John Wick (Keanu Reeves), a visszavonult bérgyilkos semmi mást nem akart, mint bosszút állni szeretett kiskutyája gyilkosán, azonban a feje fölött végleg összecsapni látszottak a hullámok a második rész végén. Mivel a hotel területén belül követett el gyilkosságot, így Wick-re rendkívül magas vérdíjat tűznek ki, így mindenki a nyomába ered, aki elég bátorságot érez hozzá. A város hamarosan csatatérré változik, azonban nem szabad lebecsülni az egyszemélyes hadsereg erejét: mélyen legbelül ő még mindig a Rémkirály, aki bárkivel fel tudja venni a versenyt. Különleges harci képességeire pedig szüksége is lesz, ha életben akar maradni.

Következzék egy kis múltidézés, de tényleg csak röviden. A John Wick első része 2014-ben jött ki, s szinte mindenki azt hitte, hogy orbitális nagy bukás lesz belőle. Ahhoz képest szépen fogadta a kritika és a nézők is kedvelték, valamint Keanu Reeves karrierje is újra fellendült általa. 2017-ben jött a folytatás, nagyobb tétekkel, több akcióval, meg egy kis házon belüli mitológiával. Legalább olyan pazar kikapcsolódás volt, mint az első, sőt tán egy hajszálnyival még jobb is. A héten pedig a harmadik, Parabellum alcímű rész is mozikba került, melynek cselekménye épp ott folytatódik, ahol még 2017-ben abbamaradt.

Az első kettő epizódot is dirigáló Chad Stahelski szerencsére visszatért a rendezői székbe, ahogy a főbb szereplők is mind újra tiszteletüket teszik. Ami azt illeti, a Parabellum nagyon remekül van megrendezve: nem hazudtak az alkotók, mikor azt nyilatkozták, hogy az új kaland nem nagyobb, hanem intenzívebb lesz, mint az előzőek. A szavukat pedig be is tartották, ugyanis a film tele van kiváló akciójelenetekkel, sőt ezek teszik ki a produkció legnagyobb részét.

Nyilvánvaló tehát, hogy a műfajt nem annyira kedvelők és a gyenge idegzetűek ne erre vegyenek jegyet, ahogy az előzményeket nem ismerők se. Mindenki másnak viszont bátran tanácsolom a megtekintést, hisz műfaján belül egy nagyon ötletes darabról van szó, meglátszik hogy értő kezek rakták össze. Az akció végig izgalmas, de mindig tisztán követhető. Legalább olyan korhatáros és kreatív, mint a második, ilyen szempontból pedig a 18-as karika nem érződik túlzásnak.

Az ötletes akciószekvenciák mellé nem a világ legeredetibb történetét kapjuk meg ugyan, de az is tény, hogy ennek ellenére a dolog végig szórakoztató. Van még így is benne pár fordulat, illetve érdekesség, ami miatt úgy éreztem, hogy a viszonylag egyszerű alapötletre épülő cselekményből kihozták, amit csak lehetett. Sőt, még az egyes karakterek személyiségét is tovább bővítették két leszámolás között.

 Tovább bővítették ezt az érdekes világot, amit már korábban elkezdtek, valamint új információkra is fény derül. Még több betekintést nyerhetünk a bérgyilkosok világába, szabályaiba, valamint módszerekről sem feledkeztek el. Ez az egyedi mitológia pedig van olyan érdekes, hogy a szériát jócskán kiemelje a műfaj tucattermékei közül.

Jól egyensúlyoztak az egyes stílusok között. Fejlövések, késes párbajok egész sorozata, úgy érződik az egész, mint egy haláltánc (vagy akár sakk), ahol ha valaki nem megfelelően lép, akkor annak golyó jut. A lovas és kutyás akció pedig valami zseniálisak lettek, tán az egész csúcspontjai. A Parabellum tartalmaz humort, de épp megfelelő mennyiségben, s közben egy pillanatig sem válik önmaga paródiájává.

Kis híján úgy éreztem, ez egy Mátrix-találkozó volt, hisz a direktor volt anno Neo dublőrje, sőt még a két főszereplő is újra együtt játszik a Parabellum-ban. Alap, hogy Keanu Reeves most is maga a tökéletes John Wick. Nagyon jól hozza a kisség megfáradt, de még mindig halálos bérgyilkos karakterét, így joggal van ott a színész legikonikusabb alakításai között. Halle Berry-nek is nagyon jól állt az akciózás, köthető hozzá pár menő jelenet. Ian McShane is hozza amit kell, Laurence Fishburne pedig továbbra is galambbal a kézben osztja a magvas gondolatokat. Mellékszerepben még feltűnik a Trónok harca Bornn-ja, Jerome Flynn (a széria kedvelői biztosan el fognak mosolyodni egy bizonyos pillanatban), illetve a Gotham Pingvinje, Robin Lord Taylor is.

Összegezve, számomra nagyon jó szórakozást nyújtott a harmadik John Wick. Ha az akció műfaj összes filmje ilyen lenne, sokkal jobban kedvelném ezt a zsánert. Megeshet, hogy valakinek ez már túl intenzív, illetve a történet sem fog díjakat nyerni, de ezek még megbocsájtható dolgok. Ugyanis ez a film egy akkora adrenalinbomba, hogy azon néhány meg fognak lepődni. Hozza azt, amit az előző kettő, miközben végig stílusos és menő marad. Szemkápráztató koreográfiával bíró adok-kapok, némi világépítés, valamint megbízható színészi teljesítmények. Ezeket mind hozza a Parabellum, a lezárás kapcsán (vagy annak hiányán) pedig biztosan látható, hogy ez még nem az utolsó rész volt. Ha pedig hozza az eddigi színvonalat, akkor örömmel várom a moziba azt. Így kell 2019-ben akciófilmet készíteni: stílusosan, sallangok nélkül, megidézve a műfaj oldschool darabjait.

Értékelés:80%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!