Szelestey Lajos;
külföldi lapszemle;Szabad szemmel;
2019-10-08 06:43:06
Szabad szemmel: Orbán vadul fegyverkezik, és ennek a németek nagyon örülnek
Nemzetközi sajtószemle, 2019. október 8.
Magasan Magyarország vezeti a német hadiipar legfrissebb kiviteli statisztikáját. A berlini hatóságok a magyarok esetében 1,77 milliárd euró értékben engedélyeztek eladásokat, ami azzal függ össze, hogy Orbán Viktor masszívan fegyverkezik és meg akarja kétszerezni a katonai kiadásokat. A nagyságrend érzékeltetésére csak annyit: szeptemberig a német hadieszközök exportjának összértéke 6,35 milliárd euró volt, ami 75 százalékos emelkedést jelent az előző év azonos időszakához képest. Vagyis a magyar vásárlások ebből jó egy negyedet kötnek le. A második helyet a listán Egyiptom foglalja el, 802 milliárd eurós megrendeléssel
Az újság a Borkai-ügyet ismertetve úgy véli, Magyarországnak is lett a maga Ibizagate-je, olyannyira, hogy az affér kihat az egész választási kampányra. Az ismeretlen szerző által közzétett felvételeken a konzervatív győri polgármester látható, csinos hölgyek, kokain társaságában, de jelen van a korrupció is. A történet akaratlan főszereplője azzal a jelszóval igyekszik megtartani tisztségét most vasárnap, hogy „családapa, olimpiai bajnok, városvezető”. Közben pedig a videó tanúsága szerint a luxusjachton legalább az egyik hölgyvendéggel szeretkezett, aki azonban nem a felesége.
A jobboldali politikus olyan kompromittáló helyzetben lepleződött le, hogy magyarázat aligha lehetséges. Az időzítés pedig éppen a közelgő választással függ össze, a maximális hatás érdekében. Ez azután azokat a feltételezéseket táplálja, hogy az ügyet az ellenzék robbantotta ki, hiszen Borkai helyett most már nem lehet mást indítani. Vagyis a Fidesz elveszítheti a 2. legnagyobb várost. Ami a képeket közzétevő ismeretlen blogger magáról ír, az nem a politikára utal. Nagyjából azt lehet kihámozni belőle, hogy nem a kormányt próbálja megbuktatni, hanem talán megállapodást akar, hogy megvásárolják a hallgatását, miután ő maga is benne volt sok minden disznóságban, korrupcióban, pénzmosásban.
Egyes állításaival azonban nincs minden rendben és egyelőre hiányoznak a bizonyítékok is a visszaélésekre.
Paul Krugman szerint az amerikai kormánypárt mára már nem normális politikai erő, hanem a Fidesz vagy a PiS politikai tengerentúli megfelelője, vagyis egy tekintélyuralmi rendszer van kialakulóban. A Nobel-díjas közgazdász hangsúlyozza, hogy nem a konzervatívokat uraló szélsőségesekre gondol, mert azok egyfolytában helyben járnak, miközben immár aligha lehet elkerülni a Trump elleni alkotmányos vádemelést. A politikai közép fanatikusairól van szó, miattuk hangsúlyozta a szerző már 6 éve, hogy a párt radikalizálódott és egyre inkább szembekerül a demokráciával, nem fogadja el annak legitimációját. Ám véleményét, miszerint a republikánusok egyre autoriterebbek lesznek és sorra szegik meg a demokratikus normákat, figyelmen kívül hagyták. Még az elnök megválasztása sem igen változtatott a közép elégedettségén, pedig nyilvánvaló párhuzam van a politikus irányvonala és az autoriter mozgalmak között, amelyek kizsigerelték a jogállamot Magyarországon és Lengyelországban.
A kormánypárt, az egyetlen Mitt Romneyt leszámítva, mélyen hallgatott, amikor egyértelművé vált, hogy az elnök idegen országok segítségével akarta befolyásolni az amerikai politikát, majd az igazságszolgáltatás segítségével igyekezett elfojtani a bírálatokat, amikor a másik fél csupán alkotmányos jogaival élve akart Trump körmére nézni. A párt fokozatosan jutott el idáig, nem a Fehér Ház mostani gazdája züllesztette le a mostani szintre. Hiszen a fiatalabbik Bush hamis bizonyítékok alapján indított háborút Irak ellen, ami szintén a normák súlyos elárulását jelentette. Vagyis Trump nem torzulás. Szokatlanul otromba és látványosan korrupt, de ő a csúcs azon az úton, amelyen pártja évtizedek óta menetel. És az amerikai közélet mindaddig nem tud megújulni, amíg a centristák nem néznek szembe ezzel a kellemetlen ténnyel.
Európának véget kell vetnie a populisták által keltett káosznak és félelemnek, mivel ezek az erők nem kínálnak megoldást a gondra, csupán kihasználják a zűrzavart és az aggályokat. Így ítéli meg a helyzetet Enrico Letta volt olasz miniszterelnök, a Delors Intézet igazgatója, aki ezért azt javasolja, hogy az EU alakítson ki új migrációs politikát, amihez a német és az olasz vezetésnek kellene megadnia az alaphangot. Mint rámutat, ez világos üzenet volna az európaiak, valamint a világ számára. Vagyis az unió abbahagyná a harmatos reagálást és határozottan cselekedne, látván látva, hogy a Földközi-tenger tömegsírrá vált a menekültek számára és mindenütt jön föl a populizmus.
Szerkezeti megoldással kell kirukkolni, miután a francia és német kormány kész foglalkozni a menedékkérők elosztásával. Hagyni kell a csudába, hogy melyik országnak hány embert kell befogadnia. Átmenetileg meg kell válni attól is, hogy az EU-ban csakis egyhangúan lehet dönteni a menekültpolitikáról és sürgősen meg kell reformálni a Dublini rendszert. Mert amíg főleg Magyarország megakadályozza a változtatást, addig nem lehet mit kezdeni a válsággal.
Így azt kellene csinálni, hogy a tagállamok sutba vágják a meglévő megállapodásokat és új egyezményt kötnek. Ez történt annak idején a Schengeni egyezmény esetében is, amit a pénz vezérelt, de most a humanitás sem lehet kevésbé fontos. Létre kell hozni egy megfelelő jogkörrel felruházott európai hatóságot, amely objektív szempontok alapján elosztja a menedékkérőket és a gazdasági migránsokat. Felelős a humanitárius lépésekért, valamint a családegyesítésért, egyidejűleg pedig, a külső határok ellenőrzésével szavatolja a rendezett bevándorlást. Mert harmadik utat kell találni a lezárt kikötők és a felemelt sorompók között, tiszteletben tartva az emberi jogokat. Seehofer már rájött, hogy a menedékvita csakis a szélsőséges AfD-nek jó.
Az még nem antiszemitizmus, ha valaki kérdéseket tesz fel Soros György kapcsán – írja Adam LeBor, a Budapesten élő brit újságíró, miután a londoni Alsóház tory elnöke a minap azt állította, hogy az emberbarát spekuláns a kilépést elutasító tábor fő-fő anyagi támogatója. Erre reagált úgy a Munkáspárt egyik képviselője, hogy Rees-Mogg zsidóellenes összeesküvés-elméleteket gerjeszt. A szerző kiemeli, hogy ő maga zsidó, ráadásul sok éven át szerzett tapasztalatokat Közép, illetve Kelet-Európában, így orra van az antiszemitizmushoz. Ám úgy gondolja, hogy ezúttal nincs semmi alapja a felháborodásnak. Ugyanígy ítéli meg a helyzetet a Zsidó Krónika c. folyóirat szerkesztője is, aki azt mondta, hogy az még nem antiszemitizmus, ha megemlítik egy zsidó nevét.
Az tény, hogy Soros a 2016-os népszavazás után több százezer fontot adományozott az eredmény megváltoztatására, és miért ne lehetne rákérdezni, hogy egy külföldi milliárdos miért avatkozik bele a brit demokráciába. Ez nem egyenlő a szélsőjobb ocsmány antiszemitizmusával, ami a szálak gonosz mozgatójának állítja be Sorost. De ettől még lehet ésszerű vitát folytatni a befolyásáról. Az üzletember a rendszerváltás óta dollár milliárdokat költött Európában és Ázsiában a Nyílt Társadalom Alapítványokon keresztül és azok különösen jó munkát végeztek a roma jogok, illetve a sajtószabadság területén. Ám a befektető gyakran próbál nyugati liberális programot ráerőltetni olyan társadalmakra, amelyek továbbra konzervatívok. A kettő együtt azonban nem megy: nem lehetsz egyszerre jó ügyek támogatója és pártos politikai aktivista. Ami pedig Rees-Mogg megjegyzését illeti, előbb vegyük vissza a hangot, főként mivel annak kapcsán egyesek fegyverként akarják használni a zsidókat a brit kulturális háborúban. Utána pedig beszéljünk Sorosról.