Folytassuk az Albániáról szóló leírást a második résszel. Ezen az úton az ország belső területeinek rejtett szépségeit szerettük volna felfedezni. Ezúttal is lecsaptunk az olcsó repjegyekre és szállásra:
Utazás: 2019.03.12-03.19.
Repülőjegy: oda-vissza, Bp-Tirana, Tirana-Bp: 8 000.-Ft/fő
Szállás: 21 500.-Ft/fő/7éj
Autóbérlés teljes körű biztosítással: 3 500.-Ft/fő/8nap (5-en voltunk, így a lehető legkedvezőbbre jött ki az ár)
Összesen: 33 000.-Ft/fő/8nap (repjegy+szállás+autóbérlés)
Belépőjegy árak várakba, múzeumokba: 200-600 ALL (1ALL - albán lek, ca 2,5Ft).
Dajti expressz 7.-€/fő, mivel euroban fizettünk kaptunk kedvezményt 5 fő után, így 6.-€/fő áron mentünk oda-vissza.
Ételek (1ALL ca 2,5Ft):
Gyros: 150.-ALL
Gyros tál: 300.-ALL
Halászfalu éttermében egy 5 személyes vacsora grill hús, kagyló, rák, hal, saláta, sült krumpli, kenyér, sör és üccsik: 5 550.-ALL (ca 13 875.-, ez 2 775.-Ft/fő)
Kávé: 100-150.-ALL
fotó: Harrach Orsolya
Személyes élménybeszámoló
Kezdjük egy kis statisztikával: 8 nap, 9 város, 1100km és 21 óra autókázás, sajnos a szintkülönbségeket nem tudom hozzátenni adatként, de mondjuk hogy a kétszerese a távolságnak és a szerpentines utak kanyarainak száma pedig ennek a 10-szerese. Naaaa, kinek mennyi jött ki? :)
Csillagtúra Tiranából
Tirana, Dajti Expressz
Világ életemben arra vágytam, hogy a reptéren valaki várjon táblával a kezében, amin az én nevem szerepel. Indulás előtt azt az infót kaptam, hogy a reptértől ca 50 méterre kell átvenni a bérelt autót, úgyhogy nem is figyeltem a táblákat... Pedig kellett volna! Mire odaértünk a bódéhoz, csak egy ügyeletes volt ott, mert az átadó személyzet elment a reptérre, hogy táblával, rajta a nevemmel fogadjon minket! Teljesen el voltam keseredve, hogy lemaradtam róla!!! :) Így nekem már csak ez a látvány jutott mikor visszaérkezett:
fotó: Lakbear
A repülőtér és Tirana közt nem nagyon lehet eltévedni, szinte végig egyenes, tehenekkel tüzdelt autó út vezet a főváros centrumába.
fotó: Harrach Orsolya
Ha már a három darab, több sávos körforgalmon életben és sérülésmentesen túljutottál, akkor már csak parkolóhelyet kell vadásznod a kevéske ingyenes parkolóhely között. Ha nem jön össze, akkor a Szkanderbég téri parkolóházat javaslom. Nekünk nem sikerült parkoló órát indítani az utcán, mert a "0550" számra nem tudtunk a magyar kártyánkról sms-t küldeni. :) De aztán a szállásadónk segítségével csak beálltunk egy ingyenes helyre, sőt sikerült a hét minden napján ingyenes részen parkolni.
Első este a remek kis szállásunk elfoglalása után elmentünk pénzt váltani, majd bevásárolni és még sétáltunk is egy nagyot a városban.
Tirana's Balconies. Akit érdekel a szállás kattintson ide a részletekért
Tiranára a későbbiekben még két napot szántunk, ebből az egyik az volt, amikor a Dajti Ekspresre készültünk, másik pedig az utolsó napunk. Ezekből a legemlékezetesebb - szerintem joggal mondhatom, hogy mindannyiunk számára - a Dajti Ekspreshez vezető útvonal volt. :) A GPS picit megviccelt minket, mert nem a felvonó aljához tervezte az útvonalat, hanem a tetejéhez. Így lett egy igazán vadregényes 25 km-es utunk felfelé. A lefelé vezető útba pedig többen bele is őszültünk. :) Egy folyton szűkülő szerpentines út, mely a hegy tetején egy sávosra szűkűl. Ez attól lesz igazán izgi, hogy van szembe forgalom, és az albán sofőrök nem 30-cal közlekednek ezen az úton sem! Nem izgatja őket, hogy a kanyarban nem látja, hogy jön-e valaki szemben az ő sávjában, mivel csak egy sáv van! Ezért nekem, mint sofőrnek helyettük is figyelnem kellett. Főleg mert lefelé a mi autónk ment a szakadék szélén, ahol nem volt túl sok leálló rész ahová félre húzódhatok. De ez "Markot" (Elrabolva c film) nem zavarta amikor integetett nekem és temperamentumosan mutogatott a szakadék felé, hogy ugyanmár menjek már lejjebb különben itt fogunk maradni holnaputánig is. Mentem amíg láttam az utat, aztán amíg gondoltam hogy van még út...
De legalább volt légzsákunk :) (fotó: Harrach Orsolya)
Utána meg nyomtam egy stopot, behajtottam a visszapillantót és elmutogattam neki, hogy nem vagyunk hajlandóak egy centit se tovább menni a szakadék felé, oldja meg, bontsa le a sziklafalat, mit érdekel engem, hogy csinálja, de innen mi tovább biztos, hogy nem megyünk. :D Na ez a jelenet még jó párszor lejátszódott mire leértünk. De azért csak leértünk épségben az 1613 m magas Dajtiról! :)
Relax,ez Albánia! Mint ahogy azt utólag megtudtam az Ozoneutazás műsorából, az albánok ca 30 éve vezethetnek autót, ezért az a nagy lazaság, káosz, amivel itt találkozhatunk. A többséget nem érdekli a KRESZ, ezért sétálnak, bicikliznek keresztbe-kasul még az autópályán is.
Ja igen a Dajti Ekspres (azaz maga a felvonó)! Az nem volt ennyire izgalmas, lementünk meg feljöttünk, szép volt, jó volt, de az oda-visszafelé vezető úton nem tudott túltenni. :)
A felvonó 4354 méteren keresztül, 15 perces menetidővel, 4,5 m/perc sebességgel közlekedik és remek kilátás nyílik a fővárosra.
Dajti Ekspres
Tiranában természetesen mi is megnéztük a kötelező dolgokat, úgy mint a Szkander bég teret Szkander bég óriási lovasszobrával, az Operával és a Nemzeti Múzeummal, az 500 éves török megszállás idejéből itt maradt sok sok mecsetet, a jelenleg is készülő ortodox Ngjallja e Krishtit katedrálist (izgalmas látvány a készülő freskók képe), a diktatúra áldozatainak emlékére emelt békeharangot az Enver Hodzsa piramis közelében, ahol a fiatal fiúk azon versenyeztek melyiküknek sikerül először olyan magasra felugrania, hogy megkongassa a békeharangot. Természetesen hangos tapssal jutalmaztuk a nyertes fiatalembert. :)
A Tanner's bridge (Tímárok hídja) névre keresztelt oszmán kori műemléket, amely a mederszabályozás előtt a Lana folyón ívelt át. Ha megéheztünk csak beugrottunk az Új piacnál lévő egyik gyrososhoz. És volt szerencsénk megnézni a "Dita e Verës", azaz a Nyár napja fesztivál tiranai kiadását is, melyről lejjebb az elbasani részben bővebben is írok. Most legyen elég annyi hogy ez sokkal fesztiválosabb volt! ;) Este például remek koncertekbe csöppentünk. :)
Nagy szívfájdalmamra sajnos nem találtuk meg a Grand Parkban a színes lépcsősort, amit korábban előre kinéztem a neten.
forrás: instagram.com/alma_gjici
Még több tiranai kép:
Shkoder, Rozafa vára és a mesi híd
Az ötös fogatunk Shkoderben Rozafa várát célozta meg elsődlegesen. Rozafa vára az albán-montenegrói határ mellett található. A hatalmas vár (belső középső udvarában 3-szor elfér az egri váruk) építése három fivér nevéhez kötődik, a történet hasonló a mi Kőmíves Kelemen legendánkhoz:
A vár építését 3 fivér végezte. Kemény munkájuknak nem igen volt látszatja. Amit egyik nap felépítettek, a másik napra ledőlt. A testvérek végül azt találták ki, hogy egyikük feleségének testét beépítik a várba, hogy az asszony csontjai megtartsák azt. Másnap a legfiatalabb fiú asszonya, Rozafa vitte először az ebédet urának. Rozafának szoptatós kis gyermeke volt, így csupán azt kérte a testvérektől, hogy úgy falazzák be, hogy gyermekéről továbbra is gondoskodhasson. Kívánsága az volt, hogy kisfiát a szemével látni, a kezével tartani, a mellével táplálni szeretné. A vár múzeumában egy nem túl régi dombormű emlékeztet a legendára.
Az Ólom mecset kapuján bekukucskálva (fotó: Harrach Orsolya)
A várból gyönyörű kilátás nyílik a Shkoder tóra, a vár étterméből az Ólom mecsetre. Az itt elfogyasztott különleges ebédünk után, ill csak az enyém volt az, mert a többiek pizzáztak, Mes felé vettük az irányt.
Ponty egytál étel: barbecues vagy karamellizált hagyma ízesítésű pörkölt jellegű pontyszelet (nagyon finom volt!)
(fotó: Harrach Orsolya)
Az általunk használt offline térkép hátránya az volt, hogy nem ismert fel minden új utat, ezért rendszeresen levitt a girbe-görbe, földutakra, ahelyett hogy a tök egyenes jó minőségű aszfalton vitt volna végig. De így legalább betekintést nyerhettünk az igazi albán vidéki életbe is. Mondjuk a popperünkben lévő 1-2 autós nem annyira örült neki hogy mi, autót óvó tempóra kapcsoltunk, de aztán örültek mikor félre álltunk végre a csodaszép szamárhátíves mesi hídnál.
Ura e Mesit (fotó: Lakbear)
Lesétáltunk a folyó partra ahol kellő alapossággal sok szép kavicsot válogattunk ki magunknak. Már láttuk lelki szemeinkkel mi mindent fogunk ráfesteni, lévén az 5 főből 4 erősen munkálkodik a kreatív világban. Ezeket a szépségeket pedig később a haza felé vezető reptéri biztonsági ellenőrzéskor el is vették tőlünk a kézipoggyászunkból. A híd és folyó látványa gyönyörűséges volt, pedig most a Kir folyó nem is bővelkedett a vízmennyiségben. Örülök nagyon, hogy ezt nem hagytuk ki. Csodás volt!
Még több fotó:
Elbasan, Ohridi tó, Lin
Az érkezésünkkor a szállás tulajától remek tippeket kaptunk mit érdemes megnézni, hol érdemes enni, hogy tudunk A-ból B-be eljutni, tehát mindenféle hasznos információval szolgált, amire ilyenkor egy turistának szüksége van. Talán csak egy dologban hibázott. Nagyon személyes vélemény következik, ami nem feltétlenül egyezik meg mind a 4 utastársam véleményével.
Március 14-én van Albániában a "Dita e Verës", azaz a Nyár napja, mely mára már hivatalos államünnep lett. Ilyenkor ünneplik a tavasz beköszöntét, ország szerte virágba borítják az utcákat, hosszú és boldog Életet kívánnak egymásnak.
A Nyárünnep eredete állítólag a Hegyi Múzsa templomára vezethető vissza, amit a Shkumbin-folyó mellett építettek. A legenda szerint a Múzsa a természet, az erdők és a vadászat istene volt, és minden év március 14-én előjött, hogy jelezze a nyár érkezését. A régió erre az alkalomra készített különleges édessége a „ballakume”, amit ezen a napon lépten-nyomon árusítanak.
Férfias játékok (fotó: Harrach Orsolya)
Országszerte versengéseket folytatnak a férfiak -mint ahogyan a fotón is látszik- különböző technikákban összemérik erejüket. Ennek a fesztiválnak a központja Elbasan, amit a házigazdánk nagy lelkesen úgy harangozott be, hogy Albánia legnagyobb fesztiválja, és kihagyhatatlan, még ő is ott lesz csütörtökön, feltétlen menjünk és nézzük meg. Mi természetesen így is tettünk, márc 14-én elautókáztunk Elbasanba, a vélhetően éppen akkor átadott legújabb autópálya útszakaszon átszáguldva, hogy mielőbb lássuk ezt az óriási fesztivált.
- Tény 1.: Sokan voltak.
- Tény 2.: Élvezték is.
Én kevésbé. Az én fejemben nem ilyen egy nagyon jó fesztivál. Persze állhatunk hozzá pozitívan is, hogy láttuk, hogy más nép hogy ünnepel, de ez most engem annyira nem vígasztalt. Volt egy színpad, ahol kis gyerekek énekeltek és táncoltak. Sokan kivonultak az utcára és sétáltak. A fent már említett kekszen, a ballakumén kívűl csak barátságkarkötőt lehetett kapni. Senki ne képzelje, hogy hemzsegtek az árusító bódék, az előbbieket is általában rekeszekről, dobozokról, földről árulták. Volt még ezen kívűl egy kajás pult és két karika dobálós pavilon, ahol ha rádobod az üvegekre a karikákat, akkor megnyered a piát. Nem azért hiányoltam az árusító bódékat mert annyi mindent szerettem volna vásárolni, hanem mert szerettem volna látni az ő kézműves termékeiket, és amúgy is annyira jó kis fesztivál hangulatot adnak ezek a faház sorok egy fesztiválon, nem? Így csak olyan volt, mintha Budapest tömegében sétáltam volna mikor megyek a 7-es buszhoz. Valószínű az volt a legnagyobb baj, hogy a fejembe elképzeltem hogy milyennek KELL lennie ennek a fesztiválnak, ezért okozott csalódást.
De ebből is tanulnom kell: Ne várjak el semmit és akkor nem ér csalódás.
Az út későbbi részében mi már csak Elba**ott városként emlegettük. Személy szerint időpocsékolásnak éreztem, és borzasztóan sajnáltam, hogy utána az Ohridi tóra emiatt az elba**ott fesztivál miatt nem maradt elég időnk! Ráadásul mire Linbe értünk már szakadt az eső, mi is kimerültünk az ismét szerpentines másfél óráig tartó útban, ahol a legnagyobb S kanyarban is képesek voltak 100-al előzni. De úgy gondolták hogy teljesen elegendő, ha villogással és/vagy dudaszóval jelzik a szemből jövőknek, hogy ők bizony jönnek! Na de Lin kárpótolt minket mindezekért, igaz szakadó eső volt, de még így is megláttuk Lin báját és az eső elől a csatorna alá húzódó kis gidák is csak nekünk pózoltak! :)
fotó: Harrach Orsolya
Miután jól megáztunk betértünk az Ohridi tó partján álló, hangulatos helyi étterembe, a LeZa Restaurant & Hotelbe, amit mindenkinek szívből ajánlok! A kandalló mellett kellően átmelegedtünk és megszárítottuk a kabátjainkat míg megvacsoráztunk. A ház ajándékaként előételnek megkóstolhattunk egy nagyon ízletes lecsó féleséget, amit túróval készítenek (fergese), apró sült halat is, sőt még a desszertet is a háztól kaptunk ajándékba. Én itt is egy helyi specialitást választottam. Szeretem idegen helyeken megkóstolni a helyi ízeket, néha vakmerőség, de ezúttal ismét jól döntöttem, nagyon finom Belushkát (az ohridi tó törzslakója) ettem, salátával, grill zöldséggel, sült krumplival.
Belushka, LeZa restaurant, Lin (fotó: Lakbear)
Az elbasani és lini képek:
Az egész országra jellemző mérhetetlenül nagy vendégszeretetet itt is erősen éreztük, de a végén elbizonytalanodtunk, hogy ez most lehet annak a győri úrnak volt köszönhető, aki évek óta visszatérő vendége a helynek. :) Mindenesetre ez a vacsora egy nagyon jó zárása volt ennek az elba.... elbasani napnak.
Az albán kalandjainkat a jövőhéten folytatom a befejező 3. résszel: Kruje, Durres, Apollónia, Darézezé e Re, Berat következik majd.
Addig is kövesd figyelemmel a Kalandozások erre-arra és Lakbear blogját is, mert más szemszögből olvashatsz náluk ugyanerről az útról. Ugyanitt köszönöm nekik hogy kölcsönöztek nekem pár fotót, miután az én memóriakártyám bemondta az unalmast a harmadik napunkon és oda lett kb 500db fotóm. :)
Ha érdekelnek az olcsó utak, hasznos infók, eldugott helyek, érdekességek, akkor követhetsz az alábbi csatornákon:
Gyönyörű világban élünk, fedezzük fel együtt!
Atyaég, utazom!
