Ismét egy kivételes írónővel szeretnélek megismertetni benneteket, akinek a Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka című könyvének nyelvhelyességét alig bírtam leellenőrizni, mert a nevetéstől annyira csurogtak a könnyeim, hogy nem láttam a képernyőt.  Szerintem ezzel mindent elmondtam, de azért bemutatom nektek Nagy Karolint, hogy lássátok, milyen rendkívüli hölgy is ő valójában.

Kérlek, mesélj először magadról egy kicsit!

35 éves vagyok, gyógypedagógusként dolgozom a Vakok Iskolájában, ami egy kiváló kreatív tér, de emellett – biztos, ami biztos – folyamatos útkereső is vagyok. Így aztán jó pár egyéb érdeklődési területemről van papírom (pl. Dao Yin kínai gerinctorna, Fittball tréner, life coach), és még többről nincs. Rengeteg dolgot nem csináltam még. Van egy csodálatos kislányom, aki hamarosan 4 éves lesz, és egy férjem, aki a könyvem illusztrációit is készíti.

Miért döntöttél úgy, hogy könyvet írsz?

Ami ebből tényleges döntés volt, az az írások könyvbe tömörítésének a szándéka. Ez pedig a sok pozitív visszajelzés hatására következett el. Régóta próbálok rájönni, hogy mi az a kivételes dolog, amit csak én tudhatok nyújtani a világnak (mert hiszem, hogy mindenkinek van ilyenje), és végre leesett, hogy talán ezek a szövegek azok. Maga az írás nem döntés. Számomra a legnagyobb kikapcsolódás és flow, amikor – szinte hallani a kattanást – átkapcsolok jobb agyféltekésre, és jönnek ezek a – zömmel – ritmusos szövegek belőlem. A vegetatív funkcióim is sokadrangúvá válnak ilyenkor.

Milyen témájú a könyved? Elárulsz nekünk néhány kulisszatitkot?

Felnőtt színezőkkel illusztrált vidám könyvecském készült, direkt táskabarát méretben. Főként rímelő és néhány nem rímelő történet szerepel benne azokat a sorstársaimat célozva, akikre legalább egy állítás igaz az alábbiak közül:

• szeretnek játszani ezzel a zseniális magyar nyelvvel,
• nem jönnek zavarba a magyar abszurd humortól,
• nem rettennek el a nonszensz költeményektől,
• tudnak nevetni; akár nagyon is, ha úgy hozza a helyzet,
• megengedik maguknak időnként, hogy elsősorban ne hasznosak legyenek, hanem vidámak,
• valahol mélyen, vagy kevésbé mélyen lakik bennük egy hippi, vagy egy gyerek, vagy a kettőnek valamilyen káprázatos ötvözete,
• lehetőségként tekintenek a holtidőkre is (pl. várótermi szituációkban), és hajlamosak lesznek ilyen helyzetekben (is) elővenni a könyvemet. (Szerkesztői megjegyzés: Nyilvános helyen nem javaslom az olvasását, hacsak nem akarunk óriási feltűnést kelteni a hahotázásunkkal.)

Témáját tekintve a legkülönfélébb dolgok fognak felvillanni benne a fenntartható divattól kezdve a banki ügyintézés csodáin, BKV-s, játszóteres élményeken át a magány és egyedüllét közti különbségtételig, de megemlékezem benne többek között az Áll egy ifjú nyírfa a réten kezdetű népdalról, Udo Brinkmannról és a forgótáras pisztoly feltalálójáról is. 

Miért pont ezt a műfajt választottad?

Inkább a műfaj választott engem. L’art pour l’art-os nyelvi bravúrokon nevelkedtem, nagy rajongója vagyok pl. a Sziámi dalszövegeknek, ezek már kisgyerekkoromban is olyan „megérkeztem” érzéssel töltöttek el, és érezhetően nyomot hagytak rajtam. A ritmus pedig (kb. Himfy strófa, 8-as ütem jönnek a legautomatikusabban) berántja a tudatomból, vagy alóla az aktuális témákat, amik foglalkoztatnak, eseteket, amik valamikor megszólítottak. Sokszor magam is meglepődöm, mik jönnek elő.

Szerinted mivel adhat a Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka című könyved többet az olvasóknak, mint a többi, hasonló műfajú írás?

Többet ad egy szöveges könyvnél, mert van benne színező, és fordítva is igaz ugyanez. Egy fantasztikus többlete, hogy hangoskönyv verziója is lesz Szabó Zoltán színész közreműködésével. (Kettőt már felolvasott, nagyon jó lesz, tényleg!!)
Maga a könyv(ecske) inkább más, mintsem több a műfaji rokonaihoz hasonlítva.
Más, mert sehol máshol nem szerepel pl. A joghurt lába c. műremek, amely a nagy álmokat dédelgető Élő Flórácska taposómalomból való kitörési próbálkozásának egész terjedelmes története. Egy kis snitt belőle:

“Elég! – mondja a Flórácska,
úgy égek a kultúrlázba’,
bemegyek a kultúrházba!
S megmondom a kultúrlánynak,
vagy az akárki fiának,
aki ott lesz, hogy na, látja?
Ím eljött a sztárok sztárja!
Bárki éhes kultúrára,
elkápráztatja Flórácska.
Ó, jaj, nem is epiláltam!
Csillószőrös maradt hátam…
Hát még hogyha lenne lábam
fizikai valójában…”

Azért is más ez a könyv, mint a többi, mert sehol máshol nem derül ki, hogy mi járhat egy olyasvalaki fejében, aki egy szűk nyilvános WC-ben próbálja egy még szűkebb nadrágból kiszabadítani magát sürgősen…

“…kib..nám, az egyszer biztos,
hogyha nem lennék tudatos

a környezet védelmére,
csak az Isten szerelmére
jöjjön már le ez a nadrág,
hadd ne mondjam, milyen anyját

annak, aki kitalálta,
holnaptól meg csak saláta!
Látszik a körfogatomon:
fogyasztói társadalom

áldozata vagyok, bocsi!
Mondom, holnaptól nincs csoki!”

Az állatiskola apraja-nagyja is csak itt tárja fel mélyen dédelgetett terveit, pl.

“Sün Sári a nevem, ki itt
és most még csak egy kis csitri,
de megnövök, és meglátod:
masszázsszalont fogok nyitni.

Nem kell hozzá semmi papír,
hozzám jár majd minden fakír.
Tesztvendégem volt a tapír,
azt mondta, hogy majd’ bekakil.”

És az önvédelmi lehetőségeknek egy kivételes formája is felvonul, mert hát a nagyváros az olyan, hogy indokolttá teszi

“Sietek, mert mindjárt setét
lesz, és akkor meg aszongyák,

alábbhagy a közbiztonság.
Tart ettől a magamfajta,
sérült is a gatya rajta,
nagyváros ez, nem egy pajta.

De nem lesz itt kalamajka,
van nálam egy balalajka…”

És hogy mire jó, az is kiderül! Stb., stb…

Mi a célod a könyveddel? Lesz esetleg folytatása?

Konkrétan sorozatot tervezek, úgyhogy minden terv és remény szerint lesz folytatása. A másodiknak az lesz a címe, hogy „Nem szokványos lány vagy néni, ez a tündér bizony férfi”.
A célom pedig egy, amolyan „just relax”-szerű üzenet. Az, hogy sokszor sokkal egyszerűbbek és könnyedebbek a dolgok, mint amilyennek gondoljuk őket, és hogy leginkább rajtunk múlik, és általunk jön létre minden. Az örömünk ugyanúgy, mint a nem-örömünk. Aztán azt is előszeretettel demonstrálom, hogy mennyire érdemes nyitott szemmel és füllel járni-kelni. Én eszméletlen nagy rajongója vagyok az arctalan tömegnek, amire ha kicsit is odafigyelünk, kiderül, hogy egytől egyig mekkora arcok tömegéből áll össze. És a legjobb sztorik tényleg ott hevernek a lábunk/szemünk előtt.

Mit üzensz az olvasóknak, miért olvassák el a könyvedet?

Azért, hogy érezzék jól magukat tőle. Engedjék meg maguknak ezt a luxust. Kicsit úszkáljanak velem együtt a magyar nyelv adta – szerintem bámulatos – lehetőségekben, és közben legyenek annak tudatában, hogy tulajdonképpen rengeteg mindent lehet és szabad. Szabad csúnyán színezni is például. Ki mondta, hogy muszáj a vonalon belül maradni? Vagy, hogy nem lehet hupikék a sün? Direkt nem frusztrálóan részletgazdagok a színezőink sem. Önfeledten nevetni is szabad, egyedül is, ha úgy jön ki a lépés. A szabályos szabálytalanságot és a komoly komolytalanságot szeretném a kezébe adni ezzel mindenkinek, aki érzi a hívást rá.

Karolin megkérdezte tőlem, miután elolvastam a könyvének az első részét, hogy hogyan határoznám meg a Nem lesz ebből kalamajka, van nála egy balalajka című könyv célcsoportját. Csak annyit tudtam mondani, hogy ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia! Ha jó kedélyű, akkor azért, ha bánatos, azért, ha fiatal, azért, ha idős, azért. Az én könyvespolcomon már ott van egy dedikált példány belőle! Vegyétek meg Ti is! :)

Ráadásul megszületett a Balalajka kisgyermeke is Állati nyelvtörők iskolája címmel, amely ugyanolyan vicces, mint az anyukája, csak gyermekeknek szól.

Karolint megtaláljátok a honlapján és a Facebookon is.

Ha Te is könyvet írsz, vagy blogot, esetleg honlapod van, vagy van bármilyen szöveged, és nem vagy biztos benne, hogy mindent helyesen írtál, akkor keress bizalommal, örömmel segítek!

Mosolygó-Marján Erzsébet (szerkesztő, korrektor)

Web: https://www.helyesenmagyarul.hu/
Facebook: https://www.facebook.com/korrektura.szerkesztes/
E-mail: info@helyesenmagyarul.hu
Telefon: +36 30 689 0211