The Mandalorian S01E05 - Kritika

Figyelem, az alábbi írás spoilereket tartalmaz a The Mandalorian S01E5-re vonatkozóan!

Anakinnak igaza volt: a homok tényleg behatol mindenhova. Sem az előzményfilmek, sem az új trilógia nem volt képes elszakadni a sivatagtól, és bizony így van ezzel a The Mandalorian is, amely nem akármilyen sivatagba tér vissza, hanem a Tatuin pusztaságába.

Igen, ebben a messzi-messzi galaxisban úgy tűnik, minden út erre az istenháta mögötti planétára vezet - mi több, emberünk egyenesen Mos Eisley-ba repül, és még abban a kocsmában is megfordul, ahol néhány évtizede egy űrcsempész elsőként(?) sütötte el fegyverét - hacsak nem valami franchise-ról van szó, melynek minden egyes létesítménye pontosan ugyanúgy néz ki... Ez amúgy tök jó is lehetne - lelkendezve mutogathatnánk a kis javító droidokra meg a vendégszereplő buckalakókra, csak az a baj, hogy megint egy bruttó félórás epizód van telepakolászva szemérmetlen nosztalgiával, amihez ismét csak egy nagyjából elszigetelt és cérnavékony történet jár.

Az epizód a sorozat első igazi űrcsatájával indít: no, ne legyen nedves a szátok széle, igazából csak egy (szintén ismerős) hajó veszi üldözőbe a Mando járgányát, amely ugyan le tudja magáról vakarni a bőrére pályázó újabb fejvadászt, de hajója megsérül, szóval le kell szállnia a szomszédos... sóhaj... Tatuinra. Itt aztán rábízza a hajó megjavítását egy kotnyeleskedő "autószerelőre", akit az az Amy Sedaris játszik, aki többek között Princess Carolyn hangját adja a BoJack Horseman-ben. Sajna, itt csak egy elég mesterkélt jelenet jut neki, mikor megtalálja a hajón hagyott Bébi Yodát, és monologizál egy sort a felelőtlen szülőkről, mert hát ez egy Disney-sorozat, ugye.

Közben Mando elcsattog a már említett legendás kantinába, ahol összefut Han Solóval! Na jó, nem vele, hanem annak papírvékony másolatával, Toróval (Jake Cannavale - Bobby Cannavale fia), aki kinézett magának egy igen veszélyes gengsztert (Ming-Na Wen), akit lefülelve belépőt nyerhet a fejvadászok céhébe. Toro felajánlja Mandónak, hogy ha segít neki elcsípni az egyébként Huttokkal is elbánó célpontot, akkor övé lehet a díj, neki csak a dicsőség kell, Mandónak meg a pénz, hogy ki tudja belőle fizetni a hajójavítást.

Nos, ezek ketten el is indulnak a sivatagba egy-egy speeder fedélzetén, közben Toro kicsit froclizza Mandót, amiért az már nem mai csirke. Mulatságos a szájkarate, de mélységet egyiknek sem kölcsönöz (amúgy az eredeti tervek szerint Orlando Bloom játszotta volna a figurát, nem mintha ettől alaposabb lett volna), cserébe sejthetjük, hogy nem szabad benne különösebben megbízni. Mikor aztán jól tőrbe is csalja Mandót (miután elkapják és Toro által hamar ki is iktatják a csalódást keltően egyszerűen elfogható célpontjukat), akár el is kezdődhetne egy hosszabb macska-egér harc, de nem: a sakkban tartott Mando ismét bevet egy trükköt, kifizeti a javítást, majd elröppen. Köszi, Tatuin, nagy voltál.

Az ötödik résznek már nem csupán a rendezését vette át a Star Wars-animációs sorozatokról ismert Dave Filoni, de immáron a forgatókönyvet is ő szállította (az első négy részt Jon Favreau írta). A járt utat járatlanért ő sem hagyta le: több akciójelenet, vékonyka cselekmény, közhelyes karakterek és egy helyben toporgó cselekmény jellemzi az ötödik részt is, ami ráadásul a fan service-mérőt is sokkal jobban kiakasztja, mint bármely korábbi. Túlságosan nem vagyunk meglepettek, inkább kezdünk enerválódni: már csak három epizód van hátra az évadból, valószínűleg jön még két kisebb sztori, meg valami nagy felfedezés, aztán vakarhatjuk a fejünket, hogy mire volt jó ez az egész? A választ a Disney+ meghökkentően magas előfizetői adatai között kell keresni.

A The Mandalorian korábbi epizódjainak kritikái:
The Mandalorian S01E04
The Mandalorian S01E03
The Mandalorian S01E02
The Mandalorian S01E01

---

A The Mandalorian elérhető a Disney+-on.