelne fel más-más főszereplővel.
Metro
Dmitry Glukhovsky Metró-trilógiája egy olyan poszt-apokaliptikus világot tárnak elénk, amelyben néhány ezer embernek húsz évvel egy nukleáris háború után kell életben maradnia a moszkvai metróhálózat különböző állomásaiban. Csakhogy állandó veszélyben vannak a radioaktív sugárzás, a veszélyesebbnél-veszélyesebb szörnyek és más entitások, anomáliák miatt. Annak ellenére, hogy hivatalosan készül egy Metro film, amit egyenesen az oroszok hoznak tető alá, mi most elsősorban a regények alapján készült videojátékokat (Metro 2033, Metro: Last Light, Metro Exodus) vettük alapul, hiszen amellett, hogy valóban található nem egy hasonló vonás a könyvek és a játékok között, az utóbbiak teljesen más irányba kanyarodtak - ez pedig a javukra is vált. Az idén megjelent utolsó (?) Metro-játék, az Exodus például egy élő-lélegző poszt-apokaliptikus Oroszországot tárt fel előttünk, amely ha nem alapjaiban, de néhol megváltoztatta a nyitott világú műfaj fogalmát. Egy bő háromévados sorozatként biztosan nagy sikere lenne a Glukhovsky által megálmodott nukleáris világnak, amely egyfajta keveréke lenne Steven Knight See sorozatának és George Miller Mad Max-filmjeinek (kissé realistább megközelítésben).
Final Fantasy
A Final Fantasy az egyik legrégebbi videojáték-sorozat, amely még manapság is aktív, hiszen a számozott újabb epizódok mellett rendszerint érkeznek különféle portok, HD remake-ek is. Annak ellenére, hogy ez a széria abszolúte csak egy adott videojátékos rétegnek szól, rendkívül nagy sikernek örvend már az első rész megjelenésétől kezdve. A japán módra eltúlzott karakterek, az izgalmas és taktikus harcok, valamint a sokszor meglepő, de legtöbbször furcsa és szemöldökborzoló történetek miatt rögzült be annyira a Final Fantasy a gamerek körében. Pontosan emiatt a nem mindennapi stílus és hangulat miatt működne akár még a képernyőkön is mind animációs, mind pedig élőszereplős műfajban. Igaz, az előbbi esetében már 2001-ben kaptunk egy kevésbé emlékezetes, középszerű filmet (Final Fantasy: A harc szelleme), de hogyha a 2016-ban Final Fantasy XV-öt vennék alapul egy pár évad erejéig, már akkor egy közel feledhetetlen sorozat sülhetne ki belőle.
Mass Effect
Fontos leszögezni, hogy jelen esetben a BioWare nagy sikerű, díjesővel jutalmazott Mass Effect-trilógiáját említjük, nem a teljes ME-univerzumot. Jogos a döntés, hiszen a 2007-ben elstartolt és 2012-ben véget ért három epizód magáért beszél, melyek egyike sem egyeztethető össze a roppantmód félresikerült Andromedával. Shepard parancsnok története sokunk szívébe költözött be már az első résztől fogva, hiszen alapjaiban kevés ennyire profi és magával ragadó sci-fi sztorival örvendeztettek meg minket a játékkészítők. A Normandy hajó kapitánya és egyben legénysége az ékes példa arra, hogy egy lassan építkező, de korántsem unalmas, sőt sokszor pattanásig feszült űreposz ugyanazon értékeket tudja képviselni, mint egy "szimpla" dráma. A hangsúly elsősorban a végletekig kidolgozott és részletes karakterábrázolásokban, valamint a kiszámíthatatlan, meglepő történetvezetésben keresendő, amit mi hosszú-hosszú évadokig el tudnánk nézni. Ha egy kommerszebb Star Trek vagy éppen Csillagközi romboló szintet képes lenne hozni a Mass Effect-sorozat, akkor nehéz lenne mellélőni vele.
Tales from the Borderlands
Az első, de nem utolsó Telltale Games által fejlesztett játék, amely helyet kapott a listánkon, viszont mentségünkre szóljon, hogy ezt nem lehetett kihagyni. A Tales from the Borderlands egy kvázi koprodukció volt a Telltale részéről, hiszen a címbeli Borderlands jogilag a Brothers in Arms-sorozattal magának nevet kovácsoló Gearbox Software-é, ám ez mindössze az alapot szolgáltatta az előző stúdiónak. A Tales egy ízig-vérig Telltale játék volt, amelyben a legapróbb döntésünknek is súlyos következményei lehettek a későbbiekben, de pontosan ez teremtette meg a játék utánozhatatlan hangulatát. Két főhősünknek, vagyis az álmodozó alkalmazottnak, Rhys-nek és a kevésbé legális utakon járó csalónak, Fionának ugyanaz a legfőbb életcélja: mihamarabb meggazdagodni. Ám egy olyan bolygón, mint a mutánsokkal és egyéb nem annyira barátságos lényekkel tarkított Pandorán ez nem megy olyan könnyen. Habár a sorozatnak fixen előre választania kell, milyen irányba halad előre a történet, még így egy rendkívül érdekes és hiánypótló darab lenne a mai felhozatalban.
Deus Ex
A "mit tesz istennek lenni?" kérdéskörrel nem egy videojáték foglalkozott már (tegyük hozzá, sok sikeresen tárgyalta is), de olyan módon és olyan mértékben, mint a Deus Ex-sorozat, egy sem. Már a címből is kitűnik, hogy a szerepjátékos elemekkel tarkított akció mellett jóval túlmutató játékról van szó, amely elsődlegesen az utópikus sci-fi és a tűéles karakterábrázolások miatt vált megkerülhetetlenné. Ámbátor ez a sorozat eléggé régre nyúlik vissza, egészen pontosan kereken 2000-re, sorozatbeli ötletnek főképpen a 11 évvel későbbi Human Revolutiont és az azt követő Mankind Divided-ot emeltük ki, hiszen profi történetvezetésben, valóban meglepő fordulatokban és a megteremtett ismerős-idegen világban ezen epizódok emelkednek ki. Ezeknek a játszása közben merült föl bennünk többször is, hogy a biotechnológiával felélesztett, félig emberként félig robotként tevékenykedő Adam Jensen a TV-k képernyőire kívánkozik. Egy Westworld típusú, folyamatosan morális kérdéseket feszegető szériában csúcsosodhatna ki a leginkább a Deus Ex.
The Wolf Among Us
A Tales from the Borderlandshez hasonlóan ez is Telltale-játék, amely Bill Willingham Fables című képregénysorozatát veszi alapul, annak hangulatát pedig cel-shaded vizuális megoldásokkal őrizte meg, amely hasonlít a képregények stílusához. Willingham kultikus műve a népmeséket fordítja ki magából zseniális módon, így az ismert mesehősök alternatív változatát tömörítő Fabletown világa a 70-es évek jellegzetes, sötét hangulatú filmjeit idézi meg, miközben sorra találkozunk a Grimm testvérek és Disney-történetek ismert alakjaival. A három kismalac és a farkas, Piroska és a vadász, Hófehérke, A Szépség és a Szörnyeteg vagy éppen Alíz Csodaországban karaktereinek élete azonban nem játék és mese, mindannyiukat kitaszították világaikból és arra kényszerültek, hogy mágia segítségével emberi testben, inkognitóban éljenek és akárcsak az átlagemberek, olyan hétköznapi problémákkal küszködjenek, mint az alkoholizmus vagy a prostitúció. A The Wolf Among Us széria olyan lehetne, mint az Egyszer volt... című sorozat, csak sokkalta minőségibb tálalásban.
BioShock
Bármilyen videojáték filmes vagy sorozatos adaptációjáról szól az adott lista, szinte biztosra vehető, hogy előkelő helyen fog végezni rajta a 2K 2007-es bombasikere, a BioShock. Aki erre a művészeti ágra adja a fejét, előbb vagy utóbb szembekerül a tenger fenekére épített várossal, Rapture-rel, és az ahhoz köthető számtalan feledhetetlen történettel és kikacsintással. Andrew Ryan, a Szovjetunióból emigrált milliárdos megelégeli az emberi kapzsiságot, a mindent átható kapitalizmust, a kikerülhetetlen bürokráciát és nem utolsó sorban a királyi felsőbbrendűséget, így vagyonából megépítette Rapture-t, ezt a tengerszint alatti elérhetetlen várost. És ahogy lenni szokott a hasonló kaliberű utópiáknál, mi már csak ennek a romjaiba, maradékaiba érkezünk meg, de ez korántsem azt jelenti, hogy ne várna ránk a klausztrofób falak között leselkedő, különféle kemikáliáktól és plazmidoktól átváltozott lények alakjában egy felejthetetlen, életre szóló élmény. És ha éppenséggel még nem volt szerencséd sem a trilógia első, sem harmadik (BioShock Infinite) részéhez, akkor… volnál szíves ezeket végigjátszani?
Metal Gear Solid
A Metal Gear Solid videojáték-sorozat egyike a legjobb és leginkább megkerülhetetlen címeknek ebben a médiumban, amely még 21 éve, 1998-ban vette kezdetét. Sorra az összes epizód (Metal Gear Solid; Sons of Liberty, Snake Eater, Guns of the Patriots, Peace Walker, The Phantom Pain) rendezője, társírója, vezető designere és úgy en bloc kreátora, Hideo Kojima maga sem gondolta volna, hogy egy ekkora kultuszú sorozatot fog elindítani pusztán abból az ötletből kifolyólag, hogy ő egy hollywoodi akciófilmet szeretett volna rendezni. Habár sokakat az a fals tény módfelett elriaszt, hogy effektíve direkt bonyolítják túl a játékok hidegháborús, kémes történetét és azoknak kifutását, de a valóságban erről szó sincsen: mindegyik epizód sztorija tejes mértékben érthető, befogadható és sokszor felejthetetlen is. Sorozat formájában, magával Kojimával a fedélzeten egy mérföldkő is lehetne a tévézés történelmében, ám mi bizakodunk a közelgő egész estés filmben is Jordan Vogt-Roberts rendezésében.
+ Detroit: Become Human
A Quantic Dream sci-fi kalandja már önmagában is olyan érzetet keltett, mintha egy interaktív film lenne, viszont ezzel együtt egy olyan futurisztikus, ám mégis közelinek érezhető világot mutatott be, amelyben az androidok már a mindennapok részévé váltak és kezdett elmosódni a határ ember és gép között. A Detroit: Become Human lehetne a következő Bandersnatch, azaz a Netflix tökéletesen tesztelhetné a Black Mirror készítői által megálmodott interaktív történetmesélést egy még nagyobb szabású, még több változót kezelő szerteágazó sztorival. Ha a videojáték után megtöltik a szériát is olyan szerethető karakterekkel, mint amilyen Kara (Valorie Curry), Connor (Bryan Dechart) vagy éppen Markus (Jesse Williams), akkor nyert ügyük lesz.
Ez volt a mi kívánságlistánk. Mi a véleményetek róla? Ti milyen videojátékokat tudnátok elképzelni sorozatként valamelyik csatorna vagy streaming szolgáltató felhozatalában?