A londoni Ritz a világ egyik leghíresebb szállodája, milliárdos tulajdonosai, a Barcley-ikrek most állítólag mégis az eladását fontolgatják. Az ár brutális lehet, miként az is, ami a felszín alatt van.

A Ritz neve rengeteg dolgot jelent egyszerre: eleganciát, csillogást, hagyományt és még sorolhatnánk. Most iparági hírek szerint mégis eladósorba kerülhet, ráadásul kicsit a felszín alá tekintve már nem is olyan csillogó a kép.

A brit milliárdos ikerpár, Sir David Rowat Barclay and Sir Frederick Hugh Barclay 1995-ben 75 millió fontért vette meg a szállodát, ami persze nem kis pénz (6,1 millió font szobánként), de nem is olyan nagy ár egy ilyen hotelért.

Pláne, hogy az ingatlan ún. freehold (amibe most nagyon részletesen ne menjünk bele, nagyon leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a terület teljes mértékben a tulajdonosé, nem csak az ingatlan, hanem a föld is, amin található), fantasztikus helyen van (a St. James’s és a Buckingham paloták közelében), kaszinóengedélye van, nem beszélve a világszerte ismert névről.

Hogy akkor miért fontolgatják az eladását? Nos, egyrészt állítólag érkezett egy-két komoly érdeklődés, másrészt a csillogó felszín mögött azért akadnak problémák.

Mást ne mondjunk, míg 2017-ben 12,8 millió fontos profitot termelt adózás előtt tulajdonosainak a szálloda, addig tavaly márt csak 7 milliót. Ez még hagyján, de sikerült azt a bravúrt véghezvinni, hogy a szálloda kaszinója veszteséges (!!) volt. Ráadásul a 8,9 millió fontos bukás már előrelépés az egy évvel korábbi 11,7 millióhoz képest.

Akadnak azért jó hírek is: a szálloda eladásai tavaly rekordot döntöttek (47 millió font az egy évvel korábbi 46 millióhoz képest), miközben a működési profit majdnem 15 millió font volt, ami szintén némi emelkedés a 2017-essel összevetve.

A Barclay-ikrek mindenesetre 800 millió fontra (!!) tartják a Ritzet, ami a Reutersnek nyilatkozó ingatlanszakértő, Paul Olliff szerint inkább a szálloda presztízsének, mintsem pénzügyi teljesítményének tudható be és meglehetősen nehézzé teheti az eladását.

„Ugyanakkor nagy trófea lehet a megvásárlása, úgyhogy a reménybeli vevőket talán nem riasztják el a pénzügyi nehézségek. Az árat éppen ezért sem lenne szabad adott esetben a brit szállodapiac egészére kivetíteni” – tette hozzá Paul Olliff.

A posztot a blog Facebook-oldalán kommentelhetitek.