Régen nagyon jó recept volt egy klasszikus rock-balladát bedobni csajozásra, főleg akkor, ha mondjuk egy gitárod is volt hozzá. Egy kis beleélés, és máris rocksztár voltál a lány szemében. Manapság nem tudom, van-e még ilyen, ráadásul felnőttként azért a gitározás már néha inkább az asszony idegeire megy.

Hogy miért van varázsa ezeknek a daloknak, azt nem tudom biztosra. A lassú rock számok valamiért szívhez szólóbbak sokszor, mint egy pop-előadó romantikus dala, a legmenőbb rock-balladák pedig még a fiúzenekarok lassúzós dalait is le tudták pipálni.

Íme egy válogatás azokból a dalokból, amik vagy a fenti célokra kitűnőek voltak, vagy más ok miatt számítanak a rockzene legszebb balladáinak.

The Police – Every Breath You Take (1983)

Gyakorlatilag a lista legjobban befutott, legismertebb darabja. Határeset, hogy Sting zenekarát említhetjük-e egy listán a Metallicával, de a válasz igen. A The Police a punk-rock egyik alapzenekara volt, raggae beütéssel. A dal nem véletlenül szerepel a mai napig filmek betétdalaként, hiszen olyan szívbe markoló dallama van, amit az ember nem tud kitörölni a lelkéből. Emlékezetes újraértelmezése volt a dalnak a Puff Daddy & Faith Evans jegyezte „I’ll Be Missing You”, de a Kellékfeleségben hallható Snow Patrol-os mix is érdekes kísérlet. Gitározni nem könnyű. Csajozási faktora magas, de mivel nehéz jól előadni, így csak az expertek dobják be az első randin.

Guns ’N’ Roses – This I Love (2008)

Na ezt a dalt pedig meg se próbáld reprodukálni, hiszen még magának, Axl Rose-nak sem megy általában, annyira nehéz és technikás szám. Nyilván lehetett volna itt a Patience vagy a Don’t Cry, de ennyi év elteltével ez egy olyan zenei alkotás, amibe egyszerűen nem lehet belekötni. Inkább szakítás utánra ajánlom, mint csajozáshoz. Ha addig nem indultál Dunának, ezután a dal után biztos bőghetsz egy jó nagyot.

Bon Jovi – Bed of Roses (1993)

Nem vagyok egy Bon Jovi ultra, de vannak kedves dalaik. Talán az egyik legpopulárisabb rockzenekarról beszélünk, így nem csoda, hogy jól értenek a szebbik nem meghódításához. Ezt a dalt annak idején nem kedveltem túlságosan, de az elmúlt években észrevettem, hogy néha csak úgy dúdolgatom. Az „Always” persze markánsabb és híresebb volt, az talán a csajozósabb dal is, de én most ezt ajánlanám, mondjuk egy randi alatt háttérzenének. Ja! Elfelejtettem mondani, hogy a párom azt mondta, soha ne merjek a fiunknak csajozási tippeket adni, annyira gáz vagyok ebben a témában! Ezt azért jobb, ha tudjátok…

Metallica – Nothing Else Matters (1991)

Hát, meg is érkeztünk a jolly jokerhez. Ez az a dal, amit bármikor bedobhatsz, viszonylag felismerhetően el lehet játszani, a csajok ismerik is (nem tiniknek készült a cikk…), és ha ezt eltolod, akkor onnantól úgy fog rólad mesélni, hogy „a barátom, aki tud gitározni”. Kezdőknek elég az alap 1-4-5-6-5-4 húrok pengetését ismételgetni, aztán alibiből ráénekelni, de pár akkord tudással elég jó szinten lehet hozni a dalt. Természetesen nem mondhatom, hogy a kedvenc Metallica-dalom, még csak nem is a kedvenc lassú Metallica-dalom, de azért egy Fade to Black-et nem dobhatsz ma már be, csak a legmenőbb rockerlányok esetében.

U2 – With or Without You (1987)

Az Every Breath You Take-kel egyenértékű klasszikus, kell ehhez azért pár év élettapasztalat, mire az ember megérti és magáénak érzi a dalt. Az egyik legszebb szám, amit valaha hallottam, pedig alapvetően három akkordból, azaz inkább három hangból áll. Jó, nem degradálom, mert van azért ebben a dalban finesz bőven, de egy basszusalapot imitálva fullon megoldható. A gitárnak van egy trükkje, mert kell hozzá valami bizbasz, ami a húrokat megrezegteti (szakmabeliek ne ugorjanak nekem rögtön - nem ez most a lényeg), meg The Edge hangzásvilágát amúgy is nem könnyű visszaadni hitelesen. Az első csókhoz ajánlom hallgatni, bár nem baj, ha a lány nem tud angolul, és nem gondolkodik a szövegen, mert különben el fog szállni az ihlet.

Aerosmith – Cryin’ (1993)

A zenekar legszebb éveit talán a Get a Grip albummal élte meg, remek dalok vannak a lemezen. Egy másik bejegyzésben már méltattam az Amazing című remeket, most itt a párja. Bulizós, váltakozóan ordibálós és éneklős, szépen felépített dal. Bármikor szívesen meghallgatom még ma is. A szakma sztárjai persze most a Dream On-t követelhetik, amit nagyon szeretnék szeretni, a refrént imádom is, de valahogy annyira meg van bonyolítva az a dal, hogy én már nem értem. A Cryin’ jó egy buliba, de szerintem csókolódzásra is megteszi a bevállalósabb lányoknál. Gitározni, énekelni… várj, megpróbálom… simán megoldható! Hajrá!

Pearl Jam – Black (1991)

Talán a lista legkevésbé ismert dala, már ha a nem rockereket vesszük alapul. A zenekar neve még talán pár kívülállónak is ismerős lehet, de ennek a dalnak nem volt klipje, marketingje, ezt tényleg akkor ismerhetted, ha komolyabban is foglalkoztál a zenekarral, annak is első lemezével a Ten-nel (mindenképpen ajánlatos meghallgatni). Imádom ezt a dalt, az egyik legszívbemarkolóbb dal a listán, és viccen kívül egy mély darab. De az igazat megvallva, csajozásra nem alkalmas, mivel annyira komoly. Bár…, képzeld csak el… , a Cryin’ után azt mondod: „Ezt a dalt kifejezetten neked szeretném elénekelni” , belekezdesz, a verzék még hangulatos kis dallamok (beleélős arccal kell!!!), aztán a refrén előtt már kezdődik a dráma, a refrén csúcs, aztán ismétlődik (de lehet, elég egy verze, egy refrén), de a bridge részt és az outro-t told meg keményen! Ha ezt teljes átéléssel megcsinálod… egy szerelmes ölelés azért befigyelhet! Aki bedobja, írja meg a tapasztalatait.

Korn – Alone I Break (2002)

Egyik kedvenc „De kár értük!” zenekarom a Korn, aminek tündöklése talán pont ekkortájt ért véget, legalább is számomra. Ez a kedves kis balladájuk egy érdekes kísérletezés, hiszen az elektromos zajok talán jobban dominálnak, mint a gitár, ezért korának abszolút megfelelő nu-metal számocska. Csajozáshoz semmi köze, de szakításban lévő, és szakítás utáni rockerek kötelező búslakodó dala.

Red Hot Chili Peppers – Hey (2006)

Azt hiszem elmondhatom, hogy a Red Hot Chili Peppers a kedvenc zenekarom, így nem maradhatnak le erről a listáról sem. Nem kifejezetten randizene, amit játszanak, de talán az, hogy velük együtt nőttem fel (ez azért így kemény…), egyfajta kölcsönösséget vagy párhuzamot, ha úgy tetszik aláfestést ad az életemnek. Dallamilag nem igazán beszélhetünk csajozós zenéről, mert annál jóval összetettebbnek látom már a zenéjüket, de a szövegeikkel (pl. a Hey) már lehet célozgatni, idézgetni. A dal önmagában egy szép utazás, ajánlom mindenkinek, de a fenti kontextusban azoknak a vén rókáknak ajánlom elsősorban, akik azért már sok mindent megéltek!

Sing-sing – Soha ne engedj el (1992)

Teljesen angolszász volt idáig a lista, pedig tudom, hogy sokan hódítanak a magyar dalokkal, jogos. Érthetőek, ismerik őket, és ha a lány anyukája meghallja, talán még ő is beléd szeret. Viszont sajnos tőlem kicsit távolabb állnak. Elismerek én sok mindenkit, de valahogy nem tudom átérezni a legtöbbet. Választásom egy vagány kis dalra esett, nem szerettem volna a lehető legegyszerűbben megúszni. Nagyon kis szimplán összerakott dal, viszont szerintem nagyon kedves, őszinte és fülbemászó. A flik-flakkokat kihagyva szépen elő is adható, van benne csajozási potenciál.

És nálatok? Melyik dal jött be igazán?

Apró betűs rész: ugye nem vetted komolyan ezt az egészet?

Ha szívesen olvasnád további bejegyzéseimet, kérlek lájkold Facebook-oldalamat.