Szerelembe esések Woody Allen-módra

Egy esős nap New Yorkban: Woody Allen új művében kínos képet fest Hollywoodról.

Agyrém. Ez a jelző jut eszembe mindarról, ami Woody Allen legújabb filmjét, az Egy esős nap New Yorkbant körülveszi. Ez volt az a film, amit az Amazon finanszírozott, de a #metoo-kampány rászállt Allenre, ezért inkább feketelistázták a produkciót. Allen ügyvédeinek több mint egy évbe került megegyezni a stúdióval, hogy legalább az Egyesült Államokon kívül terjeszthessék a filmet. Furcsa helyzet, az biztos.

Woody Allen ugyanis nem egyértelműen szörnyeteg. Korábban a bíróság kétszer is ártatlannak tartotta őt a hétéves nevelt lányával kapcsolatos molesztálási váddal szemben. És mivel színészt, stábtagot, és úgy tűnik, az égvilágon senkit sem abuzált, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a világ filmsztárjainak egyik fele elzárkózik és elítélő nyilatkozatokat, a másik fele meg harcosan kiáll Allen mellett. Utoljára Javier Bardem védte meg Woody Allent, hangsúlyozva: felháborító, hogy nem az életművéről folyik diskurzus. Hogy Bardem mekkorát mondott! Ha megnézzük az Egy nap New Yorkban című legújabb filmjét, sokan zavarba jönnének annak ikonikusságától és kritikai hangvételétől.

A történet tipikusan alleni, sajátos dramaturgiai alapfelállással: a New York-i frusztrált, neurotikus értelmiségi neve most Gatsby (Timothée Chalamet), aki lázadni szeretne az übergazdag családja világával szemben, ezért elmegy „északra” tanulni. Szerelmes egy szintén dúsgazdag családból származó, gyönyörű szőke arizonai lányba, Ashleigh-be (Elle Fanning), aki egy nap megkapja élete nagy lehetőségét: az egyetemi lapnak ő készíthet interjút a legendás művészfilmes rendezővel, Roland Pollarddal (Liev Schreiber), persze New Yorkban. Gatsby úgy érzi, itt a lehetőség, hogy visszatérjen és Ashleigh-vel az oldalán esőben sétálós romantikával koronázza meg a közös víkendet. Innentől kezdve klasszikus tévedések vígjátéka zajlik a vásznon – amelyben Allen kínos képet fest Hollywoodról.

Az alkoholista Pollard ugyanis Ashleigh-ben látja meg az új múzsát, ezért szeretne vele lelépni Dél-Franciaországba. A rendező ezzel nincs egyedül, ugyanis állandó forgatókönyvírója, Ted Davidoff (Jude Law) szintén a szőkeségben látja a megváltást. A vonzó bulvárhős sztárszínész, Francisco Vega (Diego Luna) csak szimplán ágyba vinné az egyetemista leányzót. Időközben Gatsby összetalálkozik középiskolai szerelmének húgával, Shannnonnal (Selena Gomez) aki addig sosem tűnt fel neki – ráadásul New York-i. És igen, itt gondolni kell Allen összes New York-i filmjére és az életmű nagy pillanataira.

Az Egy esős nap New Yorkban erőssége, hogy az Allen emberismeretén alapuló jellemkomikum végigkíséri a filmet. A színészek jól hozzák a szándékosan elnagyolt figurákat, és a játékukat is ehhez mérten viszik el artisztikus ripacskodásba.

Woody Allen minden klisét képes visszafordítani és újrahasznosítani, és az sem véletlen, hogy Gatsby úgy beszél, mint egy koravén zsidó értelmiségi. Ashleigh egyszerű, mint a faék, sőt, talán még annál is kiábrándítóbban fejletlen személyiség. Shannon meg a maga a valószerűtlen tökéletesség megtestesülése. A három fiatal színész szolgálja a koncepciót. Hármuk közül Selena Gomez egyértelmű meglepetés – el tudja hitetni, hogy kérem szépen, itt és most érdemes belé szerelmesnek lenni. A mellékszerepeket alakító három „öreg” szintén szuper, de Liev Schreiber alakítása olyannyira szarkasztikus, hogy azon biztosan sokan felháborodnak majd Hollywoodban. Kár, hogy ezeknek a pillanatoknak nem lehetünk majd a tanúi.