4 évnél régebbi cikk

Feltámadás helyett maradt a sötétség - X-Men: Sötét Főnix kritika
Fehérvár Médiacentrum fotójaFeltámadás helyett maradt a sötétség - X-Men: Sötét Főnix kritika

Miután hivatalosan is bejelentették, hogy az X-Men-filmek jogai visszavándorolnak a Marvelhez, mintha a Sötét Főnix mozivászonra álmodása már csak teher lett volna a 20th Century Foxnak, és azon voltak, hogy minél gyorsabban lezavarják a hányattatott sorsú alkotást. Valahogy én is hasonló érzésekkel vártam a hőn áhított reboot előtti utolsó mutánsos mozit: csak legyek túl rajta, aztán majd a nagyok megmutatják, hogyan is kell bánni az egyik legnépszerűbb képregényes brigáddal. Nézzük, hogyan teljesített nálunk az X-Men: Sötét Főnix! (Spoilermentes kritikánk következik.)

Külcsín

Hol is kezdjem? Az X-Menről igencsak hosszú lenne értekezni, ugyanis egyrészt számos karaktert mozgat meg, másrészt a megszámlálhatatlan mennyiségű képregényeken túl rajzfilmeket is készítettek a mutánsbrigád mindennapjairól. Elég annyi, hogy az X-Men a Marvel Comics kötelékébe tartozik, és 1963-ban alkotta meg őket Stan Lee író és Jack Kirby rajzoló.

Az X-Men megfilmesítési jogai 1994-ben a 20th Century Foxhoz kerültek, majd jó pár évvel a biznisz megkötése után, 2000-ben jelent meg az első mozi, X-Men - A kívülállók címmel. Ezt követte az X-Men 2., majd a trilógia záró darabja, az X-Men: Az ellenállás vége.

Mivel az X-Men legnépszerűbb karaktere mindig is a Farkas (Hugh Jackman) volt, úgy döntöttek a fejesek, egyszemélyes akcióra küldik, hogy aztán jól megváltsa a világot. Az X-Men: Kezdetek - Farkas bukta lett, viszont a két évre rá érkező X-Men: Az elsők annál tetszetősebbre sikeredett.

Persze a Farkast a továbbiakban sem engedték el (Farkas, Logan), de a fiatalabb mutánsokkal operáló mozi sikere új irányba vitte el az X-Meneket: megérkezett a valaha készült legjobb x-menes alkotás, Az eljövendő múlt napjai, hogy aztán a súlytalan X-Men: Apokalipszis ismételten a mélybe rántsa a szériát. Ekkor már sejthető volt, hogy lassan, de biztosan visszakerülnek a Marvelhez a jogok, ám a hivatalos bejelentésig senki sem merte biztosra venni: 2019. márciusában aztán megköttetett az üzlet, a Sötét Főnixen és az Új mutánsokon kívül pedig minden függőben lévő filmet elkaszáltak. Nesze neked, így vegyél méltó búcsút tizenkilenc éves szériától.

Sztori

Mint ahogy eddig kitalálhattátok, az új (vagy inkább utolsó) X-Men-film cselekménye Jean Grey, alias Főnix (Sophie Turner) körül zajlik. Ennek fényében betekintést nyerhetünk a karakterek fiatal éveibe is, amikor szupererejének tesztelgetése közben autóbalesetet okoz, amelynek következtében meghalnak a szülei. Ezt követően a méltán híres Charles Xavier (James McAvoy) magával viszi a mutánsképző suliba, ahol megtanulja kordában tartani erejét.

Ezután nagyot ugrunk az időben: kilenc évvel járunk Apokalipszis pusztítása után, amikor is kedvenc hőseink rejtélyes üzenetet kapnak az űrből, amelyet azon nyomban kivizsgálnak. Mint kiderül, űrhajósoknak kell segítő jobbot nyújtaniuk, ám a mentőakció igencsak balul sül el, Jean Grey pedig a magába szippantott energiának következtében kétszer olyan erős (és labilis) lesz, mint előtte volt.

Miután lenyugodtak a kedélyek, kedvenc X-Meneink visszatérnek a bázisukként funkcionáló suliba, majd a sikeres akciót díjazó örömujjongások közepette Jeannél elszakad a cérna, és rátámad társaira. A lány szülővárosába menekül, ám barátai nem hagyják cserben, és minden áron haza akarják vinni. És milyen rosszul teszik: Jean ismételten dühkitöréssel operál, ám fellángolásának ezúttal komolyabb következményei is lesznek pár egyszerűbb karcolásnál.

Főnix egyetlen kiutat lát a reménytelen helyzetből: Magnetónál (Michael Fassbender) keres vigaszt, aki örömmel fogadja a tékozló mutánst. Innentől pedig kezdődhet is a sötét tangó...

Karakterek

Ha valamiben, akkor a karakterekben igencsak erősre sikeredett a Sötét Főnix. Na jó, talán kicsit túlzás, de tény, hogy számos szuperhőst felvonultatott az alkotás,  amely látványra hatalmas bónusz volt, ám cserébe nem feltétlenül tudták kiaknázni a bennük rejlő lehetőségeket. Igen, tudom, Jean Grey a központi szereplő, de ha már belengettek számos izgalmas karaktert, akkor illett volna kezdeni velük valamit. Nem, nem a sokadik Magneto vs. Charles Xavier csörtére gondolok, mert már az is a könyökömön jön ki.

Hanem például mi van Jessica Chastain karakterével? Na? Valaki valamit? Ugye, hogy ugye. Ott volt, gonosz volt, de kábé ennyi. Higanyszál (Evan Peters)? Imádják a népek. Mit csináljunk vele? Kapjon öt percet, annyi bőven sok is. Tudom, nem a mellékszereplőkre vagytok kíváncsiak, hanem a Főnixet életre keltő Sophie Turner játékára.

Megmondom őszintén, nem voltam nagy rajongója a színésznőnek, ugyanis akarva-akaratlanul is a Trónok harca Sansája ugrott be, aki nem éppen szívem csücske. Ezzel szemben Turner erősen rám cáfolt, és olyan színészi teljesítménnyel rukkolt elő, amelynek köszönhetően leesett az állam. Maradjunk annyiban, hogy nem rajta múlt a film csúfos végkifejlete - hanem rajta kívül úgy majdnem mindenkin.

Összegzés

Na, hát eléggé vegyes érzésekkel hagytam el az X-Men: Sötét Főnix vetítését, és nem igazán tudtam, hogy mit is érezzek a látottakkal kapcsolatban. Mert bár nagyon nem akartam szeretni az alkotást (konkrétan a mozi kezdete előtt alig vártam, hogy vége legyen), megvoltak a maga momentumai, amelynek köszönhetően úgy éreztem magam, mint aki ízig-vérig szuperhősfilmen ücsörög.

A látvány több, mint pazar volt (nem próbáltak rátenni egy lapáttal az Apokalipszis zúzdájára, ám így is nagyon pofásan festett), Hans Zimmer muzsikája hibátlan, mint mindig, az akciójelenetekkel nem váltották meg a világot, de meglepően ötletesre és tetszetősre sikeredtek, és a kicsit személyesebb, komorabb stílus is sokkal jobban tetszett, mint a korábbi epizódok mindenáron az epikusságra törekvő momentumai. Attól, hogy nem a világ megmentése a cél, még lehet valami brutálisan erős.

Ez a lehetőség az X-Men: Sötét Főnixben is benne volt, ám egy két figurát leszámítva eléggé mostohán bántak a karakterekkel (a forgatókönyvről ne is beszéljünk) - nincsenek vívódások és a kialakult konfliktusok is indokolatlannak hatnak. Valahogy az az érzésem támadt, mintha a 20th Century Fox semmilyen felesleges extrát nem vállalt volna: legyen meg a tuti, aztán adjuk át a kulcsot a Marvelnek. Csalódás.

Legalább az utolsó X-Men-filmhez odatehették volna magukat, hogy méltó lezárást kapjon az igencsak megosztó széria. De nem, ezúttal is a biztosra mentek, amelynek köszönhetően megalkották - nem a legrosszabb, hanem - a legsemmilyenebb szuperhősös alkotásukat. Szép munka! Na, majd a nagyfiúk megmutatják...

10/5 - Elmaradt a feltámadás

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek