Televerzum

Az X-Faktor önmaga paródiájává vált és nekünk ez bejön

Az X-Faktor útjáról tehetségkutatóból valami egészen másig

2019. október 26. - lewiee

Negyedik válogatójához ér ma az X-Faktor, amely tíz éve indult útjára itthon brit mintára, kilencedik évadjánál tart jelenleg itthon, és még mindig vezeti a nézettségi listát - teljes lakosságban és a kereskedelmileg fontos korcsoportban is. A zenés tehetségkutatók műfajának történelme azonban még sokkal régebbre nyúlik vissza Magyarországon, sok hasonlóan kezdetben népszerű műfaj - mint a valóságshow-k (ValóVilág, Éjjel-nappal Budapest), a napi szappanoperák (Jóban-rosszban) vagy a táncosműsorok (Szombat esti láz) - idővel csökkenő nézetettsége miatt már csak a kábeles ringbe kerülhetett be, és országos kereskedelmi televízióban nem versenyezhetett tovább, de a Megasztár hat évada után az X-Faktor vette át az egész ország által figyelemmel kísért éneklős műsor stafétáját.
Képtalálat a következőre: „x-faktor”

Kezdődött a Megasztárral

A Megasztár 2004-ben indult a TV2-n, a 2000-es évek elején indult Idol nevű formátum mintájára, amely az Egyesült Államokban egy évtizedig lazán a legnézettebb műsor lett országosan American Idol néven. A formátum egyszerű, de nagyon hamar meghódíotta a világot: a zeneiparban tehetséges zsűri előtt kasztingoltatnak emberkéket, akik ha nagyon jól énekelnek, akkor továbbjutnak, ha még jobban, akkor élő showműsorban pedig a nézők dönthetnek arról, hogy ki nyerje meg az egész cirkuszt, SMS-es szavazás útján.

Ez több szempontból is baromira jó biznisz, az SMS-ekből is folyik be a csatornának, meg az elképesztő méreteket öltő hirdetési bevételek sem elhanyagolhatóak. Rendszerint a válogatós, elsőbb részek bizonyultak a legnézettebbnek, hiszen jókat lehetett röhögni az ügyetleneken, és először találkozhatunk a későbbi versenyzők történeteivel - és ha egy sanyarú sorsú árvagyerek úgy énekel, mint Whitney Houston, akkor azt mindenki megkönnyezi. Dráma és vígjáték tökéletes elegye egy ilyen műsor, és ez Magyarországon is nagyon jól működött, jól is lett összerakva.
Képtalálat a következőre: „Megasztár”

Az első Megasztárban Spitzer Gyöngyi "Soma", Bakács Tibor, Pély Barna, Novák Péter és Presser Gábor ültek a zsűriben, ez a felállás maradt a szinte azonnal berendelt második évadra is. A nézettség nem nagyon akart esni, a TV2 pedig látta, hogy erről a formátumról még le tudna húzni jópár bőrt, így elindított további évadokat is, hasonló sikerrel. Végül a Megasztárt a 2010-ben induló, X-Factor licenszen alapuló magyar X-Faktor első évada gyűrte maga alá, az ötödik évad már kevésbé fényes, majd a hatodik széria már egészen gyenge számokkal futott.

A Megasztár első öt évadában a zsűriben felbukkant az említetteken kívül Friderikusz Sándor, Eszenyi Enikő, Mester Tamás, Pierrot és Fenyő Miklós is. A hatodikban teljesen megváltoztatták a szabályokat és a műsorstruktúrát, az előző évad gyenge számai miatt az X-Faktorral szemben. Ez nem sikerült valami jól, túlságosan érezhetően szegény ember ikszfaktorának akarták eladni az egészet, még azt is kitalálták, hogy az X-Faktor mentoraihoz hasonlóan a zsűrik is kapnak hétről hétre más versenyzőt, akikkel dolgozniuk kell - holott az új zsűri egyik tagjának, Bochkor Gábornak a rádiózáshoz például több köze volt, mint a zenéhez. Ez vezetett végül a Megasztár halálához, több évada nem is készült 2012 óta, azóta a TV2 több zenés tehetségkutatóval is próbálkozott több-kevesebb sikerrel.

Aztán jött az X-Faktor

Az X-Faktor 2010-ben indult el itthon, a brit The X-Factor mintájára, egy nemzetközi műsorformátum licenszének megvételével landolt magyar képernyőkön, magyar szereplőkkel. Az X-Faktor brit változata óriási siker lett, az amerikai például megbukott, de nálunk is kiugró sikernek örvendett az első évadtól kezdve.

A 2000-es évek tehetségkutatós őrületére regált a formátum, amit Simon Cowell - a brit tehetségkutatós pápa - talált ki az Egyesült Királyságban megbukó Idol-verzió helyére. Kicsit megvariálta a szálakat, a jól megszokott formátumon éppen akkorákat csavart, hogy ne borítsa fel teljesen. A legfőbb ilyen csavar az volt, hogy a tehetségkutató műsor középpontjába kevésbé az énekeseket, és sokkal inkább a zsűrit, illetve a zsűri-énekes interakciókat helyezte. A lényeg, hogy életkor, nem és felállás szerint négy csapatot alkotnak a versenyzők (fiúk-lányok-25/28 felettiek-csapatok/zenekarok) és a műsor zsűrijének tagjai az ítészkedés mellett mentorálják is hétről hétre a versenyzőket.

Ez bejött, a mai napig a legsikeresebb tehetségkutató a 2000-es évek közepe óta a brit X-Faktor, és itthon sem vallott kudarcot. Amikor ilyen műsort vásárol egy csatorna, akkor a kulcsfontosságú elemekre különösen kell figyelnie ahhoz, hogy az jól működjön az adott országban is. Sok helyen el lehet rontani, de az RTL nem rontotta el sehol. Fasza kis magyarítást csinált, a legfontosabb elem pedig ehhez a formátumhoz nem más, mint a mentorok megfelelő kiválasztása, hiszen ők állnak a középpontban.

Olyan mentorok kellenek, akik tehetségesek a zeneiparban, van valamennyi presztízsük itthon, ezek mellett tudnak jó véleményt alkotni, dolgozni a versenyzőkkel hétről hétre egy valag pénzért, de úgy dolgozni velük, hogy közben belőlük is kihozzák a maximumot. Emellett még a köztük lévő dinamika is jól kell, hogy működjön. Keresztes Ildikó, Nagy Feró, Malek Miklós és Geszti Péter személyében találták meg ezt a négyest, akik között a dinamika tökéletesen működött, Malek kivételével az egész ország ismerte őket és jól tudták fokozni a drámát, ahogy egy ilyen műsorban kell. Pont annyira.

Aztán egy másik X-Faktor

A 2010-es évek elején aztán a magyar tehetségkutatós nézői trendek kezdtek külön útra találni, mint a nyugat-európaiak és az amerikaiak. Amíg máshol egyre hangsúlyosabb részt kapott a válogatások adásainál a tehetség fellelése, a nagy hangok mögötti történetek, addig itthon az emberek egyre többet és többet akartak és akarnak a nyivákolós, megsértődős, verekedős, botrányos meghallgatásokból. Az Államokban nagyon sikeres The Voice -amely már a válogatókon is a legjobb hangra helyezi a hangsúlyt - itthon brutális bukás lett, a TV2 próbálta adaptálni.

Így történt, hogy az X-Faktor a nézettség hajszolása ügyében egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a meghallgatások vállalhatatlan, nevetséges produkcióira, és a negyedik-ötödik évad után észrevette azt is, hogy zuhan a nézettség, öregszenek a nézők. Erre válaszul megpróbálták megfiatalítani a műsor imázsát, azokat is megcélozni, akik csak a közösségi médiából hallottak addig a műsorról, és felállítottak egy teljesen új mentorgárdát.
Kapcsolódó kép

A negyedik-ötödik évadban egy totál ismeretlen Little G nevű töltelékmentor, Alföldi Róbert, Tóth Gabi és Szikra Robi kerültek a mentorasztal mögé, a hatodik évad vérfrissítése után ezeket a helyeket már ByeAlex, Gáspár Laci, Puskás Peti, majd a hetedik évadtól Radics Gigi foglalták el. Így kezdődött el az X-Faktor önmagából való kifordítása, ami részben annak volt köszönhető, hogy az eredeti formátumot a nézők már unták.

Az új X-Faktorban a mentorok még központibb szerepet kaptak, még kevésbé helyeződött a hangsúly a tehetségekre, sokkal inkább a személyiségekre, és még annál is inkább arra, ami nem a színpadon, hanem a mentorasztal mögött történik. Így mára a válogatók nem szólnak másról, mint arról, hogy Puskásék hogyan próbálnak bolondot csinálni minél jobban a színpadon lévő fahangú emberekből.

Olyan műsor lett ez, amelyben már nincs megtartva a mentorok és a versenyzők közti egyensúly, előbbiek elviszik a show-t, szkeccsműsort csinálnak belőle, kifigurázzák egymást és a színpadon lévőket, és random továbbjuttatnak bárkit, ha ahhoz van kedvük. Ez pedig nekünk tetszik, a magyarok ezt nézik, 1,2 millióan nézték legutóbb is, mivel elszórakoztatja a népet, és mémként is jól működnek a megtrollkodott versenyzők és a trollkodások. Ezért az RTL-nek minden bejött: felfrissítette a formátumot, tele van vele a Facebook is, fiatalok is elkezdték nézni, Instán is könnyen forgalmazható.

Puskás, Gáspár és ByeAlex sokkal jobb social media-alapanyagok, mint az inkább szakmai vonalt képviselő zsűritagok akár a korábbi X-Faktorban, akár a Megasztárban. Megnézni azt, ahogy megszégyenítenek egy nem túl okos vagy tehetséges embert sokkal nagyobb élvezetet nyújt a nézőknek, mintha egyszerűen lejáratnák önmagukat és a zsűri kedvesen elküldené őket.

Nincs már súlya

A magyar X-Faktort azért is könnyebb elvinni a rosszhangú idióták vígjátéka, mint a tehetséges énekesek drámája felé, mert már nincs akkora súlya a játéknak magának. A Megasztár és az első két X-Faktor még kitermelt olyan énekeseket, akik a mai napig meghatározó alakjai a hazai zenei életnek, például a jelenlegi zsűriben négyből kettő ex-megasztáros.

Ekkora országban egy ilyen műsort évről évre megtartani, - főleg, hogy az utóbbi időben egy évre több is jut - úgy, hogy valódi tehetségek legyenek, kirobbanó történetekkel és hanggal, egyszerűen lehetetlen. Ha évről évre két ilyen válogatót tartanak, egyszerűen a maradék jó énekesek is eloszlanak a kettő között, és alig marad egy-egy rendesebb hang, megjegyezhetőbb arc egy évadra. Nem is beszélve arról, hogy már a közönség is tisztában van azzal, hogy futószalagon készülnek az ilyen műsorok, megszokták őket, tudják, hogy minden évben van. Ezzel szemben a Megasztár például egy olyan esemény volt, amire az egész ország figyelt, mert új és friss volt, ezért jobban meg is jegyezték Gáspár Lacit, Király Viktort, Oláh Ibolyát és Tóth Verát, mint akármelyik mai versenyzőt.

Súly ide vagy oda, kevés műsor mondhatja el magáról, hogy tíz éve fut országos kertévén, és miután csökkenni kezdett a nézettsége, újra megtalálta a közönségét, mégha ahhoz ki is kellett fordulnia önmagából.

A bejegyzés trackback címe:

https://televerzum.blog.hu/api/trackback/id/tr7615264840

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása