Miskolctapolcával a blog fennállásának 6 évében méltatlanul keveset foglalkoztunk, holott bőven van miről mesélnünk. Kissé mentve azért a mundér becsületét, közreadtunk már gyönyörű, száz esztendővel ezelőtt készült képeslapokat a településről, ahogy írtunk már a világhírű Barlangfürdő történetéről is korábban, Viktor kollégánk betesztelte 2015-ben a frissen átadott szabadtéri strandfürdőt, ahogy nem hagytuk ki az urbexesek legtrendibb miskolci helyszínét, a strand tőszomszédságában található Juno szálló múltjának és jelenének áttekintését sem, legutóbb pedig Ági vette számba a tapolcai szökőkutakat is "vízi túrája" során.
Ennek ellenére azt mondom, hogy a miskolciak − és persze, a turisták − gyöngyszeme megérdemel egy komolyabb történeti áttekintést. Miskolctapolca múltját a pusztulás és a csillogás gyomorrázó hullámvasútja járja át, ahogy azt ebben a két epizódból álló írásban is látni fogjuk. Történhetett bármi a területen az elmúlt évszázadokban, egy dolog mindig is dominált itt: a víz, amely a maga nemében nem csak az országban, hanem az egész világon egyedülálló. Így talán nem is a véletlen műve, hogy városunk névadói, a Miskócok is itt alakították ki központjukat egykoron.
Rajz Tapolcáról (Vasárnapi Ujság, 1869)
