Nagyjából 2,5 éve gondoskodom a képeken látható klasszikusról, melyhez továbbra is komoly érzelmek fűznek. Azt hiszem, a közösen töltött idő alatt sikerült annyi tapasztalatot szereznem a típussal kapcsolatban, hogy 5 határozott érvet fel tudjak sorakoztatni a 924 S mellett. Eszem ágában sincs bárkit is rábeszélni arra, hogy hasonló autót vegyen (de egyébként hajrá, csodálatos tárgy, és az orrmotoros klubosok is jó arcok :D), de érdemes összefoglalni néhány pontban a széria vonzó tulajdonságait. Figyelem, rendkívül szubjektív tartalom következik!

 Miért lehet igazán szeretni a típust?

1. Bukólámpa

Nem túl erős érv egy autó mellett, de aki rá van kattanva, az tudja (illetve átérzi), hogy ennél kevés vidámabb járműipari megoldás van a világon. Minden alkalommal gyermeki rajongás övezi az átbillentését a kapcsolónak – még ha ezt mára ügyesen leplezem is –, ami működésbe hozza a mechanikát. Egy pillanat múlva előbújik a két kis kerek szem, aranyos békát varázsolva a határozott élek és szögletes formák uralta ’80-as évekbeli diszkó királyból. Minden gyerek imádja, köztük én is, ráadásul parkolásnál is sokat segít, hisz hosszú motorháztetőt tolunk magunk előtt, amit felnyitott lámpákkal sokkal könnyebb behatárolni.

2. Praktikum

Kevés olyan elmeroggyant van rajtam kívül, aki első (és egyetlen) autónak pont egy 924-est választ, de ha valaki szimplán csak szeret nagyokat kirándulni kedvenc oldtimerével, akkor is értékelni fogja a legkisebb orrmotoros Porsche praktikumát.  250 literes csomagtér áll hátul rendelkezésre, ami simán elnyeli két ember egy heti cuccát nyaraláskor (az olyan kötelező jellegű, helykitöltő dolgokat is beleértve, mint a gumimatrac vagy a tollaslabda szett).

Mindez igényes műbőrhatású rolóval le is fedhető, ha pedig igazán sok dolgot vinnénk, a hátsó üléssor síkba dönthető. És akkor még magukról az ülésekről sem beszéltünk, ahova szintén lehet pakolni. Állítom, hogy embereket is lehet szállítani hátul 180 centi alatt, ha az elöl ülők sem nőttek túl nagyra.  A non plus ultra, hogy a poggyásztérbe belefér a kivehető targa/napfénytető. A csomagtér ajtaja egyébként a klasszikus kulcsos megoldás mellett belülről is nyitható (ha épp nem érintkezéshibás a kapcsoló). Sőt, a raktérből a gyertyafény erősségű (hangulat)világítás sem maradt ki, mindenre gondoltak a tervezők.

3. Határozott stílusa van, nem csak kívül, de belül is

Hármas körműszer csoport fogad a beltérben, ami amellett, hogy meghatározza a látványt, igazi sportautós stílust kölcsönöz a 924-nek. Emellett informatív is, aki pedig mindezzel nem elégszik meg, annak folytatódik a körműszer-pornó a középkonzolon. Van itt olajnyomás mérő, analóg óra, valamint a klíma nélküli példányokban akkumulátor visszajelző is.

Rendben, azt belátom, hogy ez a belső már 1988-ban sem számított modernnek, mikor legyártották az autómat. Ennek ellenére szerintem izgalmasabb, mint a 944-esek '85 utáni modellfrissített, lekerekített műszerfala. A ’70-es, ’80-as évek hamisítatlan közegét pedig a különféle kárpitok tudják tetézni. A műbőr mellett például elérhető volt a képeken látható csíkozott fekete plüss is, de aki Turbo-t vagy alap 924-est keres, találkozhat mindenféle izgalmas anyaggal a „nagypapa szürke, durva szövetű foteljétől” kezdve a klasszikus kockáson át a pasha mintásig.  Beülsz és átszellemülsz, egyből német autónepper vagy nightclub tulajdonos leszel – még akkor is, ha sejted, hogy azok igazából komolyabb vasakkal jártak.

4. Báránybőrbe bújtatott farkas, ami ritka, mint a fehér holló

Kicsit nagyképűnek tűnhet farkasként jellemezni a a típust abban a korban, amikor 3-400 lóerő alatt már nem is gyártanak sportautót, de a maga korában egyáltalán nem számított rossznak a 150-160 lovas teljesítmény (évjárattól függően). De miért bújt báránybőrbe? Hát azért, mert az 1977-85 között gyártott 924-esek 2 literes, 125 lóerős motorral voltak szerelve. Miután megszűnt a VW-Audi eredetű blokk gyártása, a Porsche lépett és új alapmodellt készített. Ez lett az 924 S, ami többek között megörökölte a 944 2,5 literes blokkját, emellett 4 tárcsaféket és komolyabb futóművet kapott, csak úgy, mint az említett testvérmodell a nyolcvanas évek elején.

A karosszérián ellenben semmi sem változott, maradt a szélesítések nélküli, filigrán megjelenés és az ezzel járó kedvezőbb légellenállási együttható. Egyedül a ’15-ös telefontárcsa felnik jelzik a kívülállók számára, hogy ez már nem az alapmodell. Egyszóval 924-es létére meglepően jól megy, és habár a teljesítményszintet az európai 944-esekhez képest néhány lóerővel csökkentették, a váltó módosított áttételezésének köszönhetően a 163 lóerős, szélesített "nagytesókat" is be lehet fogni vele.  Ráadásul "csak" 16.669 darab készült belőle, ami nem is olyan nagy szám, ha az alapmodellhez hasonlítjuk, amiből több, mint 100.000 fogyott 1976 és '85 között.

5. Kiváló menettulajdonságok: megfelelő komfort, remek vezethetőség, jó balansz és hátsókerék hajtás

Természetesen a név kötelez, így a 924-es egy olyan hobbiautó, amit nem csak a szemnek kellemes, de menni is jó vele. Ez az S-re fokozottan igaz a fejlesztett futóműnek, a jobb fékeknek és az erősebb motornak köszönhetően. A mechanikus szervónak hála viszonylag könnyű terelni, ugyanakkor nagyon kommunikatív a kormány. A kuplung is pont annyira nehéz, hogy érezni lehessen a sportautóság „súlyát”, dugóban mégsem törik majd bele a lábunk (a családban lévő Yaris-szal kellemetlenebb araszolni, pedig nem egy rossz autó).  Az ülések puhák, mégsem tartanak rosszul, így elöl nagyon kényelmes utazni és vezetni egyaránt (már ha beleszülettél a konstrukcióba, ugyanis sem az ülésmagasság, sem a kormány nem állítható). Ha pedig véletlenül klímás az autód, netán működik is benne, megdöbbentően komfortos és használható a 924 a hétköznapok során is, csak kerüld el a kátyúkat, amennyire lehet, mert keménynek kemény a futómű.

Az S már épp elég erős, hogy a fenekével is lehessen játszani finoman, ha nagyon akarja az ember. Kiegyensúlyozott autó, hála a transaxle elrendezésnek, és van benne annyi kraft, hogy az egyenesekben is jó móka legyen 6 ezer fölé forgatni a mutatót, bár az igazi élvezet tényleg a kanyarokban kezdődik, ahol igazán elemében érzi magát a kis Porsche. Ott pedig mindegy, hány lóerős vagy, a lényeg az őszinte, önfeledt autózás, a benzinszag, a manuális váltó és a jó úttartás. Száraz aszfalton nehéz kihozni a sodrából, emellett viszont nagyon jól érezni, mikor kezdjük el súrolni a tapadási határt. Kívánja, hogy dinamikusan vezesd, ami jól is esik – nem csak a kor szintjén, hanem általánosságban is.

Mindent összefoglalva: 1. aranyosan vagány, 2. praktikus, 3. stílusos, 4. dinamikus és nem is túl gyakori modellváltozat, 5. kiegyensúlyozott. A negatívumokra nem is térnék most ki, egyébként sincsenek, és kicsit sem vagyok elfogult... Beszéljen helyettem a következő posztban  A szenvedő alany, vagyis nem más, mint a párom. ;) Addig is a kövessétek a blogot Facebook-on és Instán egyaránt!