A legzűrösebb rendelések a kávéházban
„Én vagyok az üzletvezető. Felelős vagyok azért, hogy az üzlet rendben működjön, enyém a papírmunka, kiadom a megbízásokat és kezelem a felmerülő problémákat” kezdte Kerri. Általában 7-14 órát dolgozik, attól függően, mit tudnak megcsinálni a többiek, és mennyi segítséget igényelnek. „Elsősorban azért felelek, hogy az üzletben kellemesen, biztonságos körülmények között lehessen dolgozni, és a vendégek mindent megkapjanak, amit rendelnek.” És a vendégek – Kerri sztorijaiból úgy látszik – nem fogják vissza magukat. De ő már tudja, hogy őrizze meg a hidegvérét, és valószínűleg az is segít, hogy hosszú gyakorlat áll mögötte. „5 éve dolgozom itt, ez az első állandó munkám. Voltak más időszakos munkáim, vendéglátás, felszolgálás rendezvényeken, és egy kis kávézóban is dolgoztam” mesélte.
A Jegeskávénk egy adag jégkockára ráfőzött presszókávé, egy gombóc vaníliafagylalt, hideg tej és tejszínhab. A Jeges mokkakávé pontosan ugyanez, de csoki szirup is van benne. Ez a különbség a kettő között. Elmagyaráztam neki, de ő addigra eldöntötte. Felhúztam magam azon, ahogy a „köszönömöt” mondta, mert én tényleg a lehető legkedvesebb hangon beszéltem vele.
Ez egy öregúr, aki azt hiszi magáról, hogy nagyon ért a pénzhez. Rendszeresen jár ide, tudjuk róla, hogy hihetetlenül be kell osztania a pénzt. A Pirítós tojással reggeli étel, de egész nap kínáljuk (ez két szelet pirítós, két tojás kívánság szerint elkészítve és egy sült paradicsom 12 dollárért, a plusz szalonna 2 szelet sült szalonnát jelent 4 dollárért, összesen 16 dollár). Nem vagyunk szívtelenek, és ha tudjuk, hogy olcsóbban is meg lehet úszni, akkor szólunk a vendégnek. Amit annyira igyekeztünk ajánlani, a Szalonnás tojás pirítóssal 13.50-ért ugyanaz, mint amit a vendég kért: 2 szelet szalonna, két tojás, két szelet pirítós és egy sült paradicsom. De feladtuk. Hagytuk, hadd higgye, hogy ő az okosabb, hogy sikerült átvernie minket. Önelégült mosolyát sosem felejtem el.
Az üzletünkben szépen terített asztaloknál ülnek a vendégek, az ételeket felszolgáljuk. Két ajtó van nyitva, étkezés után a vendég átrohanhat a színen. Őrület, hogy ezt mennyien próbálják meg fizetés nélkül. A legrosszabbak a párban érkező öregasszonyok. Mindig tudják, hogy nem fizettek, karonfogva igyekeznek a lehető leggyorsabban eltűnni. Nem szoktam futni, de öregasszonyok után futottam már a forgalomban is. Ez a pár közel 80 éves lehetett, és már bőven kiértek a járdára, mielőtt bármelyikünk észrevette volna, hogy elosontak. Sikerült elkapnom „Maggie-t” és a barátnőjét (az öregasszonyok azért nem futnak olyan gyorsan), és azt mondtam: ha nem jönnek vissza az üzletbe, akkor hívom a rendőrséget. Kinevettek, mondván, nem volt az olyan komoly; ártatlan tévedés volt, hogy elfelejtettek fizetni, mert „öregek vagyunk, felejtünk dolgokat!”
Ez magáért beszél. Elég sok ilyen „focianyuka” jön hozzánk. Annyiszor rendelnek ilyesfélét, mindig jóganadrágban, nehéz arany nyaklánc a nyakukon, a táskájuk Versace, és mindig a telefonjukon lógnak. Megértem, hogy a sovány tejet jobban bírja a gyomra annak, akinek laktóz-problémája van (vagy legalábbis nekem ezt mondták), szóval erre mindig odafigyelek, de furcsán szükségtelen ezzel „fogyókúrázni”, ha valaki egy fél csésze szirupot és pillecukrot is fogyaszt.
És! Kis üzenet azoknak, akik kedvelik az édes italokat: sose szégyellje, amit rendel! Én nem bánom, ha egy egész csésze szirupot kér, és nem érdekel, ha utálja a kávét – nekem az a dolgom, hogy pontosan azt az italt kapja, amit rendel. Ne tettesse, hogy nem kér cukrot, amikor valójában 8-at tenne az italába, csak zavarban van, és nem meri megmondani.
Ezt az e-mailt közvetlenül a főnökünknek küldte valaki. A Kapcsolat oldalunkon vagy a facebook-on lehet reklamálni, de ez e-mail volt, méghozzá névtelen. Mi is megkaptuk az e-mail-t és a főnökség levelezését a küldővel. Ők se értették, hogy ha nem kapott vajat, akkor miért kellett az egész muffin-t kidobni? Olyan helyen dolgozik, ahol van vaj kéznél. Névtelenül küldte a reklamációt, hogy ne tudjuk, ki reklamált, de mindannyian tudtuk, mert aznap senki más nem rendelte ezt.
Megfigyeltem: ha valaki goromba, és aztán azt mondja: „mindig ide járok” vagy „rendszeresen járok ide”, akkor ez biztosan nem így van. Több mint 4 éve dolgoztam már ekkor az üzletben, este nagyon sokáig itt vagyok, ismerem azokat, akik rendszeresen járnak ide. Ez a nő eddig kétszer járt nálunk. Nem értem, miért gondolják az emberek, hogy ha valaki törzsvendég vagy mindig ugyanoda jár, akkor valamilyen hatalmat kap a kezébe, amivel előírhatná, hogyan végezzük a munkánkat. Megáll az eszem, valahányszor ezt mondják. A nő aztán még kétszer-háromszor jött hozzánk, mindig két adag vajat csomagoltunk a muffinja mellé.
Kerri végül is érti, hogy mindez a rengeteg macera csak egy része annak az összképnek, amiben azért sok a pozitívum is. Azt mondja, nagyon szereti a munkáját, mert azzal megelégedetté tudja tenni az embereket, és reméli, hogy minél tovább dolgozhat itt. „Annyira jól érzem magam itt, és tudom, hogy a főnökeimnek is megfelel a munkám. Azért osztottam meg ezeket a történeteket, mert tapasztalatokat akartam cserélni a vendéglátásban és a kiskereskedelemben hasonló munkát végző emberekkel.
Azt is meg akartam mutatni, hogy a pult túloldalán nem egy egyenruhába bújtatott bábu van. Ez nem egy webshop, ahonnan rendelni lehet: élő, érző emberek vagyunk, akik egészen egyszerű dolgokon is megbántódhatnak vagy éppen örülhetnek nekik. Azt akarom, hogy az emberek ismerjék fel: amit mondanak, tesznek, az érint, érinthet minket, és különösen akkor ügyeljenek erre, ha a dolog megoldása rajtunk kívül áll. Nagyon szeretném, ha nem felejtenék el, hogy mi is emberek vagyunk, akiket várnak otthon a szeretteik, szerelmeik.”
És hogy mi a legjobb? Az, hogy a kávés háttérképen a saját maga készítette kávét örökítette meg!
Forrás: boredpanda.com
