Senki sem birkózik annyit Orbán Viktorral, mint Tarlós István. A veterán sportoló azonban képtelen felkerülni az éremtáblázatra.

„Kormányoldalról nálam senki sem birkózott többet Orbán Viktorral” – büszkélkedik a Népszava április 4-iki számában olvasható interjújában Tarlós István főpolgármester. Ehhez csak annyit tehetünk hozzá, hogy - a tudomásunk szerint - Tarlóson kívül senki mással nem birkózó kormányfővel szemben  nem is veszített senki annyit, mint ő. A legutóbbi meccs eredménye a felújított M3-as metróvonal átadásakor vált ismeretessé. Köztudott, hogy miután a XIII. kerületi önkormányzat kezdeményezésére a Fővárosi Közgyűlés városközpontot nevezett el a ma is köztiszteletnek és közmegbecsülésnek örvendő Göncz Árpád egykori köztársasági elnökről,  a főváros vezetése felkarolni látszott azt a szintén kerületi indítványt, hogy a metró Árpád hídi megállóját a városközpont névadójáról nevezzék el. Ezt bizonyítja mások mellett az a látványterv is, amelyet a BKV tett közzé a felújítás alatt álló állomásról, és amelyen a képaláírás szerint a Göncz Árpád Városközpont (Árpád híd) Fotó: m3felujitas.hu  volt látható.

A felújított szakasz átadásának idejére ezt a fényképet pánikszerű gyorsasággal tüntették el a BKV honlapjáról. A megállóhely mindenütt a régi nevén szerepel a kifüggesztett táblákon és a menetrendekben, az Orbán Viktorral vívott legújabb birkózást szokás szerint, és a vele szemben támasztott elvárásoknak megfelelően ismét tussal veszítette el a mérkőzéseket gondosan számláló főpolgármester. Eggyel több vesztes összecsapás. Van ok a büszkeségre… A minden áron való megfelelés kényszere persze magányossá teszi a különös bajnokot, aki sikerét a birkózó mérkőzések számából – és nem azok eredményeiből vezeti le. Az illiberális pártállam veterán sportolója ő, aki képtelen felfogni, hogy miért tekintik súlyos  és elfogadhatatlan veszteségnek a demokratikus jogállam hívei az iskolák, az egészségügyi intézmények államosítását, az önkormányzati jogkörök túlnyomó többségének elvonását, a főváros bevételeinek kormányzati megcsapolását, amikor ő… újra és újra birkózhat Orbán Viktor miniszterelnökkel.

Tarlós István esetéről egy régi anekdota jut az eszembe. Az előző pártállamban történt, hogy a hatalmat kiszolgáló főpapok egyike, aki magas állami kitüntetést kapott szolgálatainak elismeréséül, az átvételi ceremóniát követően a Parlament épületéből távozva titkárához fordult.

–Koperta  (boríték) van, titkár úr?

–Nincs érsek úr.

–Akkor nem marad más fiam, csak a szégyen – mondotta józanul a főpap. Napjainkra talán annyit változott a helyzet, hogy koperta is van. Igaz, a szégyen is megmarad.

Utóirat

Van annak már húsz esztendeje is, hogy a városvédő Ráday Mihály minden tekintélyét latba vetve kezdeményezte: a metró Arany János utcai megállóját, ami történetesen a Podmaniczky Frigyes tér kellős közepén van, változtassák meg a Krúdy Gyula által a „főváros vőlegényének” nevezett báró nevére.

Ráday Mihály javaslata nem talált meghallgatásra. Minden maradt a régiben. De ettől még sem Podmaniczky Frigyes, sem most, Göncz Árpád nem lett jelentéktelenebb történelmi személyiség azoknál, akik holtukban is megpróbálnak birokra kelni velük. (-n-a)