Frankofónok, kultúrmancik, filmőrültek, Fanny Ardant új filmben tündököl 2019-ben. La belle époque - magyar forgalmazásba valószínűleg nem jut el, hisz mit nekünk Ardant, Auteuil, Canet vagy Arditi! Sajnos. Pedig ha csak Ardant lenne benne A név, már akkor is meg kellene néznünk.

Ardant és Irons

   Ugye mindenki ismeri a különleges szépségű, pontosabban kisugárzású Fanny Ardant-t? Igen, a szépséget korrigáljuk, mert ő nem a babaarcú Deneuve- vagy Cotillard-kategória, óriási szája, domináns orra, erős vonásai inkább Julia Roberts-et juttatják az ember eszébe. Tekintete mély, barna szemei mintha állandóan fürkésznék környezetét, beszélgető vagy játszó partnereit. Vonzza a kamerát, nem véletlenül volt Truffaut múzsája és több mint 50 film főszereplője. Az a "tipikus francia nő", aki nem szép, hanem titokzatos, nem szexi, hanem felkavaró, nem baba, hanem végzet asszonya. Már betöltötte a 70-et, de szelleme, vitalitása csöppent sem csappant. A hangja egyedülállóan erotikus, búgó, egyszerre nőies és férfias. Ellentmondásos ez is, ahogy az élethez való hozzáállása: az egyszerű dolgokat szereti, de közben imádja a bonyolult, nagy kérdéseket.

A közönyt nem tudja elviselni, sem a langyos állóvizet. Szenvedély, szerelem, megújulás - ezek lehetnének a jelszavai még érett korában is. Bár stílusában igazi francia nő, vérbeli dáma, mentalitása mégis az olaszokhoz húzza. Azt az őszinteséget, szenvedélyességet szereti, ami a mediterrán csizmalakók sajátja. Nem véletlenül lett harmadik lányának apja is egy olasz, Fabio Conversi (az elsőnek egy színész, Dominique Leverd, a másodiknak Truffaut), az olaszok életélvezete áll igazán közel hozzá. Nem olyan óvatosak, mint a franciák, belevetik magukat az életbe és vállalják a kockázatot. 

   Ardant kiapadhatatlan kíváncsisággal éli az életét, csügg a másikon, imádja a vitákat, minden érdekli. Csodálja Párizst és drukkol neki, hogy ne váljon megkövesedett turista látványossággá, mint Lisszabon, hanem aktív, kereskedő, nyüzsgő, művészetpártoló város legyen. Portugália fővárosát Ardant a lánya révén ismeri, Lumir ugyanis a portugál fővárosba költözött és ott üzemeltet vendéglőt családjával. Lisszabonban Ardant szerint minden eladó, tele van turistákkal, olyan mint egy filmdíszlet az egész és Párizs is ebbe az irányba tart. Ha ez véglegesen megtörténik, Ardant, tervei szerint, Szicíliába menekül, fodrász szalont nyit és az ablakból figyeli majd a falu népét, többek között a maffiózókat:)

   A rossz fiúkat, rossz lányokat szereti, akik bátran átlépik a határokat, szerinte ők az élet sava-borsa. Visszariasztja a mai túlságosan helyes gondolkodás, a PC, egy rossz szó vagy mozdulat és meglincselik az embert. Bezzeg a '70-es években mindent szabad volt, nem is voltak botrányok, mert lehetett inni, dohányozni, szexelni, sikamlós tréfákkal hergelni a másikat. Polanski még mindig a barátja, pedig folyamatosan bűnhődik a 40 évvel korábban állítólag elkövetett zaklatásért. A lincshangulat mindig erősebb, mint az igazságszolgáltatás hangja - mondja Ardant. Ő sosem állt a metoo mellé, mert nem volt veszélyben a férfiak mellett és szerinte nem is ők az igazán veszélyesek, hanem a szerelem. Ő is több fájdalmas kapcsolatban élt és mai fejjel azt mondja, azok voltak a legnagyobb szerepei - csodás volt, ragyogó, csillogó, de belül meg akart halni. Végül is 3 lánya születése csendesített le. Csak sajnos a lányok kirepültek és az élete romba dőlt, a legrosszabb mégsem ez a tény maga, hanem amit vigasztalásul mondtak neki: "Nem magadnak szültél!" - na de akkor kinek, talán a Köztársaságnak? - kérdezi nevetve. 

Ardant és Dépardieu
   Hiányoznak neki a közös lányos beszélgetések, filozófiai vitáik. Lumir, Joséphine és Baladine már 30 és 44 év közöttiek, a saját életüket élik. Ardant azonban, hiába nagymama, semmit nem változott, kalandvágyó költőnő, az élet szerelmese, aki mindig készen áll az indulásra. Ha akar, felhajt egy sört vagy rágyújt, nem korlátozza magát, nem vigyáz magára, úgy él, ahogy neki tetszik, szabadon, francia eleganciával. Antiszociálisnak tartja magát, nem szereti a kollektívát, a társadalmi elvárásokat, a viselkedést. Nem társasági ember, ami kár, mert vicces, nagylelkű, szórakoztató társaság. Szívesen meghívnánk magunkhoz, mondja el 70 évnyi karcsúság titkát, és meséljen a Szomszéd szeretők forgatásáról Milyen volt Truffaut-val, Dépardieu-vel dolgozni egy ilyen tökéletes filmen.

Képek: imdb

Forrás: Paris Match