A német prémiumok közül tulajdonképpen az Audi az egyetlen, amely saját márkajelzésével kínál kisautót: az első A1 még 2010-ben mutatkozott be, a második generációra pedig nyolc évet kellett várnunk, de végre megérkezett. Afelől nem volt kétségünk, hogy az Audi ezúttal sem vette félvállról a feladatot, így nem is az volt a kérdés, hogy megérdemli-e a négy karikát a kisautó, hanem hogy az azonos alapokra épülő testvérekhez képest képes-e annyi pluszt nyújtani, ami indokolja a prémium felárat.

Ezt a kérdést egyébként elég könnyedén le lehetne rendezni azzal, hogy aki prémiumra vágyik, az nem fog elgondolkodni egy Seat Ibizán, de még egy Volkswagen Polon sem, így nem is lényeges, hogy megéri-e a felárat az A1 előbbiekhez képest. Olvasóink azonban tudják, hogy az Autó Pulton mi az objektivitás hírvivői vagyunk, így az érzelmeket félretéve azért mégis kíváncsiak voltunk rá, hogy vajon boldogabbak lehetünk-e az Audi modelljével, mint az ugyancsak az MQB A0 padlólemezre épülő, műszakilag szinte mindenben megegyező testvérekkel.

Minden szögből jól mutat - galéria

Ami egy nagy luxusautónak jól áll, az nem mindig mutat ugyanolyan jól egy alig több mint 4 méteres kisautón, de azon azért nem lepődtünk meg, hogy az Audi tökéletesen illesztette rá jelenlegi, talán minden eddiginél agresszívabb formanyelvét az A1-re. Az újdonság – főleg tesztautónk S line csomagjával és látványos, kék-fekete fényezésével – elképesztő mértékben vonzza a tekinteteket: sarkos, marcona vonásai kisautó létére is komoly tiszteletet parancsolnak. A kék-fekete összeállítás is igazán mutatós, de ezeknél még jóval extrémebb lehetőségek is rendelkezésre állnak.

Egyébként az S line csomag nélkül sem lehet panasz a megjelenésre, de a feláras LED-es fényszórók azért sokat dobnak az összképen. Az utastérbe bepillantva is az Audi új generációs megoldásai köszönnek vissza, leszámítva persze a nagyobb modellek érintőképernyős klímakonzolját. Utóbbit azonban nem bánjuk, hiszen egyrészt igazán minőségi kezelőszerveket kapunk, másrészt mi még mindig jobban szeretjük a fizikai gombokat. Két méretes megjelenítő azért így is jutott az A1-be, hiszen a négykarikások legújabb, jól működő, Android Autót és Apple CarPlayt is ismerő multimédiás rendszere mellett a műszerfal szerepét is egy személyre szabható kijelző tölti be.

A LED-es fényszóró azért sokat számít - galéria

Mindezeket pedig látványos részletek fogják össze, mint például a rengeteg szín megjelenítésére képes hangulatvilágítás, az utas előtti két légbefúvót összekötő rácsozás vagy éppen a fémes betétek. Apropó, a nagy képernyő miatt szinte közvetlenül az utas elé került légbefúvóval azért meggyűlhet a bajunk, hiszen nehéz úgy beállítani, hogy ne legyen zavaró. Az anyagok minősége egy prémium kisautóhoz méltó: szinte mindenhol puha matériákkal találkozhatunk, csak deréktól lefelé és az ajtóbetéteken vannak keményebb műanyagok, de azokat ritkán fogdossuk.

Belül is vérbeli Audi - galéria

Az ergonómia az előbb említett légbefúvót leszámítva nem kifogásolható, ahogyan az összeszerelési minőség is kiváló. Ezen a ponton azért érdemes megemlíteni a konszernen belüli testvéreket: a Polo és az Ibiza sem áll túlságosan messze az A1-től, már ami az objektív képességeket illeti, de formák és látvány terén azért utcahosszal vezet az Audi, amit persze el is várunk tőle. Felárért színes betétekkel még tovább fokozhatjuk a hangulatot, a komfortot pedig olyan extrák növelhetik, mint a vezeték nélküli mobiltöltő, az S line sportülések, az ülésfűtés, a nem tökéletes, de azért jól szóló, 11 hangszórós Bang & Olufsen hangrendszer vagy éppen a sportkormány – utóbbi a jó fogása miatt érdemel dicséretet, de látványból is ötös.

A helykínálattól sokat várhattunk a testvéreket ismerve, és nem is csalódtunk, hiszen az A1 akár egy kisebb család számára is elegendő helyet nyújt: négy 180-185 centis felnőttnek sem okoz gondot elférni az autóban, és az ülések is jól vannak formázva. A 335 literes csomagtér a kategóriához képest kiemelkedő, és még variációs lehetőségeink is vannak, hiszen állítható a padló magassága, találunk akasztókat és a hátsó üléstámlákat ledöntve növelni is tudjuk a teret, méghozzá sík padló mellett.

Kifejezetten örülünk a hagyományos klímkonzolnak - galéria

Vezetéstámogató rendszerekből sincs hiány, de azért mindent nem kapott meg a kis A1, ami a legnagyobb testvérekben már bemutatkozott. Ennek ellenére van adaptív tempomat, automatikus parkolórendszer, sávelhagyásra figyelmeztető és vészfékrendszer is – egy kisautóhoz képest tehát így is igazán sokat tud az Audi újdonsága, ráadásul a sávtartó rendszer (amely a sáv széléhez érve visszakormányozza az autót) alapfelszerelés.

A lemezek alatt a konszern más modelljeiből – így például a Seat Ibizából és a Volkswagen Polóból – ismerős egyliteres, háromhengeres, turbós benzinmotor rejtőzik, amit akárhányszor próbálhattunk ki, mindig bizonyította rátermettségét. Nem volt ez másként most sem: a páratlan hengerszámhoz képest kifejezetten kulturált az egység, leginkább csak 1600 alatt érezni a vibrációkat, a hangja pedig kellően háttérbe szorul, amennyi pedig mégis behatol az autóba, az kifejezetten karakteres, és én még szerettem is – utóbbi persze ízlés kérdése, de semmiképp sem zavaró.

Igazi kis vadorzó - galéria

Mindemellett a 9,9 másodperces 0-100-as sprint azt is kiválóan mutatja, hogy a 115 lóerő és 200 Nm nyomaték kifejezetten jól mozgatja a kisautót, és bár a hétsebességes, duplakuplungos automata váltó (amely az ilyen kisebb motoroknál szárazkuplunggal van ellátva) alacsonyabb sebességnél igen darabos szokott lenni, az A1 esetében ez jóval kevesebb problémát okoz. Az első váltásnál érezni egy kisebb rántást, de ezt leszámítva szépen kisimul a működése. Az agresszív megjelenés persze kicsivel nagyobb ménest ígér, azonban az egyliteres egység így is bőven elegendő az A1-hez, de aki többre vágyik, annak van 1,5 literes, 150 lóerős verzió is.

A 430 ezer forintos árkülönbözet soknak tűnhet, de egyrészt számoljunk az alkuval is, másrészt pedig nem csak 150 lóerőt és 250 Nm nyomatékot, hanem kulturáltabb erőforrást és lényegében változatlan fogyasztást is kapunk. A 7,7 másodperces 0-100-as sprint pedig már igazán illik az S line külső ígéreteihez, igaz, egy ilyen kombinációval már alaphelyzetben 8,85 milliónál járunk, ami nem kevés pénz. Érezte ezt az Audi hazai képviselete is, ugyanis innen tényleg csak egy jelképes, 50 ezres ugrás a kizárólag S line-nal rendelhető 200 lóerős csúcsváltozat, amiben már a 200 lóerős, kétliteres turbómotor dolgozik együtt a hétfokozatú szerkezetnél jóval komolyabb és 'nyomatékállóbb', nedves (olajban futó) kuplungos hatfokozatú S tronic duplakuplungos automatával. Gyakorlatilag teljes egészében az aktuális VW Polo GTI hajtásláncáról beszélhetünk. Itt már nagyjából egy literrel nagyobb fogyasztásról beszélhetünk, amiért a 6,5 másodperces 0-100-as sprint lehetősége kárpótol.

Az utas előtti légbefúvó nincs túl jó helyen - galéria

Visszatérve azonban tesztautónkra: a futómű hátul ugyan az egyszerűbb, csatolt lengőkaros megoldást kapta, de ettől függetlenül kiválóan sikerült a hangolása. A 115 lóerős A1-essel igazán jókat lehet autózni, és mindemellett komfortos is, ügyesen lépi át az úthibákat, ráadásul a kormányzás is igazán pontos és közvetlen. Mindez persze nem meglepő, hiszen a konszerntársak is ugyanezt a kiváló teljesítményt hozták, ami a menettulajdonságokat illeti. Fogyasztás terén is ugyanez a helyzet: az 5,4 literes normakör nem kiemelkedő, de cserébe tartható – a magasabb tesztátlag a nem éppen ideális használati körülményeknek tudható be, de még városban sem száll el nagyon a fogyasztás.

Kiválóan variálható - galéria

Ideje azonban visszatérni az első kérdésre: vajon megéri-e az első látásra több milliós felárat az, hogy finomabb megoldásokat és vagányabb külsőt kapjunk ugyanazokkal a műszaki alapokkal? Először is azt kell tisztázni, hogy a tesztautó közel 11,5 milliós listaára mennyire reális. A válasz az, hogy nem igazán, hiszen az extrákat igencsak drágán méri az Audi, és egy kisautót egyébként is érdemes józanabbul összeválogatni. Ennek eredményeképpen az automata váltóval együtt nagyjából 9-9,5 milliós ár jön össze, ami még mindig körülbelül kétmilliós felár a Volkswagen Polóhoz képest – ez pedig nem kevés. A probléma jelenleg csak az, hogy az Audi hazai konfigurátorából eltűnt a típus, aminek okát egyelőre nem tudjuk – véletlen, árváltozás vagy készlethiány is lehet egyebek mellett, de reméljük hamarosan újra viszont láthatjuk majd.

Ahogyan azonban már többször is kifejtettem a véleményem ezzel kapcsolatban: a prémium autóvásárlás bizony érzelmi kérdés, így valószínűleg még az igencsak vaskos felár sem fogja elgondolkodtatni a vásárlókat. Persze más modelleken azért még el lehet gondolkodni, hiszen nem az Audi az egyetlen, aki kínál kisautót. Ha azonban szigorúan objektíven nézzük a helyzetet, az A1 azért annyival nem ér többet a Volkswagennél, de hagy emeljem ki, hogy ha a keret meglenne rá, valószínűleg én magam is a négykarikás modellt választanám.

Drága, de valóban prémium - galéria

A BMW képviseletében a MINI áll helyt ebben a kategóriában, méghozzá nem is akárhogy: talán mondhatjuk, hogy még az A1-nél is finomabb anyagokkal és megoldásokkal – mint például a többlengőkaros hátsó futómű – és igazán egyedi stílussal kínálja magát. Az ötajtós verzió 136 lóerős háromhengeres motorral hasonlóan felszerelve nagyjából ugyanannyiba kerül, mint az Audi, így ezúttal is az egyéni ízlés fogja meghatározni a döntést – és tulajdonképpen mindkét választást alá lehet támasztani kiváló érvekkel.