Rosszkor épült, drága, mégis kellett a Puskás Aréna

Fekő Ádám

Szerző:
Fekő Ádám

2019.11.14. 07:13

Magyarország tartozott magának annyival, hogy legalább egy rendes stadiont épít. Nem is erre nem volt szükség, hanem az előtte épült stadionok nagy részére.

Ez itt egy véleménycikk, ami nem feltétlenül tükrözi az Azonnali álláspontját, de itt van, mert szeretjük a jól érvelő és érdekes szövegeket. Ha vitáznál vele, vagy küldenél egyet te is, csak bátran!

Mivel a héten lesz a Puskás Aréna avatója, amelyen a válogatott Uruguay ellen játszik, pár napra talán rekordméretűre is nőhet a stadionhiszti. Nem véletlenül, hiszen 2010 óta Magyarország ki sem látszik a teljesen felépített stadionokból,

amik méretüknél és funkciójuknál fogva egyszerre lettek szimbólumai a korrupciónak, a megalomániának és a szakmaiatlanságnak.

Ezen nem is nagyon lehet vitatkozni: ezek a stadionok indokolatlanul sok pénzért épültek fel, talán a Groupama Arénát leszámítva indokolatlanul nagyok egy magyar focimeccs átlagos nézőszámához képest, ráadásul különösebben azt sem vették figyelembe a tervezésükkor, hogy még a nálunk fociban jóval előrébb járó országoknál is romló tendencia van nézőszámokban. Nyilván a felcsúti ékszerdoboz a hab a tortán, amiről talán még a miniszterelnök legkitartóbb rajongói sem hiszik el, hogy az Orbán utáni szomorú időkben nem Stadler Józsi bácsi hasonló háttérrel megépített akasztói létesítményének sorsára fog jutni.

Ennek fényében teljesen érthető, hogy a Puskás Ferenc Aréna kiveri a biztosítékot, hiszen a maga bevallott 150 milliárd forintjával messze a legdrágább és leglátványosabb az összes eddigi stadion közül. Másfélszeres áron építették fel, mint az eredetileg bedobott összeg, késéssel is adták át, ráadásul a hírek szerint még a pénteki átadóra sem lesz meg a stadionhoz vezető út teljes elrendezése, szóval tényleg lehet rajta idegeskedni.

Viszont az a helyzet, hogy ez az első stadion, ami tényleg kellett.

Nem a körülötte létező politikai akaratra, ismertebb nevén mutyira gondolok, hanem magára a stadionra. Magyarországnak ugyanis mindig volt nemzeti stadionja, ráadásul a még Puskás Ferenc halála előtt Népstadionnak hívott építmény félkészen is egyike volt a világ egyik leglegendásabb stadionjainak.

A Népstadionba még akkor is kicsit ünnep volt járni, amikor már nem csak a legmodernebb követelményeknek nem felelt meg, de úgy általában az emberi igények minimumát sem ütötte meg a kifakult műanyag székeivel, a pályára látás lehetőségét teljesen ellehetetlenítő dőlésszögével, a húgyköves vécéivel és ideiglenes alapon működő büféivel. Sokáig volt róla szó, hogy befejezik teljesen az egyre méltatlanabb állapotban lévő betonteknőt, aztán mégis inkább addig rohasztották, hogy a néha a felső karéjra mászó gyerekeknek a hangosbeszélnek kellett szólnia, hogy azonnal jöjjenek lejjebb, mert életveszélyes. Végleg hagyni szétrohadni tényleg szégyen lett volna.

Az, hogy van egy rendes futballstadionunk, kivételesen nem értelmetlen megalománia, hanem egszerre tiszteljük azt, hogy Magyarországnál csak nagyon kevesen adtak többet ennek a sportnak, és teremtünk lehetőséget arra, hogy amikor épp jól megy a magyar válogatottnak a selejtezőkön, akkor beférjenek a nézők.

És itt most nem szárnyalásra gondolok, elég, csak ha megkapjuk mondjuk Szerbiát, csak hogy ne a magától értetődő Romániát mondjam.

A szimbolikus dolgokon túl ne felejtsük el, hogy ennek most praktikus haszna is van: szemben az évente szerintem többször is megrendezett vízilabda- vagy kézilabda-vébékkel, a 2020-as Európa-bajnokságra tényleg figyel a világ nagy része, és kivételesen óriási királyság, hogy mi is rendezhetünk belőle meccseket.

Aki volt már Eb-n vagy világbajnokságon, az pontosan tudja, mennyivel jobb helynek tűnik a világ a meccset rendező városokban, és Budapest most úgy kaphatja ezt meg, hogy nem szakad rá az egész rendezvény terhe, ahogy szívott ezzel elég sokat Lengyelország és Ukrajna is.

Arról nem is merek beszélni, hogy mi lesz, ha kijut a magyar válogatott, és itthon játszik két mérkőzést, de hát biztos mindenki emlékszik rá, mekkora őrület volt az a két hét Magyarországon, ameddig Franciaországban vitézkedtünk. Azt kell megszorozni mondjuk kettővel. Márpedig ha valamibe megéri pénzt ölni, az az, hogy Budapesten ne csak az legyen generációs élmény, amikor valamelyik diktátor miatt beáll a város közlekedése, hanem az is, amikor az ölelkezve ünneplő részegek miatt történik ugyanez.

Ne felejtsük el, hogy bár itthonról nem egyértelmű, a magyar foci múltjának tényleg van akkora respektje, hogy előbb-utóbb Budapesten rendeznek BL-döntőt, EL-döntőt, amik szintén olyan események, amikhez nem kell olimpiai falut meg ideiglenes ugrótornyot építeni, egyszerűen egy megfelelően nagy stadion kell hozzájuk. Az állandóan emlegetett koncerteket fel sem hozom, de az is tény, hogy létezik pár zenekar még, ami egyszerűen azért nem jött soha Budapestre, mert nem létezett olyan létesítmény, ami már elég nagy lett volna a nyereséges rendezéshez.

A létezésén kívül persze minden el lett cseszve az új Puskás körül. Rossz időzítéssel épült fel, hiszen már mindenki unja a stadionokat. Igen, én tényleg tudom, hogy drága lett. Igen, lett volna objektíven nézve jobb helye ennek a 150 milliárdnak. Csak az a helyzet, hogy ezeket a dolgokat 50 éves koromra remélem, már rég elfelejtem, azt viszont soha nem fogom, amikor júniusban a nyolcvankettedik percben szenvedjük be az egyenlítő gólt Németország ellen.

Olvasnál még Fekő Ádámtól? Ide kell kattintanod!

Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől
Fekő Ádám
Fekő Ádám Az Azonnali újságírója

Hétközben újságíró, hétvégén boldog ember. Akár ugyanabban a mondatban is szívesen okoskodik a magyar futball izgalmairól és a populizmus veszélyeiről, emellett nagyon szereti a szovjet jellegű épületeket.

olvass még a szerzőtől

Tetszett a cikk?

Az Azonnali hírlevele

Nem linkgyűjtemény. Olvasmány. A Reggeli fekete hétfőn, szerdán és pénteken jön, még reggel hét előtt – tíz baristából kilenc ezt ajánlja a kávéhoz!

Feliratkozásoddal elfogadod az adatkezelési szabályzatot.

Kommentek