Ki az közületek, aki bátran, akár napjában többször is könnyedén ad visszajelzést? Valószínűleg nagyon kevesen mondhatják el ezt magukról, viszont annál többen vágynak erre. Vagy azért, mert munkaköri kötelességük (például vezetők), vagy azért, hogy a saját érdekeiket jól képviseljék, és ha az sérül, azt tudják jelezni. Nézzük pár praktikus tippet, ami segíthet abban, hogy ez a vágy valósággá váljon.

Miért is kellene visszajeleznünk?

Vezetőként például azért, mert a visszajelzés az egyik legerősebb eszközünk, és hát mindig kéznél is van. Ránk bíznak egy csapatot/szervezetet, hogy velük együtt végezzünk el egy adott munkát. A munkatársak napi tevékenységének egy része olyan, ami ezt előmozdítja, egy része pedig olyan, ami hátráltatja. A visszajelzés egy eszköz, amivel elérhető, hogy a munkatárs tudja, hogy amit tesz, abból mi tartozik az első, és mi a másik kategóriába.

Ha nem vagyunk vezetők, akkor is van bőven okunk arra, hogy vegyük a fáradtságot a visszajelzésre. A legfontosabb például az, hogy törődünk a másikkal. Elképzelhető, hogy a másik egyáltalán nincs tudatában annak, hogy valamivel sérti a mi érdekeinket. És ha velünk ezt teszi, nagyon valószínű, hogy másokkal is. Törődjünk annyira vele, hogy felhívjuk erre a figyelmét. Mindenkinek jobb lesz.

Ha tudunk róla, akkor tudunk rajta változtatni. Addig, amíg nem tudjuk, hogy az adott dolog, amit csinálunk, hátráltatja a csapatot, addig aligha tudunk rajta változtatni. Hiszen meg vagyunk róla győződve, hogy márpedig az úgy helyes. Vagy ha következetesen valami olyat teszünk, amivel megbántunk egy barátunkat, de nem tudunk róla, hogy az bántó számára, addig – ha csak nem rendelkezünk nagyon magas önreflexiós készséggel, és magas érzelmi intelligenciával – aligha fogjuk valami másra lecserélni az adott viselkedést.

Szóval jelezzünk vissza azért, hogy támogassuk a másikat abban, hogy hogyan legyen jó beosztott, barát, szülő, szolgáltató – és még sorolhatnám. A megfelelő visszajelzés építi, erősíti két ember kapcsolatát.

Hogyan?

Amikor vezetőket fejlesztek, én azt szoktam mondani, hogy ha ott van a visszajelzés mögött a támogató szándék, hogy a másik fejlődését akarom szolgálni a visszajelzéssel, az már félsiker. Egy megfelelő szándékkal adott visszajelzés, még ha esetlenül is hangzik, rosszul nem sülhet el. Ha a szándék a visszajelzés mögött viszont az, hogy bántani akarjuk, kritizálni, akkor lehet szendvicsbe* csomagolni, lehet szép, cizellált kifejezéseket használni, az a két ember kapcsolatát nem fogja építeni.

Aztán tudnak még segíteni az ún. én-közlések. Ehhez én szoktam mondatkezdéseket adni támpontként. Például nekem az a könnyű veled, hogy… vagy épp az a nehéz nekem a veled közös munkában, hogy… és azt kérem tőled, hogy…

Érdemes közben tekintettel lenni arra, hogy a másik tudja-e fogadni. Ez nem azt jelenti, hogy örül neki! Hanem hogy bemegy-e a visszajelzés. Vagy a visszajelzéssel annyira vakfoltra mutatunk rá, és valami olyat találtunk meg, ahol a magáról alkotott kép és a visszajelzés egyáltalán nincsenek pariba egymással, s emiatt nem tudja fogadni. Ez utóbbi esetben kiemelten fontos visszatérni a témára, újra és újra beszélgetni róla. Ez nem csak negatív visszajelzések esetében tud megtörténni, pozitív visszajelzések esetében is gyakran előfordul, hogy aki kapja, nem tudja fogadni, nem tud vele mit kezdeni, inkább lepergeti magáról.

Ha fejlesztendő területre vonatkozik a visszajelzés, érdemes támpontot adni, hogy hogyan, mitől lesz az adott dolog más, jobb minőségű. Például, ha valaki a nem tetszésének mindig puffogással ad hangot, érdemes segíteni őt abban, hogy a puffogás helyett mit tud tenni: például keresse meg azt a fórumot/ember, akinek van ráhatása, hogy változtasson az adott dolgon, és neki jelezze. Vagy hogy legyen alternatív javaslata amellett, hogy rámutat arra, ami/ahogyan nem működik jól.

Mikor?

Találkoztatok már valaha olyan emberrel, aki arról panaszkodott, hogy túl sok visszajelzést kap? Jó, mert én sem. Szóval a visszajelzésből nem nagyon tud sok lenni. Sőt, azt tapasztalom, hogy a vezetők úgy érzékelik, hogy ők rengeteget adnak, míg a beosztottaiknál ez úgy jön le, hogy szinte alig kapnak. Szóval akár vezető vagy, akár nem, szerintem ne fogd vissza magad. A fejlesztő szándékkal adott visszajelzés mindenkinek jól tud jönni. Minél többet, minél gyakrabban, és minél közelebb ahhoz a pillanathoz, amikor történik az, amire vonatkozik. Ne egy év múlva szóljunk egy barátunknak, hogy akkor ott megbántott, mert akkor egy éven át a barátságunk nem igazán őszinte.

Visszajelezni nem könnyű, erőfeszítést igényel, de elképesztő hatással tud lenni két ember kapcsolatára. Legyen az bármilyen jellegű kapcsolat. És már csak azért is, mert nem könnyű, ha kapjuk, értékeljük az erőfeszítést, amit akkor és ott a másik beletesz.

*szendvics: elterjedt visszajelzés-technika, bár én, be kell valljam, avittnak érzem, és nem azt látom, hogy napjaink munkahelyi valóságához jól illeszkedne. A lényege, hogy pozitív-negatív-pozitív sorrendben tálaljuk a visszajelzést.

Szabó Tamara
Szervezetfejlesztő, tréner, coach

Hogy biztosan ne maradj le semmiről, kövess minket a közösségi médiában is: Facebook, LinkedIn, Meetup.com: Budapesten és Debrecenben.