Egyre több baloldali hajlandó Le Penre szavazni Macron ellenében

Bedőlni látszik a Le Pen-ellenes fal: egyre több baloldali szavazó lenne hajlandó egy második fordulóban a szélsőjobboldali politikusra szavazni a jelenlegi elnök ellenében.

A francia ötödik köztársaság történetében eddig kétszer fordult elő, hogy a szélsőjobboldal jelöltje jutott tovább az elnökválasztás második fordulójába. 2002-ben Jean-Marie Le Pen a szétforgácsolódott baloldali szavazatok miatt alig tizenhét százalékkal be tudott jutni a második körbe, ott azonban – mivel a Nemzeti Front szavazóinak kivételével gyakorlatilag mindenki ellene voksolt – csak tizennyolc százalékot szerzett a konzervatív Jacques Chirac-kal szemben. Ekkor jelent meg a francia politikában, hogy bár a szélsőjobb erős lehet, de éles helyzetben mindig összeáll egy népfront – azaz ha két jelölt marad, a francia társadalom többsége, jobb- és baloldali egyaránt, a széljobb ellen szavazna.

A második eset, amikor széljobbos jutott tovább, 2017-ben volt. Ekkor már Marine Le Pen az első fordulóban több voksot kapott, mint apja tizenöt évvel korábban. Az első körös húsz százalékot pedig a második körben Macron ellenében harminchárom százalékra tudta felvinni. Ami azt mutatta: a széljobbellenes népfront még létezik ugyan (Macronra fogcsikorgatva még a szélbal is leikszelt), de

Repedezik a népfrontos fal

Macron pedig bizonyosan abban bízik, hogy 2022-ben megint összeáll mögötte a népfront. Mivel a két hagyományos tábor, amely 2012-ig meghatározta a versengést, a bal- és jobbközép felszámolta magát, a szélbal pedig nem tudta a protestszavazókat a széljobbnál sikeresebben megszólítani, Macron azzal számolhat: 2022-ben megint ő versenyez majd Le Pennel, és megint őrá kell leszavazniuk az elnöki politikával elégedetlen balosoknak is.

Igen ám, de Marine Le Pen nem az apja. A Nemzeti Frontból Nemzeti Tömörülés lett, sikeresen nyitott a munkásszavazók felé, a széljobb klasszikus témáit (antiszemitizmus, német megszállás dicsérete, fundamentalista katolicizmus, antikommunizmus) ejtette – és ma olyan pragmatikusabb, áramvonalasabb, számos francia mindennapját érintő témákkal kampányol, mint az euróválság, az iszlám és a bevándorlás kérdése vagy a globalizáció okozta munkahely-megszűnések. Azaz

Marine Le Pennek pedig éppen az a célja, hogy áttörje a széljobbellenes népfront falát. Azaz egy Macronnal szembeni második fordulóban ne a széljobb jelöltjeként jelenjék meg – aki ellen a balos is leszavaz –, hanem éppen a macroni politika sok tekintetben akár baloldali rendszerkritikus ellenjelöltjeként.

Az, hogy 2022-ben is Macron-Le Pen-párharc lesz a második fordulóban, egyelőre nem tűnik kétségesnek. Ezért a második forduló az érdekes. Márpedig a legfrissebb felmérések szerint így egyre szorosabb lenne a harc.

Macron még vezet, de a tendencia egyértelmű: egyre kevesebben lennének hajlandóak leszavazni pusztán azért rá, hogy így akadályozzák meg Marine Le Pen hatalomra kerülését. Azaz ma Le Pen mögött látszik több potenciál – ami azt jelenti: sikerült áttörnie a széljobbellenes falat, ami 2002-ben még teljesen körbezárta az apját, de 2017-ben is azért nagyon esélytelenné tette bármiféle győzelemre.

A szélbal többsége ma már Le Penre szavazna

A felmérések szerint Macron és Le Pen az első fordulóban egyaránt 27-28 százalékra esélyes. A többi jelölt nem rúg labdába: egyedül Jean-Luc Mélenchon, az EU-ellenes szélsőbaloldal jelöltje esélyes tíz százalék feletti eredményre – azaz nagyon nem mindegy, hogy az őt támogató rendszerellenes szavazók ki mellé állnak a második fordulóban. A november elejei felmérés szerint:

Éppen ezért a második fordulós eredmény egyre nyitottabb. Ma még Macron mögött állna ötvenöt százalék (2017-ben hatvanhat felett szerzett), Le Penre pedig negyvenöt százalék szavazna. Mivel a francia társadalomban nem lett hirtelen negyvenötszázaléknyi szélsőjobboldali (maga a Nemzeti Tömörülés se ér el önmagában ennyi eredményt), a számok azt mutatják: ma már Le Pen sok nem szélsőjobboldali szavazó szemében is a Macronnal szembeni egyetlen alternatíva.

Mélenchon programja – leszámítva az iszlám és a bevándorlás kérdését – nem sokban tér el Le Penétől: EU-ellenesség, euróellenesség, globalizációellenesség, francia állami szerepvállalás növelése a gazdaságban, védővámok, stb. Mélenchon már 2017-ben is megtagadta, hogy személyesen Macron melletti – azaz Le Pen elleni – szavazásra buzdítson, de akkor még szavazóinak jelentős többsége magától leszavazott a centrista jelenlegi államfőre.

Az iszlám még megosztja a Macron-ellenes tábort

Ami különbség Mélenchon és Le Pen között, az az iszlámhoz való viszony. Mélenchon jelentősen támogatja az iszlámot, rendezvényein az algériai zászlók elengedhetetlen kellékek.

Vasárnap Párizsban a szélsőbaloldali politikus részt is vett egy iszlámellenesség ellen szervezett felvonuláson. Október végén támadás ért egy mecsetet – ez adta a tüntetés apropóját. De eleve jelenleg zajlik egy vita a muzulmán fejkendő szigorúbb tiltásáról, Macronék ugyanis az iskolai kísérőkre is kiterjesztenék a jelenlegi tilalmat.

A vita onnan indult, hogy egy lepenista helyi politikust zavart, amiért az iskolák bejáratánál fejkendőben várhatják a szülők vagy a kísérők a gyerekeiket. A Macron-kormány ezért előterjesztett egy törvényt, amely a jelenleg is létező tilalmakat – azaz, hogy állami iskolában tilos a fejkendő és bármilyen más vallási jelkép (azaz akár a zsidó kipa, akár egy nagyobb kereszt) viselése – kiterjesztené mindenkire, aki egy iskola közelében tartózkodik.

Az, hogy Mélenchon ez ellen szólalt fel, jó alkalom volt Marine Le Pen számára, hogy beleálljon a politikusba: Le Pen iszlamisták támogatásával vádolta meg Mélenchont. A Lázadó Franciaország vezetője azonban azzal válaszolt vissza, hogy

és szerinte „a muzulmán honfitársaink ma veszélyben vannak”, ezért „ugyanúgy támogatásunkról kell biztosítani őket, ahogy tettük a zsidó honfitársaink esetében is”.

Az iszlám kérdése tehát nagyon éles választóvonal Mélenchon és Le Pen között – de a szavazóik között mégis elképzelhető az átszavazás, még ha feltételezhetően Mélenchon muszlim hívei nem is fognak Le Penre szavazni. Le Pen azonban éppen a szélsőbaloldal nem muzulmán szavazóira hajt rá, akiknek azt akarja bebizonyítani: a jóléti állam védelme és a bevándorlás szigorítása összetartozik.