Nem fogom szégyellni, hogy meghalok

2019. július 07. 06:12 - Carbonari

Könyvajánló - Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról

"Tanulj meg meghalni és  megtanulsz élni." halal.jpg
Ezt - és a címben lévő mondatot - határozta el egy bohém, életvidám, haldokló szociológia professzor. 
Ha nem lehet élni tovább, akkor a halálról fogom lerántani a leplet. Ha ez jutott nekem, akkor ebből hozom ki a  legtöbbet. 
És így lett. 
Legkedvesebb volt diákjával karöltve megtették az ügyben, ami tőlük tellett. 
Az pedig nem kevés. 

Az Animus Kiadó olyan könyvet hozott el új kiadásban az érdeklődők számára, amely képes megváltoztatni az egyén hozzáállását élethez, halálhoz. A mű szerzője Mitch Albom, címe: Keddi beszélgetések életről, halálról.

Akkor vágjunk bele!
A téma nem könnyű: Morrie Schwartz, egy haldokló professzor beszélget kedvenc tanítványával, aki maga is felnőtt, felelős ember, író, újságíró. A beszélgetések témája élet, halál és ami közte létezik, szóval minden és semmi, bár ez is, az is csak nézőpont kérdése. Amikor az öreg professzor szembesült betegségével, az ALS-sel (amyotrophicus lateralsclerosis, más néven Gehrig-kór), amely gyors lefolyásával előbb korlátozottan önállótlanná, majd ágyban fekvővé kényszeríti az addig örökmozgó énjét, eldöntötte, hogy "nem fog csendben sorvadozni. Nem fogja szégyellni, hogy meghal. Ehelyett tanulmányozni fogja a halált, ez lesz az utolsó tudományos kutatása, maradék életének középpontja. Minthogy meghalni mindenki meghal, az ő esete komoly értéket jelenthet, nem igaz? A kutatás tárgya lehet. Afféle élő tankönyv. Nosza, tanulmányozzatok lassú, türelmes elmúlásomban. Figyeljétek meg, mi történik velem. Okuljatok belőlem." 

A professzor elindult az élet és halál között vezető végső hídon, narrátora lett a folyamatnak. Egyre rosszabbodott az állapota, előbb bot, később járókeret, míg végül tolószék következett a sorban. Utolsó évében elment egy temetésre, és amikor hazament, elkeserítette, milyen szépeket mondtak az elhunytról, aki ebből egy szót sem hallhatott. Ebből kifolyólag megrendezte saját élve temetését, amelynek - ha szabad így fogalmazni: döbbenetes sikere lett. 

"Találtál valakit, akivel megoszthatod a szívedet?
Szolgálod valamivel a közösségedet?
Békében élsz önmagaddal?
Igyekszel ember lenni, amennyire csak telik az erődből?"

Ez még csak az út eleje volt. Akkor kezdett igazán magára találni, amikor tevékenységét már a média is felkapta A professzor utolsó tantárgya: tulajdon halála címmel. Ekkor szerzett tudomást róla Mitch Albom is, aki akkorra sikeres emberré vált - saját fogalmai szerint, amely elidegenedést, rohanást és folyamatos feladatkeresést jelentett: akár öt dolgot is képes volt egyszerre csinálni. Amikor az adók közötti szörföléskor véletlenül meghallotta a tévében, "ki az a Morrie Schwartz, megállt a szívverése.

"A mi kultúránk olyan, hogy az emberek nem érzik magukat jól a bőrükben miatta. És nem kis erőre van szükség, hogy kimondjuk: ha ez a kultúra nem válik be, nem működik jól, akkor ne legyél rá vevő."

Mitch nagyon sokat változott diplomaosztója óta. Keményebb, cinikusabb lett, saját érdekei akár egy kis lódítást, hazugságot is elbírnak. Mihez fog kezdeni egymással ez a két ember? Mitch örök rohanását meg tudja-e állítani a professzor? Meg akarja-e egyáltalán? Vagy csak személyes példájára hagyatkozva figyeli majd, mit okoz ez a nagyon fontos üzletember benyomását keltő tanítványában? Tudod, mondja Mitchnek, amolyan átmeneti vagyok, se nem élő, se nem holt, utazom éppen, és az emberek tudni szeretnék, mit csomagoljanak majd az útra.mitch.jpgA szerző, Mitch Albom

Professzor és tanítványa visszatérnek kedves szokásukhoz, afféle keddi népség lesznek, mert régen is, most is, keddenként találkoznak. Mitch pedig ingyen hallgatójának iratkozik be ebbe az életről, halálról szóló stúdiumba. Annyi mindenről szó esik! Önsajnálatról, szeretet, család hatalmáról, a szerencse viszonylagos értelmezéséről, megbánásról, halálról, becsvágyról, érzelmekről, pénzről, házasságról, kultúráról, megbocsátásról. Nyomon követhetjük, hogy lesz a cinikus üzletember-tanítványból érző ember.

A könyv kapcsán elgondolkoztam néhány dolgon saját életemmel kapcsolatban. Mi a fontos? Mennyire fontos az, ami most annak látszik? Tényleg mindennap muszáj idegen emberek életének szeleteivel szembesülnöm a Facebookon, miközben a szomszédomról néha azt sem tudom, él-e, hal-e? Valóban igaz Morrie professzor szava, miszerint addig élek, amíg adni tudok? Nos.. majd kiderítem. S hogy neked mit adhat a könyv, arra neked kell választ adni. Mert ad - ha hagyod. A lényeg, hogy ne legyél olyan kultúrára vevő, ami neked árt. Már pedig mai fogyasztói társadalmunk lényegi kérdéseire csípőből adott általános válaszok (válaszaink) - példának okáért - bizony ártanak.
A többi a te dolgod.

kedd.jpg

 

 

Köszönöm a lehetőséget az Animus Kiadónak! A borítóra kattintva elérhető a könyv kedvezményes áron, közvetlenül a kiadótól.

A sötét az ember barátja, bár ezt kevesen tudják

Élet egy pszichopatával - vagy kettővel?

Az ördög is csak ember

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr9614122799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása