Dallamot ötszázért, először?!...

Kalapács alá került 24 dallam. Kalapács nem volt. Megszokott zene se. Inkább zaj. Zajzene. Tudják, hogy a zajzenészeknek komoly piaca van?

Tavaly rendeztek először dallamaukciót Pécsen. Hogy másutt volt-e már ilyesmi, annak nem leltük nyomát. A dallamaukció ötletét a Pécsi Tudományegyetem művészeti karán tanító PR-szakember, Zámbori Bíró Tamás találta ki. Zámbori a hallgatóknak azt tanítja, hogyan tudják műveiket és művészetüket eladni. Zámbori arra gondolt, hogy mi lenne, ha az ifjú zenészek árverésre bocsátanának 15-25 másodperces dallamokat. Aki veszi, el is viszi, az övé, betáplálhatja mobiljába csengőhangnak, aláteheti egy videónak, bevezetheti cégszignálnak, dúdolhatja, dallá formálhatja, idegesítheti vele a szomszédját, szóval: buli ez.

Az aukcióra a művészeti kar hallgatói és helyi zenészek tavaly 19 dallamot hoztak. Valamennyi elkelt. Az egymásra licitálók általában 5-10 ezer forintot fizettek, a szerzők összesen 80 ezret kasszíroztak, amit a Fogd a kezem alapítványnak adományoztak. Az aukciót sikeresnek ítélték, ezért kedd este másodjára is megrendezték.

Most viszont nehezen indult a dolog, eleinte alig 8-10 vevőjelölt tűnt fel az árverésnek otthont adó belvárosi kávéházban. Egy óra elteltével megduplázódott potenciális vevőkör, és Herczeg Adrienn, színművész - már múlt évben is bevált – irányításával elkezdődött a licit. Sorra lejátszották a zenéket, valamennyi ára 500 forintról startolt, és a vevők ötszáz forintonként feljebb tolták az árat. Minden úgy ment, mint bármely más liciten. Legfeljebb a kalapács hiányzott.

A dallamok mindegyike elektronikus eszközökkel előállított zene volt. Illetve zajzene, vagyis elektronikus berendezés által keltett hangmanipuláció, ami gyakran disszonáns, torzított, roncsolt, ritmustalan, mellbevágó és kiszámíthatatlan és beszámíthatatlan és ördög tudja milyen. Némelyik „nóta” ára megállt ezer-kétezer forintnál, a másik meg 6-8 ezerig emelkedett. Az árverésen nem a feszültség dominált, mint amikor milliós értékekre gyúrnak a licitálók, a hangulat inkább tréfás, játékos, társasági volt. Az egyik zenét a Péterfy Bori és Love Band küldte be, a gitárral kísért sejtelmes Péterfy-énekhang elfogyása-lekonyulása adta dallam hideglelős bukéját. Ez a szám ment el a legdrágábban, 22 ezret adtak érte. A licit végére most is 80 ezer gyűlt össze, ami megint a Fogd a kezemet illette.

Somlai Szabolcs és felesége három dallamot is vet. A pár magával hozta másfél éves kisfiát is a licitre, aki közben futott-mászott-fetrengett, jól elvolt, így színesítette a rendezvényt. Somlaiék egyébként a szemközti vendéglőben vacsorázva tudták meg, hogy dallamlicit van.

- Érdekelt, átjöttünk. Magam is zongorázok, amatőr módon, kíváncsi vagyok minden új zenére, és szívesen adakozok – magyarázta ittlétét és költekezését a vagyonbiztonsággal foglalkozó, 23 éves férfi. – Az egyik dallamból mobilcsöngés lesz, a másik kettőt nem tudom, mire használjuk. Élvezzük, hogy a miénk.

Kovács Balázst, a művészeti kar elektronikus zenei tanszékének vezetőjét arról kérdeztük, hogy tanítványai vajon miképp élhetnek majd meg zajzenéket komponálva. Szerinte jól. Mert nagy az igény efféle muzsikára, főleg külföldről kapnak megrendelést, hogy filmekhez, videókhoz álmodjanak meg atmoszférikus kíséretet. Amúgy az egyetemen senkire se kényszerítik rá a zajzenét, aki akar, komponálhat akár diszkóslágert is. De erre senkinek sincs menése. Zajra igen. Az aszkétikusan vékony, szakállas, szemüveges tanszékvezető arra a kérdésre, hogy mire tanítják meg a hallgatókat, röviden felel:

- Arra, hogy találják meg a saját stílusukat. Ez a fontos.