Úgy harangoztam be a mérkőzést, hogy mindkét csapat számára csak a győzelem elfogadható, de ezt csak az egyik gárda gondolta így.

Hatalmas várakozás előzte meg a 178. Manchester Derby-t, talán a történelem során először fordult elő, hogy a Liverpool drukkerek a Manchester Unitednek szurkoljanak, de most ez is megesett, hiszen a vörösöknek a bajnoki versenyfutás szempontjából nagyon kellett volna, hogy pontokat raboljon a rekordbajnok a városi riválistól. De csalódniuk kellett, hiszen a mérkőzés bebizonyította, hogy a hazaiak a nagy fogadkozások ellenére bántóan messze voltak ellenfelük szintjétől. 

A találkozó előtt sok dolguk akadt a pályamunkásoknak ugyanis az időjárás nem volt kegyes a sem a csapatokhoz, sem a szurkolókhoz, hiszen a mérkőzést megelőzően nagyjából két órával hatalmas eső zúdult Manchesterre.

Forrás: Goal Twitter oldal

Az eső intenzitása azonban szerencsére nagy mértékben csökkent, így gond nélkül kezdődhetett el a meccs.

Ole Gunnar Solksjaer 3-5-2-es hadrendben küldte pályára fiait, ezzel a szélső játékot szerette volna erőltetni támadásoknál, védekezésnél pedig a két "wing-back" nevezetesen Young és Shaw vissza tud zárni, hogy ezáltal egy 5 védős fallal találja szembe magát a City.

A vendégeknél Pep Guardiola a 4-3-3-as felállás mellett döntött. Érdekesség, hogy a védelem tengelyébe Stones helyett bekerült a csapatba az a Vincent Kompany, aki korábban két alkalommal már bevette a Vörös Ördögök kapuját.

Az első 5 percben a tapogatózás volt jellemző a két csapatra, langyos mederben folyt a játék egészen a 10. perc környékéig, amikor a hazaiak feltolták a védekezésüket, és masszív letámadást alkalmaztak. A rutinos Kompany többször is zavarba jött ettől, így a City csak ritkán tudta megcsinálni szokásos rövid passzos labdakihozatalait.

Fordulat

Negyed óra elteltével következett be az első ütésváltás, először Sterling lövésébe ért bele veszélyesen Smalling, de a lelassuló labdára még a gólvonal előtt visszaért De Gea. Majd két United helyzet következett, előbb Fred, aztán Lingard próbálkozott sikertelenül. A City az első 20 percben számos taktikai faultot követett el, hogy tördeljék a városi rivális játékát és hamar megakasszák a kontratámadásokat.

A 20. perc után pörögtek fel igazán az események az események. Mindkét kapunál nagy helyzet adódott, előbb egy hazai labdavesztést követően De Gea védte bravúrral Bernardo Silva lövését, majd az ezt követő kontrában Lingard ugratta ki Rashfordot, Ederson jól jött ki a kapujából és az utolsó pillanatban elhalászta az angol támadó elől a labdát.

A házigazdák játékán egyértelműen látszott, hogy nem akarták dajkálni a labdát, a legfőbb cél a minél gyorsabb támadásbefejezés volt, ennek ékes példája volt, amikor Rashford 35-ről is kapura tűzte a labdát mikor érzékelte, hogy kevés társ segíti az akciót.

Ahogy telt-múlt az idő, egyre nyomasztóbb volt a vendég fölény, ami azonban helyzetekben ekkor még nem nyilvánult meg. A labdabirtoklási százalék a 40. percben 70-30 volt a Citynek, de ami még szembetűnőbb, az a 30. és 40. perc közötti labdabirtoklási statisztika, hiszen abban az időszakban mindössze 17(!) százalékban birtokolta a labdát Solksjaer együttese.

Ez a hatalmas fölény a félidő végére már helyzetekben is megmutatkozott, Raheem Sterling hagyta ki a mérkőzés addigi legnagyobb helyzetét. Egy szép összjátéknak köszönhetően a hazai ötösig eljutott, ahol több védő gyűrűjében sikerült kapura lőni, ám próbálkozása gyenge is volt, és viszonylag középre is ment, így De Gea egy szép reflexmozdulattal hárított, ezzel ért véget az első félidő.

Növekvő nyomás

A fordulást követően ismét magához ragadta a kezdeményezést a City ez egy Bernardo Silva szólóban és egy ígéretes Sterling beadásban nyilvánult meg.

A 48. percben Pogba került lövőhelyzetbe Fernandinho ért oda időben, de nagy árat fizetett érte mert belesérült a szerelésbe, így kényszerű cserét hajtott végre a City de érdekes hogy nem posztra cserélt Guardiola, hiszen egy szélső, Leroy Sané érkezett a védekező középpályás Fernandinho helyére, ezáltal Bernardo Silva lépett vissza egy pozícióval hátrébb a középpályára.

Sané becserélésével megérkezett az a lendület ami eddig hiányzott a kékekből, és úgy érezte az ember, hogy már csak idők kérdése mikor találnak a kapuba. Ez pedig az 54. percben be is következett, a nagy dominancia végre góllá érett. Bernardo Silva vezette jobb szélről befelé a labdát, Shaw mellett eltolta a játékszert, majd remek ütemben 13 méterről a kapu bal alsó sarkába lőtt. 0-1 

A gól után nagyon megzavarodott a United, nem sokon múlott, hogy rögtön az első gól után megduplázza előnyét Guardiola csapata. Egy Bernardo Silva, Sané, Agüero háromszögelést követően az argentin klasszis a bal oldali kapufát találta el.

Nem sokkal ezután, a mérkőzés egyetlen komoly hazai gólhelyzetét láthatta a publikum. Rashford adott be jobbról, Walker rosszul szabadított fel, Rashford újbóli beadása megtalálta Lingardot a hosszú sarkon de hatalmas luftot rúgott, pedig csak annyi lett volna a dolga, hogy az üres kapuba passzol. Ez a kriminális megmozdulás sorsdöntőnek bizonyult hiszen innen már köze nem volt a meccshez a Unitednek.

Ahogy az lenni szokott a futball büntetett, a 66. percben végleg eldőlt a mérkőzés. Egy City kontra végén a hazaiak védelme totálisan csődöt mondott, Sané került helyzetbe, Darmian még megakadályozhatta volna a lövésben, de ehelyett csak ímmel-ámmal közelítette meg a német tehetséget, aki így teljesen szabadon 20 méterről ballal lőtt, De Gea nagy hibája is kellett hozzá, hogy a jobb alsó sarokba menjen a labda. A kapus lábbal próbált védeni, de sípcsontjáról a saját kapujába pattant a játékszer. 0-2

Ezután Solksjaer még cseréivel megpróbált belenyúlni a mérkőzésbe, előbb Lukaku állt be Pereira helyére, majd a mérkőzés végén két szélső, Sanchez és Martial is beállt Lingard és Darmian helyére, ezzel a hazai csapat átállt a 4-2-4-es formációra de ez sem vezetett eredményre. Az utolsó 15 percben már nem is történt semmi érdemleges, a kékek sokat járatták a labdát, Pogbáéktól csak egy-egy lelketlen próbálkozásra futotta, így csalódottan mehetett haza a mérkőzés után a nagyjából 70 ezer fős hazai tábor.

Vélemény

Rendkívül szembetűnő volt a két csapat játékosállománya közötti különbség, én ki merem jelenteni, hogy a City játékosok a posztjukon egyénileg mind jobbak a United játékosainál. Az első félidőben még nem volt meg az a tempókülönbség a két csapat között, ami játéktudás alapján kellett volna hogy legyen, de ezt a nagy tét és a feszültség számlájára írom.

A két védelem közti differencia a legkiábrándítóbb. Darmian, Young, Lindelöf, Smalling mind taktikailag teljes "krumpli üzemmódba" kapcsoltak a meccs végéig. Amikor a második gól megszületett, olyan helyezkedési hibákat követtek el amire a megye 2-ben is azt mondják, hogy öcsi inkább te majd csak hozd a vizet a többieknek.

Nem is csodálkoztam igazán, hogy a hosszabbításban egyre gyarapodott az üres székek száma. Megértem a szurkolók csalódottságát, de be kell látni, hogy a realitás az ez. Ez a keret nem képes többre. Ezek a játékosok tényleg ennyit tudnak. A City pedig ahogy azt kell, vérprofin (kezéből egy pillanatig sem kiengedve az irányítást) húzta be a meccset. A kékeknek így saját kezében maradt a sorsuk, és ha a hátralévő 3 bajnokin (Burnley, Leicester, Brighton) nem hibáznak, akkor történetük hatodik bajnoki címüket szerezhetik meg. 

Érdekesség. hogy a kezdeti Solksjaer mágia óta mekkora zuhanórepülésben van a MU, ugyanis a legutóbbi 9 meccsükből HETET elveszítettek.

Forrás: Football World Facebook oldal

A United így borzasztóan nehéz helyzetbe került a TOP 4-be kerülést illetően, vasárnap a Chelsea elleni mérkőzésen dől el minden, de fel kell tenni a kérdést, valóban jó lenne a futball világ számára, ha ez a United a Bajnokok Ligájában szerepelne? Szerintem nem. Egyszerűen nem képviselik azt a szintet. Az az érzésem, hogy még jó pár évig nem tér vissza a fergusoni idők sikeressége az Old Traffordra.

A bajnokság állása 3 fordulóval a vége előtt

Forrás: Premier League Facebook oldal

- TZS -