„Bajtársak és egy vérből valók vagyunk”– hangsúlyozta, s hogy a kibeszélést megtorolja.

Látszólag magabiztos beszédet mondott, s végre az annyit hiányolt ország-stratégiai víziót is felvázolta a Fidesz-kongresszuson Orbán Viktor, akit szeptember 29-én ismét a kormányzó párt elnökévé választottak a küldöttek. Szónoklatának elején volt egy különös mondata: „Bajtársak és egy vérből valók vagyunk” – hangsúlyozta. Az ország előtt álló feladatként említette a szegénység felszámolását, a cigányság helyzetének rendezését, a Brüsszeltől való függetlenség teljes kivívását, a migránsáradatnak való ellenállást, a közép-kelet-európai–baltikumi–balkáni multinacionális vállalatok létrehozását. Hiányérzetem listája azonban ennél jóval hosszabb. A fentiek mellett beszédének voltak más, könnyedén odavetett, mégis dermesztő részletei. Tudjuk le előbb ezeknek az ellenzékre vonatkozó reszét, amelyek több helyen villantak elő a szónoklatból! A sajátjainak szóló intelmeket pedig hagyjuk a végére!

FENYEGETTE AZ ELLENFELEKET
Mindenekelőtt azt üzente a politikai ellenfeleknek, közöttük is a még vitézkedő szocialistáknak: örüljenek, hogy ép bőrrel megúszták a káros kormányzást, s a tüntetők elleni erőszakos fellépést. Harcot hirdetett az úgymond Soros által finanszírozott álcivil szervezetek ellen, akik tüntetésszervező aktivistákkal segítik a térségben az utcai megmozdulásokat. Mint mondta: „úgy bánunk el velük, mint ahogy kirántottuk a Soros-megbízott Timmermans alól a szőnyeget”. Kérdés, mit szól ehhez az USA budapesti nagykövete, aki ugyanezeket a szervezeteket nagy becsben tartja. És hát ismét szerveződik a Szabad Európa Rádió magyar adása... A szegedieket azzal fenyegette, ha nem a Fidesz jelöltjét választják meg a jelenlegi, szocialista polgármester helyett, Szeged migránsváros lesz. A Gyurcsány házaspár neve gúnyolódva, már-már szitokszóként jött elő a beszédében.

TÍZ ÉVRE TERVEZ
Orbán Viktor érzékelhetően csak olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyeknek közvetlen nagypolitikai vetülete van. Íme, ezek a témák kerültek be a nagy vonalakban vázolt, tízéves országos programjába:
  ♦ A nemzetközi életet az USA és Kína párosának harca határozza meg a következő időszakban, amint ő már régóta mondja, támadásokat is elviselve emiatt. Értem én, de ugyebár október 30-án Putyin jön hozzá, ráadásul egy jelképes napon. Ha az USA-val kapcsolatban előzőleg írtakat nézem, akkor ez már két tűz, s akkor még ott van Brüsszel, s a fenekedő Strasbourg.
  ♦ Szuverén, Brüsszeltől független, nemzetállami Magyarország megteremtése az Európai Unión belül. El sem tudom képzelni, mire gondol. Viszont azt egyértelműen értésére adta oligarcháinak, hogy vége a szabadrablásnak. Már ha ez következik abból, hogy „erősítjük az unió pénzügyi fegyelmét”.
  ♦ Összekapcsoljuk a térség országainak erőforrásait, piacait, felfejlesztett közlekedési hálózatát. A cél: közép-kelet-európai–baltikumi–balkáni multinacionális vállalatok létrehozása. Kapja vissza kommunizmus előtti varázslatos színeit Európának ez a sarka! – jelentette ki Orbán nem kevés leegyszerűsítéssel, megszépítő nosztalgiázással. Látszott rajta, hittel hiszi: minden érintett kapva kap rajta. Még a románok is. És ha nem? 
  ♦ Megvédjük Európa külső határait – mondta. Sőt, akár egy olasz határszakasz védelmét is átvesszük, ha felkérnek rá. Hogy mi van? Melyik flottánkkal? A migránsok hazaszállítását már holnaptól pénzzel támogatjuk, csak szóljanak. Aha!

  ♦ Ehhez képest a kifejezetten hazai ügyekkel kapcsolatban csupán egyetlen gondolat fért a tízéves programba. Mint mondta: a legnagyobb feladat a szegénység felszámolása. Ezen belül úgymond rendezni kell a cigányság helyzetét, amibe már sokak bicskája beletört, de Balogh Zoltán tiszteletesnek, korábbi miniszterének köszönhetően e tekintetben eredmények is vannak.

AMIK ORBÁNHOZ NEM ÉRNEK FEL
Szó, ami szó, nem nagyon sikerült megragadnia a jövő grabancát, amit még pénteken a rádióinterjúban helyezett kilátásba, meglehetős tanácstalanságot elárulva. A szakpolitikák körébe tartozó problémák csak akkor érnek fel hozzá, ha azok társadalmi válsággal fenyegetnek, vagy nemzetközi vonatkozásaik vannak. Ezzel magyarázom, hogy beszédében nem, vagy alig foglalkozott az alábbi ügyekkel. Jelzem, nem én tehetek róla, hogy ez a lista jóval hosszabb az előzőnél.
  ♦ Nem szólt az egyoldalú iparszerkezetről, a multinacionális cégeknek való kiszolgáltatottságról, a közép- és kisvállalkozások helyzetéről, az élelmiszer-gazdaság gondjairól.
  ♦ Nem beszélt az energiapolitikáról. Úgy tett, mintha nem is hallott volna a klímaválságról.
– Nem érintette a társadalom egészének szociális állapotát, rétegződését, eltekintve attól, hogy a tízéves programba bevette a legelesettebbek helyzetének javítását. Ez azzal is összefügghet, hogy az Orbán-rezsim csupán a társadalom felső, nagyjából húsz százalékát tekinti a nemzet részének. Az intézkedések az ő vagyonosodásukat szolgálják, amit az érintettek egyébként is érzékelnek. Minek még nagydobra is verni?
  ♦ A vagyonos, a tehetős rétegek alatt mindenki más léte, életszínvonala a mindenkori, most épp kielégítő, gazdasági konjunktúra függvénye. Ezt ma nem érzékeli a magyar társadalom nagy része. A választóinak széles körét jelentő nyugdíjasokra alig egy mondatot vesztegetett: mindig juttatnak nekik valamennyit. Nyilván tudja, hogy ennek a rétegnek a nagy része bármit elégedetten vesz tudomásul, s egy zsák krumpli is elég ahhoz, hogy eladja a szavazatát.
  ♦ Az oktatás helyzetét rendben lévőnek, sőt eredményesnek mondta, ami ugyebár nagyon nem egyezik a hétköznapi tapasztalatokkal, ha a háromszoros támogatásban részesített egyházi iskolákat, az elit magániskolákat leszámítom. Az egyetemek is egyre inkább csupán a tehetősek képzőhelyei lesznek. Nem ismerhettük meg viszonyát a tudomány intézményeihez, pedig ezen a területen az elmúlt időszakban igencsak éles harcok dúltak.
  ♦ A kultúrára sem vesztegetett szót, ha csak nem veszem ide, hogy immár nemzeti tulajdonban lévőnek mondta a média meghatározó részeit, ami ugyebár az ország egésze számára nem akkora vívmány, ha arra gondol az ember, hogy a Fidesz pártállami propagandájának szolgálatába lett állítva.
  ♦ Ugyanígy nem vetette fel az egészségügy, a tömegközlekedés, a közigazgatás, a hatósági ügyintézés zavarait – hogy megemlítsek valamit abból, amivel a lakosság nagy része naponta szembesül. Következésképp, szerinte ezekkel minden rendben van. Vagy, ha nincs is, neki nincs velük dolga.

ORBÁN ÉS A MÚLT
Orbán Viktor faluról jött, az utcai harcok világához szokott embernek mondta magát beszéde elején. Ennek tükrében érzékeltette, milyen nagy dolognak tartja, hogy ismét az ország legnagyobb, legerősebb, sőt egyetlen kormányzóképes pártjának élére választották. Hangot is adott megrendülésének, s jelezte: most, hogy túl van életútjának felén (azaz legalább 112 évet tervez eltölteni ebben az árnyékvilágban) az eljövendő sikerekből nem akar kimaradni.
  ♦ Egy füst alatt – a KDNP-vel való szövetségre hivatkozva, ha a szerinte bizonytalan identitású MSZP-t nem számítjuk – az ország legrégebbi politikai közösségébe tartozók közé emelte magát és híveit. Ennek az az ingatag alapja, hogy a mai Kereszténydemokrata Néppárt az 1943-ban, Apor Vilmos győri püspöki palotájában tartott titkos találkozón megalakított Katolikus Szociális Népmozgalomra vezeti vissza magát.
  ♦ Ma már természetes, hogy Orbán a rendszerváltozás élharcosaként, többes szám első személyben beszél az akkor történtekről. A fentiekkel együtt, e tekintetben igazán szépen alakul a történelmi arckép. Ezen belül leleménnyel tette túl magát saját liberális korszakán. Ez volt úgymond az első szerelem ideje, amikor „megszüntettük a szovjet világot, és megtörtént a liberális rendszerváltás”. Húsz zavaros év következett, amikor már a „megfontolt házasság” időszakában a jövő meghatározásáért folyt a küzdelem, hogy utcai helyett alkotmányos forradalommal végbemenjen a nemzeti-keresztény rendszerváltás, létrejöjjön egy „közép-európai kereszténydemokrata állam”. Ennek időpontját a 2011-es húsvéti alkotmány kihirdetésének napjára tette, amelyben, mint mondta, Schmidt Pál köztársasági elnök – a szónoklatban külön kiemelt másik személy – elévülhetetlen közreműködésével került sor. Az alkotmány szót nem én, ő használta az alaptörvény kifejezés helyett, s persze azt sem említette, hogy bár akkor gránitszilárdságúnak mondták, azóta vagy tucatszor visszaélésszerűen módosították.

FIDESZ MÚLTJA ÉS JELENE
  ♦ A Fidesz elnöke a néppárti jelleget hangsúlyozta, s hogy ennek megfelelően az életkor, a bölcsesség, a józan ész, a belátás, az igazságosság, a mértéktartás (!), az ambíciók egyensúlyának megtartatását jelölte meg a párton belüli legfőbb feladatának. Figyelmeztetett: a pozíció után sóvárgóknak nem osztanak lapot. Mindenek előtt áll a közösségért végzett munka. A párt vezetőségében személyi változást nem kezdeményezett, bár ha valamikor, akkor itt lett volna a helye. Amit nem mondott ki: az önkormányzati választás előtt ezzel zavart okozott volna. Ugyanakkor mégiscsak lemondott az elfoglalt miniszter, Gulyás Gergely, s Kósa Lajos került helyére az egyik pártalelnöki pozícióba. De akkor meg miért mondta Orbán, amit mondott? – tamáskodhatnak mégis zavartan a kevésbé beavatottak.
  ♦ Ennél is zavarba ejtőbb, hogy a Fidesz-közösséggel kapcsolatban használt két olyan kifejezést, amelyek miatt talán sokakban megállt az ütő. „Bajtársak és egy vérből valók vagyunk” – hangsúlyozta. Mögötte ugyebár felsejlik a harc és a faj képzete, amiből akár veszedelmes dolgok is következhetnek a jövőben, amint ez már megtörtént a történelmi múltban. A jelent illetően máris adódik belőle, hogy egy ilyen közösségen belül – Orbán megfogalmazása szerint – az összetartozás a tévedéseket is felülírja, feltéve, ha nincs kibeszélés. Kibeszélés? De miért lenne? Hát, persze hogy azért, mert az európai parlamenti választást követően vereség vereség után, megalázás megalázás után az európai porondon, s talán ezért, talán másért, egyesek kezdik feladni a hallgatási fogadalmat, az értelmiségi holdudvarból pedig feltűnően sokan leléceltek. Ráadásul, ha úgy vesszük, szövetségesének, Semjén Zsoltnak nem sokkal előtte elmondott beszéde maga volt az árulás arról, hogy Fidesz csak a határon túliak szavazatának megvásárlásával tudott nyerni idehaza...

Ebből azonban vélhetően eddig is megsejtettek már valamit a jelenlévők, akik persze elismerő, biztató és munkára felhívó szavakat is kaptak a két hét múlva esedékes önkormányzati választásra. Akik ott voltak, a reakciókból ítélve elégedetten fogadták a pártvezér beszédét, hiszen azt kapták, amit reméltek, sőt, hangulatilag talán többet. Azon pedig már hazafelé menet kezdtek gondolkodni, hogy mit is hallottak valójában, s főleg, hogy miért voltak ők is megfenyegetve. #

CÍMKÉP: Orbán Viktor 2019. szeptember 29-én, a Fidesz elnökválasztó kongresszusán (Fotó: Origo, Csudai Sándor)