Miles Morales: Spider-Man #10

Üdv az új Marvel-univerzumban, Norman!

2019. szeptember 14. - The_Maniac

mmsm10banner.png

KRITIKA Hiába nincs már a Marvelnek egyetlen Újvilágban játszódó sorozata sem, azért egyes kiadványokban, itt-ott néha elkaphatunk egy-egy Újvilághoz köthető fontos fordulópontot. Ilyen volt nyilván az Újvilág újjászületése a Spider-Men II fináléjában, az újvilági mutánsok visszatérése, vagy akár a régi Különítmény újjáteremtése. Nos, örömmel jelenthetem, hogy újfent egy efféle mérföldkőhöz érkeztünk, amely a legtöbb olvasónak talán nem is olyan nagy durranás…

… ám a hozzám hasonló újvilági rajongóknak mindenképp óriási és bombasztikus hír, hogy egy újabb újvilági karakter érkezett az új Marvel-univerzumba Norman Osborn, azaz a Zöld Manó személyében! Vajon hogyan és miért hagyta ott saját realitását? Mi a célja ebben a számára ismeretlen világban? Követik majd őt más újvilági szereplők is? Minden kérdésünkre persze még nem kapunk választ, megfejtésre váró titok viszont ezen kívül is akad bőven az e havi jubileumi felvonásban!

MILES MORALES: SPIDER-MAN #10


Írta: Saladin Ahmed
Ceruzarajz: Javier Garrón és Annie Wu
Borító: Mahmud Asrar
Alternatív borítók: Humberto Ramos, Ed McGuinness és Emanuela Lupacchino

Univerzum: Új Marvel-univerzum
Fejezetcímek: Celebration / The Secret Origin of Starling!

Előző fejezet: Miles Morales: Spider-Man #9
Következő fejezet: Miles Morales: Spider-Man #11

ITT A 250. FEJEZET TISZTELETÉRE KIADOTT JUBILEUMI SZÁM!
Bizony, ez már a teljes sorozat 250. száma, ráadásul Miles Morales születésnapja is! Csakhogy most TI kapjátok az ajándékokat! Egy rejtély, amely egészen Miles első megjelenéséig nyúlik vissza? Itt van rá a válasz! Egy vérfagyasztó gonosztevő, akiből Miles egyik legnagyobb ellenfele lehet? Róla is lehull a lepel! Különleges vendégszereplők, úgymint Peter Parker, azaz Pókember? DE MÉG MENNYIRE! Mindez bővített oldalszámmal, valamint még egy bónuszfejezet is a vadiúj karakter, STARLING eredetéről! KIHAGYHATATLAN!

sztori.png

Először is tisztázzuk, hogyan lehet ez a szám egyszerre a 10. és a 250. is: a Marvelnél mindent megtesznek annak érdekében, hogy a lehető legtöbb pénzt húzzák le hogy a lehető leggyakrabban kedveskedhessenek olvasóiknak jubileumi kiadványokkal, ezért a sorozataik zöménél azok normál számozása mellett vezetik az összesített számozásukat is a borítókon. Ezzel a trükkel juthattunk el most a 250. felvonáshoz, összeadva minden, valaha megjelent képregényt az újvilági Pókemberrel, legyen az Peter vagy Miles, az Újvilágban vagy az új Marvel-univerzumban. Kissé erőltetett ekképpen feltornázni a fejezetszámokat, ám így legalább e hónapban egy több szempontból is ünnepi fordulópont érkezhetett el a Miles Morales: Spider-Man pályafutásában. 

Több szempontból, igen, ugyanis a sztori szerint Miles éppen a születésnapját ünnepli. Hogy hanyadikat, azt cseles módon sosem tisztázzák, jótékony homályban hagyva hősünk pontos életkorát, de ha engem kérdeztek, már minimum 17-18 körül kellene lennie a srácnak. Akárhogy is, ez a születésnap remek alkalom főszereplőnk számára, hogy újfent naplójába mélyedve rendbe szedje gondolatait, érzéseit, reflektálva múltjára és előretekintve jövőjébe. Amikor pedig a múltról beszélek, az egészen távoli, újvilági múltra is gondolok, amelyet sajnos ezúttal Miles mintha ismét elfelejtett volna, és csupán ködös álmokból sejlik fel neki egy-egy emlékfoszlány… Érdekes, egyszer emlékszik, egyszer nem, nehéz ezt már követni.

Ami viszont nagyon is élénken él még az ifjú hálószövő emlékeiben, az az elrablása és megkínzása, amely már ugyan néhány hónapja történt, tudniillik ugrottunk egy kicsit az időben a legutóbbi fejezet óta, mégis csak mostanra volt képes valamelyest feldolgozni. Miles azóta nem is tudta magára ölteni a Pókember-szerkót a sokk hatására, és barátja és példaképe, Peter Parker felbukkanása szükséges ahhoz, hogy visszatérjen a szuperhősi teendőihez – és összefusson az újvilági Zöld Manóval!

A Zöld Manó legutóbbi szereplése

smii.jpgBár a Zöld Manó már nem egyszer került halálközeli állapotba, végül egészen az Újvilág negyedik korszakáig kellett várnunk arra, hogy ténylegesen kilehelje a lelkét… 

… ám a Secret Wars eseményeinek hála újból sikerült feltámadnia, amikor vele együtt az egész Újvilág újjászületett. Makacs egy gonosztevő, annyi szent, akinek sehogy sem akaródzik az örök vadászmezőkre távoznia. Mikor legutóbb láttuk, szokásához híven Pókemberrel hadakozott, és persze akkor is alulmaradt ellene – már csak azért is, mert az ifjú falmászónak a teljes Különítmény is a segítségére volt. Így érthető módon a megvadult Osbornnak esélye sem lehetett a hősökkel szemben.

A csatának szemtanúja volt az Újvilágba frissen megérkezett Miles Morales is – mármint az idősebbik, aki a Spider-Men II cselekménye során utazott ebbe a realitásba. Talán éppen ez az első találkozás vezetett ahhoz, hogy immár Norman az új Marvel-univerzumban keveri a bajt…?

Ahmed magabiztosan lavíroz a karakterek között, ahogy ezt már megszokhattuk tőle, elsősorban persze Milesra fókuszálva, de közben bemutatva a többiek motivációit és félelmeit is. Példának említhetném a Jeffersonnal lezajló párbeszédet, amely rendkívül erős érzelmi töltettel bír, továbbá végre felfedi előttünk, miért is kapta Miles édesanyja családnevét. Nem túl hosszú jelenet, ám annál hatásosabb és maradandóbb; rövid és lényegre törő, egy igazi apa-fia beszélgetés. Ugyanakkor a gonosztevők sem szorultak háttérbe: Ahmed épp elég időt szánt a titokzatos Ultimátumra (neeeeem, nyugalom, a nevén kívül semmi köze az első korszakot lezáró eseményhez) és a Zöld Manóra, hogy felkeltsék az érdeklődésünket, és kíváncsian várhassuk, mit is terveznek pontosan.

Van itt tehát minden a megható születésnapi zsúrtól az Újvilágból beköszönő gonosztevőig, leheletnyi dráma, akció, humor, és ezalatt egy pillanatra sem lassul a tempó. Meg kell hagyni, Ahmed igazán odatette magát, és egy valóban ünnepinek és jubileuminak érződő forgatókönyvet dobott össze, véleményem szerint az eddigi legjobbat, amit tőle olvastam. Az összes mellékszálnak van értelme, mindegyik izgalmas a maga módján, valamint felcsillant némi remény arra is, hogy Miles kapcsolata az Újvilággal újra szorosabbá váljon. Mit kívánhatnánk még?

Mielőtt folytatnánk a rajzokkal: a másik, rövidebb történettel, amely Starling múltját fedi fel, én ebben a bejegyzésben nem foglalkozom, hiszen nincs semmiféle újvilági vonatkozása, hacsak Miles vendégszereplését nem tartjuk annak. De azért ti olvassátok el bátran, aranyos kis szösszenet.

rajz.png

Garrón látványvilága egyszerűen tökéletes, nem igazán tudok már olyan jelzőt kitalálni, amit ne írtam volna még le róla. Részletesen kidolgozott rajzok, dinamikus összecsapások, minden arcrezdülésükkel érzelmeket sugárzó karakterek… Csodálatos.

Ha viszont már úgyis az ő visszatérését ünnepeljük, hadd emeljem ki külön itt is a Zöld Manót. Garrón a lehető legpontosabban igyekezett visszaadni ennek az újvilági gonosztevőnek a jól ismert, sokak által illusztrált kinézetét, ám közben mégis hozzáadta a figurához saját, mással össze nem téveszthető stílusjegyeit. Osborn minden egyes színre lépésekor brutálisabb és rémisztőbb, mint azelőtt, és nincs ez másképp ezúttal sem. Remélem, láthatjuk még a közeljövőben, és nemcsak szörnyként, hanem emberi alakjában is. Meg egyáltalán, Garróntól az Újvilág bármely lakóját szívesen viszontlátnám!

Ahogy a sztorinál, úgy most sem térek ki részletesen Starling eredettörténetének rajzaira, aki elolvassa, az majd eldöntheti, mennyire jönnek be neki Annie Wu alkotásai.

vegszo.pngKimondhatatlanul boldog vagyok, hogy újabb újvilági karakter bukkant fel, meg persze amiatt is, mert egy ilyen kiváló fejezettel ünnepelhettük a sorozat… khm, 250. számát – már ha elfogadjuk a Marvel által kitalált sajátos számozási rendszert.

Ahmed a cselekmény minden vonalán felpörgette a dolgokat, és kitűnően egyensúlyozott a karakterek között. Miles magánéletében ott a hamarosan megszülető kistestvére, valamint a nemrég átélt traumák feldolgozása, míg Pókemberként szembe kellett néznie a Zöld Manóval és Ultimátummal, akikből nemsokára akár a legkomolyabb ellenségei is lehetnek. A rajzok továbbra is fantasztikusak, azokra sosem lehet panasz, a rövidke melléktörténet pedig kedves adalék volt, egy apró jubileumi bónusz.

Pusztán remélni merem, hogy Ahmed folytatja majd ezt az irányt, és nem lesznek olyan üresjáratok, mint oly sokszor eddig. Miles civil életében és szuperhősként is szórakoztató főhős, és ha a jövőben is sikerül ilyen pazarul, párhuzamosan, mégis egymással összefüggően szőni az összes mellékszálat, akkor nem lesz gond a minőséggel. Mindent egybevetve ez a kiadvány nekem simán megér öt Pókfejet (nem tagadom, nagy részben a Zöld Manó miatt)!

mmsm10rev.png

mm05.png

A bejegyzés trackback címe:

https://ultimatemarvel.blog.hu/api/trackback/id/tr8115067808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása