Nem összeférhetetlen-e, ha egy globális multi exvezetője lesz az egyik legbefolyásosabb európai biztos?

​Ez a fő kérdés Macron új európai biztosjelöltjével, Thierry Bretonnal kapcsolatban, aki üzleti karrierje során rengeteg multi igazgatótanácsában ült már. Most pedig azt kéne elmagyaráznia az emiatt háborgó baloldali EP-képviselőknek, hogy akkor is az EU érdekeit fogja szem előtt tartani, ha ezek esetlegesen sértik az általa tizenegy éven át vezetett számítástechnikai multi helyzetét.

Az új Európai Bizottság megalakulásában számos pikáns részlet van. Adott ugyanis egy olyan leendő bizottsági elnök, akinek a jelölése kizárólag egy, az európai állam- és kormányfők által kényszerből kötött politikai háttéralku következménye. Ezt a leendő bizottsági elnököt csupán azért fogadta el az Európai Parlament júliusban, mert minden jelentősebb pártcsaládnak eleget tudott összeígérgetni – legyen szó akár zöld New Dealről, genderszempontból kiegyensúlyozott Európai Bizottságról,

Már a legelejétől pengeélen táncolt von der Leyen

És még ez is mindössze annyira volt elegendő, hogy von der Leyent minden eddiginél szorosabban, csupán kilenc szavazattal válassza meg az EP – ez a kilenc szavazat is azt jelenti, hogy minden valamire való nemzetállami EP-delegáció verheti a mellét, hogy az új bizottsági elnök jelölése csakis miattuk ment át. Biztosak lehetünk benne, hogy egy páran be is nyújtották a számlát: a hűségért cserébe az Európai Néppártól szép lassan kiutálódó magyar kormány megkapta a befolyásos bővítési portfóliót, de a sokat hezitáló, és végül VDL mellett döntő lengyel nacionalista PiS-kormány is megnyerte magának az óriási forrásokhoz teret engedő mezőgazdasági tárcát.

Előre elkönyvelhető volt, hogy a már kinevezésével is pengeélen táncoló von der Leyennek a biztosi portfóliók szétosztása, és azok az EP-vel való elfogadtatása sem lesz sétagalopp. Csakhogy arra senki sem számított, hogy hol a korrupciós kérdések, hol a jogállamiság miatt rendszeresen szamárpadba kerülő Románia és Magyarország mellett

Franciaország is igen befolyásos pozíciót kaparintott meg az új bizottságban: övék lenne a rengeteg pénz fölött diszponáló belső piaci tisztség, de ezen felül megkaparintanák a bizottság újonnan létrehozandó védelmi iparral és űrkutatással foglalkozó főigazgatóságát, az audiovizuális politikát, sőt, még a digitális egységes piacot is.

A túlterjeszkedő francia portfólió szúrta az EP-képviselők szemét, de talán még nem is lett volna probléma, ha Emmanuel Macron egy mindenki számára megkérdőjelezhetetlen tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező, feddhetetlen jelöltet jelöl a posztra. Nem tette.

A posztra eredetileg jelölt Sylvie Goulard csak első blikkre tűnt jó jelöltnek

Tizenhárom éve EP-képviselő, hazájában volt védelmi miniszter, ráadásul még nő is, ami komoly pluszpont a von der Leyen által megálmodott, nemi kvóták alapján szerveződő bizottságban: az első francia jelölt, Sylvie Goulard mégis mindenkinél messzebb állt a feddhetetlen biztosjelölt képétől.

2017-ben a védelmi miniszteri posztjáról is le kellett mondania, és 45 ezer eurót kellett az EU-nak visszafizetnie, miután kiderült róla, hogy az Európai Parlament által fizetett személyes asszisztenseit Franciaországban alkalmazza pártmunkára. Ha ez nem lenne elég, komoly összeférhetetlenségi problémák is felmerültek vele kapcsolatban: Goulard egy amerikai think tankben vállalt másodállást EP-képviselősége mellett, ezzel az amúgy is busás parlamenti fizetésén felül havi bruttó 10 ezer eurót tehetett zsebre.

Mire pedig elérkezett Goulard nyílt szakbizottsági meghallgatása, sok képviselő feltette magában a kérdést:

Miután második meghallgatásán sem tudott erre a kérdésre hitelesen válaszolni, Goulardot elkaszálta a szakbizottság, von der Leyen pedig pontosan azt tette Macronnal, mint a szintén elhasaló magyarokkal és románokkal: mosta kezeit, és kért egy új jelöltet.

Macron pedig dühöngött egy sort az EP-re: sértődésről, kicsinyességről és politikai játszmáról beszélt, pedig az otthon stabil kormánytöbbséghez szokott francia elnöknek mást nem kellett volna tennie, mint kicsit jobban elkezdeni érteni a finom kompromisszumokon és érzékeny egyensúlyozgatáson alapuló uniós politikát.

Eddig a versenypolitika ellen lobbizott, most beülne a bizottságba

A francia elnök másképp döntött: új biztosjelöltjéül Jacques Chirac volt jobboldali francia elnök pénzügyminiszterét, a befolyásos üzletember Thierry Bretont választotta. Breton azon túl, hogy egészen október 31-ig az Atos nevű kiberbiztonsági-számítástechnikai multi ügyvezető igazgatója volt, vezette már a Groupe Bull számítástechnikai multit, valamint a Thomson-RCA-t és a France Télécomot is, és ült már a Carrefour élelmiszerlánc igazgatótanácsában is.

Olyan jelöltről beszélhetünk tehát, aki bár páratlan vezetési tapasztalattal rendelkezik, múltjából adódóan távolról sem mentes a különféle gazdasági érdekektől. És bár Ursula von der Leyennel abban állapodtak meg, hogy Breton távol tartja magát az Atos pénzügyi adminisztrációs és szerződéses ügyeivel kapcsolatos döntésektől, a megállapodás már nem tartalmazza, hogy a jelölt biztosként hogyan járna el az Atost érintő jogalkotási kezdeményezésekben. Magyarán:

Nehéz lesz: ahogy annak a Corporate Europe Observatory is utánajárt, az Atos csak 2018-ban 107 millió eurónyi támogatást kapott az Európai Bizottságtól és ügynökségeitől, a cég pedig 2014 óta 67 millió eurót kapott a Horizon2020 unió kutatás+fejlesztési alapból is. Ilyen összegek mellett nem csoda, hogy a multi a brüsszeli lobbizásban is komolyan részt vesz: az elmúlt öt évben a cégnek huszonnégy listázott találkozója volt különböző magas rangú bizottsági tisztségviselőkkel a digitális gazdaságot, ipari stratégiákat és kiberbiztonságot érintő kérdésekben – Breton még cégvezetőként maga is kétszer találkozott Jean-Claude Junckerrel, de összefutott már a digitális egységes piacért felelős Andrus Ansippal és a digitális gazdaságért felelős Mariya Gabriellel is.

Az elmúlt hetekben Bretonnal több régi interjút is felkutatott a média, melyekben többek között arról vall, hogy gyengíteni kell az EU versenypolitikáját, mely már most is épp elég sok ipari katasztrófát okozott. Szerinte a bizottságnak inkább „a komoly európai játékosakat kell bátorítania”: persze ez papíron szépen hangzik, és bizonyára a trösztellenes politika lebontásával nagyon jól járna egy-két európai multi (khm, Atos), kérdés, hogy ez milyen hatást gyakorolna a kis- és középvállalkozásokra.

Breton épp, hogy átcsúszott a rostán, de lesz még mire válaszolnia

Nem csoda, hogy sok – főleg baloldali – EP-képviselő rögtön összeférhetetlenséget kiáltott a jelölt hallatán, és a jogi szakbizottság összeférhetetlenséget vizsgáló zárt meghallgatásának eredménye meg is mutatta, hogy Breton mennyire messze is áll a konszenzusos jelölt képétől. A JURI-bizottságban ugyanis Breton egy szavazattal, 12-11 arányban ment át, míg a magyar Várhelyi Olivér és a már az új, jobboldali bukaresti kormány által jelölt román Adina-Ioana Vălean ellenszavazat nélkül vették az akadályt.

Ezek után Bretonnak pokoli nehéz dolga lesz, ha a belső piaci szakbizottságban meg akar majd felelni a baloldali képviselők elvárásainak: Manon Aubry, a szélsőbalos GUE/NGL képviselőcsoport társelnöke ki is jelentette, ha Breton még meg is ígéri, hogy az Atosszal kapcsolatos, esetlegesen összeférhetetlenséget okozó ügytől távol marad, akkor az azt jelenti, hogy „részmunkaidős biztost” jelölt Macron. „Breton alapjaiban magánérdekekhez köthető, ez pedig befolyásolhatja a döntéseit:

– érvelt a szélsőbalos politikus.

A német szociáldemokrata Tiemo Wölken pedig kinyilatkoztatta: sajnálja, hogy Breton átment a jogi szakbizottság rostáján, hiszen „számos kérdés van még az összeférhetetlenségével kapcsolatban”. Wölken szerint a konzervatívokat és a liberális pártcsaládot kell hibáztatni azért, hogy Breton végül átment a rostán a jogi szakbizottságban: „egy olyan jelölt, aki pár héttel ezelőttig még egy multinacionális cég ügyvezető igazgatója volt, most az európai gazdaság digitális, védelmi és telekommunikációs ügyeinek óriási szektorait fogja irányítani” – ostorozta a döntést a német képviselő.

A Zöldek legfőképp annak örvendeztek, hogy végre bekerült az összeférhetetlenségi átvilágítás a biztosi kinevezésekbe. A jogi szakbizottság német zöldpárti alelnöke, Sergey Lagodinsky (interjúnkat lásd vele itt) hozzátette: „tisztábban szerettek volna látni” Breton az Atost érintő ügyeivel kapcsolatban, ugyanakkor ennek tisztázása már az EP-képviselők feladata lesz majd a nyílt szakbizottsági meghallgatáson.

Amelyre egyébként csütörtökön délután 1 és 4 óra között fog sor kerülni a francia és a román jelölt esetében, míg Várhelyi Olivért reggel 8 és 11 között faggatják majd a külügyi bizottságban. Bármi is történjen, az Azonnalin mindhárom meghallgatás eredményét olvashatjátok majd.

BORÍTÓKÉP: Európai Parlament (2019)