Toy Story 4. - Kritika

Hajlamosak vagyunk elfeledni azt a tényt, hogy annak ellenére, hogy a Toy Story figurái gyerekjátékok, ők maguk felnőttek. Nap mint nap szórakoztatják és nevelik a kicsiket, vigyáznak rájuk, azaz teszik a dolgukat és mindezt próbálják a lehető legszervezettebb keretek között művelni. Csak úgy, mint mi, emberek. A Toy Story-filmek mindig is a valóságra reflektáltak, a való világban játszódtak, hőseik hol a munkahelyi hierarchiával és a hivatásbéli féltékenységgel szembesültek, hol a helyüket keresték a világban, máskor pedig egyenesen az emberiség legnagyobb félelmével, az elmúlással voltak kénytelenek megbirkózni.

Ezúttal a születés misztériuma vár rájuk. Egy nap Bonnie - Woody és Buzz meg a többiek kis gazdája - készít magának egy új játékot. Vili, a műanyag villából, fagylaltos pálcikából és egyéb kacatokból készült játékszer öntudatra ébred, és Woody vállalja magára azt a feladatot, hogy felkészíti őt a világ dolgaira. Mint egy szülő. És mikor Vili elkallódik, a műanyag cowboy egy pillanatig sem habozik: utána indul, hogy egy újabb nagyívű játékkalandban vegyen részt tele új helyszínekkel, szereplőkkel, vágyakkal és felismerésekkel.

Igen, volt értelme lefújni a port a Pixar első egész estés filmjeinek hőseiről. A lámpás cég nem mindig jeleskedett a folytatások terén: minden Toy Story 2-re jutott egy Verdák 2., és ugyan pont a legemblematikusabb figurái terén nem okozott soha csalódást, mégis szkeptikusak voltunk a Toy Story 4-gyel szemben, hisz a harmadik epizód olyan csodálatos konklúziót kínált öntött és varrt hőseinknek, hogy egy pillanatig se éreztük úgy, hogy van még miért visszatérni hozzájuk. De kiderült, hogy minden befejezés valami újnak a kezdete is egyben: Woody és Buzz új tulajdonoshoz kerültek, és amellett, hogy ez egy új körforgást indított el ismerős feladatokkal, a helyzet némileg megváltozott - Woody-nak azzal a nyugtalanító felismeréssel kellett szembesülnie, hogy már nem ő a legfontosabb játék a polcon, épp ezért is jött kapóra számára Vili, akiben kiélheti némileg túltolt kontrollmániáját, amely egy jó seriffnél már-már adottság.

Woody-nak tehát új szerepben kell helytállnia, ugyanakkor a Toy Story 4. a jól ismert narratívát követi végig: hőseink újabb mentőakciót indítanak, melynek során új helyekre jutnak el, új szereplőkkel ismerkednek meg, és ugyan érezhető, hogy a filmben több olyan narratív ötlet keveredik egymással, amely önmagában kevés lenne egy egész estés filmhez, az írók és a nagyjátékfilmek terén most debütáló Josh Cooley ügyesen szövik ezeket bele egyetlen feszes, izgalmas és szellemes történetfolyamba.

Miközben Vilit keresi, Woody eljut egy antikváriumba, ahol elvetett és ezért meglehetősen frusztrált régi játékokkal szembesül - köztük egy hasbeszélő bábkommandóval rendelkező lánybabával, aki bármire, de tényleg bármire hajlandó lenne azért, hogy új gazdára leljen. A Woody után eredő és ezúttal némileg haloványabb Buzz pedig a szomszédos vurstliban köt ki, ahol aztán a nyakába szakad egy plüssduó, amely szintén gazdára vágyik és meglehetősen sajátos elképzeléseik vannak az emberek és játékok interakciójáról, és ezzel szépen le is nyúlják maguknak a film legviccesebb jeleneteit. Muszáj említést tennünk Bo Peepről is, aki sok-sok évvel ezelőtt veszett el, és ezúttal önálló, emancipált nőként tér vissza, de ezzel nem csupán korunkra reflektál, hanem egy új lehetőséget is felkínál a játékoknak, azaz hogy milyen lehet gazda nélkül élni. És ott van még Duke DeBumm, a motoros kaszkadőr-játék is, akit azért hajítottak el, mert nem képes olyan mutatványokra, mint amiket a reklámfilmben mutatott, és ezért tele van komplexusokkal.

És ez csak a jéghegy csúcsa: megannyi érdekes és izgalmas új karakter és szituáció bevezetése mellett a Toy Story 4. legnagyobb erénye az, hogy pillanatok alatt elfeledteti nézőjével a film létjogosultságával kapcsolatos kérdéseit, és olyan magától értetődő könnyedséggel és szellemben viszi tovább a történetet, hogy immáron simán el tudnánk képzelni egy ötödik részt - annak ellenére, hogy ez a film ismét olyan lezárást ad hőseinknek, melynek szükségét eddig fel sem ismertük. És igen, jobb lesz, ha ezúttal is felkészülünk arra, hogy a végén belemegy valami a szemünkbe, és megint zokogni fogunk néhány animált műanyagdarab újabb nagy kalandján. De azért leginkább a nevetéstől.

---

A Toy Story 4. június 20-tól látható a hazai mozik műsorán. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő filmkalendáriumunkban, az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát pedig kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek.