SCHÖR-TE

Sörök, helyek, tesztek, beszámolók Bécsből és a világból

Egy bajor szűretlen kalandjai Bécsben

2019. augusztus 08. 11:45 - BZ the original since 1974

Paulaner Hefe-Weissbier Naturtrüb sörteszt

paulaner-hefe-naturtrub-001.png

A Paulaner név manapság már nem számít különlegességnek Magyarországon sem, Bécsben viszont kifejezetten sok helyen csapon is tartják a kék fejű szerzeteses söröket, többek között mai tesztünk tárgyát. Terítéken a Hefe-Weissbier Naturtrüb, az egyik legbajorabb bajor sör, ami mellesleg, ha nagyon visszaásunk a múltba, akkor bizony kicsit olasz is.

Köztudottan nem vagyok a vallások nagy barátja, és ezzel még kifejezetten enyhén is fogalmaztam. Viszont a különféle keresztény felekezetek középkori rendházai azért nekem is tudtak adni valamit, amiben feltétel nélkül hinni tudok, és ez az apátsági sörök csodálatos világa.

Apró kitekintés, mielőtt a Paulanerre térnénk: egy legenda szerint az első apátsági sört valahol a mai Belgium területén főzték, méghozzá akkoriban, amikor cölibátussal és egyéb megszorításokkal igyekeztek szigorítani az addig eléggé kicsapongó szerzetesek életén. A derék barátoknak kellett valami, amin levezethetik máshonnan felgyülemlett energiáikat, ezért kitalálták, hogy sörfőzésbe fognak. Igen ám, de a helyi főapát szerint ez is bűnös tevékenység, így ezt sem engedélyezte, de az egyik leleményes szerzetes kitalált egy kiskaput.

Azt mondta a big bossnak, hogy megszerzi a tevékenységre a pápa áldását. Persze jó előre megtervezte, hogyan érheti el, hogy ez az áldás meg is valósuljon: nyár közepén főzött rendtársaival két hordónyi sört, majd a csuharohasztó forróságban egy hónapos szamaragolással és gyaloglással érték el Rómát. Addigra persze a nedű enyhén szólva ihatatlanná frötymedt, így hát amikor a pápa megkóstolta, eltorzult arccal közölte a belül röhögő barátokkal: "ha tényleg ilyet akartok főzni és inni, tőlem csináljátok". Az első engedély nyomán pedig szépen elterjedt a keresztény világban, hogy a legfelsőbb földi helytartó szerint kolostorban sört főzni ér, és ha az eredeti legendát nem is igazolja semmilyen irat, azóta történelmi tény, hogy a papok bizony előszeretettel töltik ájtatoskodás után fennmaradó idejüket különféle sörök készítésével. És most vissza a Paulanerhez!

Ha ezt iszod, nem lesz semmi bajor

A dél-német sörmárka története 1627-ben indult, amikor I. Miksa bajor választófejedelem Itáliából hívott tíz pálos rendi szerzetest a München közelében álló, de időközben elhagyott Neudeck kolostorba. Ez a tíz jámbor csuhás azonban már hazájában is gyakorolta a sörfőzés művészetét, így 1634-ben már hivatalos irattal is engedélyezték számukra, hogy ünnepnapokon sört árusítsanak. Ez egyébként állítólag egy kifejezetten ütős bock sör volt, amihez csak később érkeztek további típusok.

Addig viszont történt ez-az a környéken. 1799-ben például bezárták a kolostort, hogy egyházi bíróságot alakítsanak ki a helyén, de egy Franz Xaver Zachel nevű sörfőző mester nem akarta veszni hagyni a hagyományokat, így 1806-ban bérbe vette, majd hét évvel később meg is vásárolta a főzdét. A keresztényi múltra hivatkozva Salvator (Megváltó) néven főzte tovább a pálos bak sört. A sztori következő fejezete 1928-ra datálható, amikor a Paulaner egyesült a Gebrüder Thomasbräu gyárral, a közös név pedig Paulaner Salvator Thomas Bräu lett, az összeborulás eredménye pedig egy lager típus (Paulaner Original Münchener) megjelenése lett. 1979-től először a Schörghuber CG részeként működött a gyár, ma pedig szinte fele-fele arányban a Schörghuber Unternehmensgruppe és a Heineken N.V. tulajdonában van, minimális részesedési aránnyal az előbbi javára. Szóval jól kinőtte magát az egykori, tíz barát által alapított főzde, a hivatalos adatok szerint tavaly 2,7 millió hektoliteres termelést hoztak össze. Ebből egyébként a nagyja el is fogy a környéken, és "csak" 400 000 hektó megy exportra.

paulaner-hefe-naturtrub-002.png

A Paulaner mindenhol igyekszik kiemelni, hogy a nagyüzemi gyártás ellenére mindegyik sörüket szigorúan hagyományos receptúrák alapján készítik, ráadásul nem is adnak másoknak licencet - tehát ha valahol Paulanert találsz, az nem valami engedély alapján máshol készült lőre, hanem az eredeti.

Összeszűretlenítettük a levet

Bár a "leghagyományosabb" (van ilyen szó egyáltalán?) Paulaner sör a 7,5 százalékos doppel bock, az említett Salvator, mi most egy monszunszerű eső elől a Bierfink nevű bécsi sörözőbe menekülve az 5,5 százalékos Hefe-Weissbier Naturtrüb mellett döntöttünk annak ellenére, hogy a söröző egyébként az Ottakringer sörgyár közvetlen szomszédságában figyel. Sebaj, ha képzavar, legyen erős, és különben is, rebellisek vagyunk és rakendról.

A vékony, magas pohárban érkező búzasör kategóriájában a legjobbak közé számít teljesen szubjektív értékelésünk szerint. Középsárga, szinte teljesen átlátszatlan, a habja pedig már-már "rághatóan" tömör, ha ujjal hozzáérsz, megtapad és akár absztrakt szobrok készítéséhez is alkalmas, átlagos ivási sebesség mellett is a pohár közepéig megmarad belőle.

paulaner-hefe-naturtrub-003.png

Kóstoláskor azonnal feltűnik egy csodálatos kettősség, mivel állagra kifejezetten sűrű, közben viszont hihetetlen könnyed az íze, amiben elsőre hatalmas adag citrusosságot, majd fokozatosan óvatos édességet, végül egy folyamatosan kialakuló banános-fűszeres testet lehet felfedezni. Ugyan egyes sörteszteken azt írják, hogy jót tesz neki egy kis belefacsart citromlé, de jómagam úgy vagyok vele, hogy ami tökéletes, azt felesleges külső hatásokkal megbolygatni.

Azt is több helyen felhozzák, hogy elég erősen élesztős jellege miatt kissé túlzás lehet egyeseknek, de ebből az élesztő nyilvánvaló jelenléte mellett semmi negatívat nem tapasztaltam, sőt. Valahol pont ez a Hefe-Weissbier Naturtrüb egyik varázsa, miszerint egyetlen pohárban egy csomó ízvilág és érzet keveredik, viszont szépen összeáll egy kerek egésszé, amiből aztán automatikusan rendeled is a következőt.

Adatlap

Név: Hefe-Weissbier Naturtrüb
Szín: középsárga, teljesen átlátszatlan
Hab: kifejezetten sűrű, krémes, sokáig tartó
Illat: édes-fűszeres, citrusos, érezhető élesztővel
Íz: sokfelől érkező, végül mégis összeérő kavalkád, elsőre citrusos, fűszeres indítással, élesztős-édes középpel és lassan, de biztosan kialakuló banános-testes végeredménnyel
Alkotóelemek: búzamaláta, árpamaláta, komló (Herkules), élesztő, víz
Alkoholtartalom: 5,5%
Ár: 3,60 EUR
Teszt helye: Bierfink, Bécs
Teszt időpontja: 2019.08.07.
Kiszerelés: a csapolt mellett üveges és dobozos változatban kapható.

Értékelés

Íz: 8/10
Külalak: 8/10
Extrák: a Bajor Tisztasági Törvény legszigorúbb előírásai alapján készül

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://schorte.blog.hu/api/trackback/id/tr915000812

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása