Meggyötört lélek a sármőr mögött: A Jake Gyllenhaal-portré

A cikk eredetileg 2019. március 27-én jelent meg honlapunkon.

---

A gyerekszínészek mindig kockázatnak számítanak Hollywoodban. Elképzelhető, hogy pár emlékezetes alakítás után már azelőtt kiégnek, hogy annyit mondhatnál: drogfüggőség. Vagy felnőttként már képtelenek reprodukálni fiatalkori játékok átütő erejét, esetleg eltűnnek egy időre, mielőtt visszatérnének egy emlékezetes alakítással. Minden Joseph Gordon-Levittre jut három Macaulay Culkin vagy Haley Joel Osment. Jake Gyllenhaal első filmszerepe idején mindössze tizenegy éves volt, és tizenkilenc, amikor az Októberi égbolt főszereplőjeként az álomgyárban is felfigyeltek rá. Két évvel később pedig már a huszonegyedik század egyik legkultikusabb mozijában, a Donnie Darkóban tette fel a mindannyiunkat foglalkoztató kérdést: "miért viseled azt a hülye nyúlruhát?"

Az azóta eltelt szűk két évtizedben pedig Gyllenhaal szinte a szemünk előtt ért napjaink egyik legsokoldalúbb színévé, aki egy szerep kedvéért sokszor Christian Bale-t megszégyenítő módon képes átalakulni. Ennél is fontosabb azonban, hogy bár egy ilyen hosszú karrierben óhatatlanul akadnak rossz döntések, egyetlen alakítása sem érződik hiteltelennek. Talán ezért is van az, hogy Michael Keatonnal vagy Matthew McConaughney-val ellentétben az ő karrierjére soha sem próbáltak egyfajta "nagy visszatérés/reneszánsz"-narratívát ráerőltetni, pedig játszott ő is jó néhány felejthető darabban.

Szerencsére az utóbbi időben már a filmeknek is sikerült felnőnie a játékához, gondoljunk csak az Éjjeli féregre, a Vadonra, vagy az Okjára. Ebbe a sorba pedig az idehaza 2019. március 28-án bemutatott Testvérlövészek is beleillik. A próféta és a Rozsda és csont rendezője, Jacquies Audiard értelmezte újra a westernt ezzel a különös hangulatú filmmel, melyben Gyllenhaal mellett felbukkan Joaquin Phoenix és John C. Reilly is. A 2019-es bemutató kapcsán úgy éreztük, itt az ideje bemutatni Hollywood egyik legfurcsább színész-celebritását, a ma 40 éves Jake Gyllenhaalt.

Visszafogott kezdetek

Gyllenhaal mondhatni beleszületett a filmiparba: míg az anyja producerként és forgatókönyvíróként, addig az apja rendezőként dolgozott, a keresztanyja pedig nem más, mint Jamie Lee Curtis. Alig tíz évesen már ő is a kamera előtt találta magát, méghozzá az Irány Coloradóban Billy Crystal gyerekeként, aki, mert szégyelli az apja munkáját, azt hazudja, hogy tengeralattjáró parancsnok. Ugyan egy alig pár másodperces jelenetről beszélünk, mégis elég volt hozzá, hogy megkeressék az 1992-es Kerge kacsák egyik szerepére. A szülei viszont nem akarták, hogy a forgatások miatt két hónapig távol legyen tőlük, valamint az iskolától, így innentől fogva sokáig csak az apja filmjeiben bukkant fel, például a Veszélyes nőben, vagy a Fű alattban. De mikor megkapta élete első főszerepét az Októberi égboltban, a felmenői még akkor is csak az után mondták el ezt neki, hogy közölték vele: szeretnék, ha egyetemre járna. Mivel a visszaemlékezései szerint Gyllenhaal sosem gondolta volna, hogy a színészet ennyire vonzza majd, ezért igent mondott a szülei kérésére - csakhogy a filmben túl jól alakítást nyújtott ahhoz, hogy ne árasszák el a különböző megkeresések. Ezek egyike volt A buborék srác, melyben egy olyan beteg fiút alakított, aki a szó szoros értelmében kénytelen volt burokban élni, aztán jött a Donnie Darko, és vele együtt azonnal megváltozott minden.

"Miért hordod azt a hülye emberruhát?"

Richard Kelly zsánerekre fittyet hányó filmje a premierje idején ha kritikailag nem is, anyagilag mindenképp bukásnak számított. Viszont az ezredforduló fiataljainak félelmeit telibe találó hangvétele miatt hamar egy generáció kedvence lett, akik körében Gyllenhaal igazi poszterfiú lett. Olyannyira, hogy még a New York Times is úgy hivatkozott rá, mint "a biztos választás azoknak az arthouse direktoroknak, akik szorongó kamaszokat keresnek a következő filmjükhöz". Ennek ellenére Gyllenhaal pont azért hagyta ott az egyetemet, és kezdett el még jobban a színészkedésre koncentrálni, mert úgy érezte, hogy akkor a legboldogabb, ha játszik. Ez a szerepein annyira nem látszott, ugyanis jó néhány filmen át vitte tovább a rá jellemző búskomor figurát. Ezek közül kiemelkedik a Jóravaló feleség című dráma, melyben Jennifer Aniston jóval fiatalabb szeretőjét játszotta.

Azonban nem csak ő akart kitörni a skatulyából, Hollywood is kezdte felfedezni a benne rejlő potenciált: mikor Tobey Maguire megsérült a Vágta forgatásán, szó volt arról, hogy ő helyettesíti majd a Pókember 2-ben, és esélyes volt a későbbi Batman: Kezdődik! főszerepére is. Végül az első blockbuster, amiben feltűnt, az Roland Emmerich retinazsibbasztó katasztrófafilmje, a Holnapután lett, ami ugyan az előbbiekhez képest visszalépésnek tűnhet, mégsem tekinthető annak. A nemzetközi szinten végül 544 millió dolláros bevétellel záró alkotás egyik meghatározó karaktereként ugyanis végképp meggyőzte az álomgyárat, hogy pénzre váltható reputációval (is) bír.

Túl az Oscar-jelölésen

Ennek ellenére következőnek mégsem egy képregény-adaptációt vagy egy romantikus komédiát vállalt el, hanem egy homoszexuális cowboy-okról szóló drámát. Állítása szerint a Túl a barátságon rendezője, Ang Lee nem különálló színészekben, hanem párokban gondolkodott, és a Heath Ledgerrel közös duójukat érezte a legerősebbnek. Bár a kritikusok eleinte fenntartásokkal kezelték a filmet, a végeredmény - és Gyllenhaal első Oscar-jelölése - az alkotókat igazolta. Ekkorra még úgy tűnt, hogy ő lesz az álomgyár egyik eljövendő reklámarca; az Amerikai szépség rendezője, Sam Mendes például annak ellenére is rá osztotta a Bőrnyakúak főszerepét, hogy Leonardo DiCaprio és Tobey Maguire is erősen lobbizott érte.

Ugyanakkor hiába dolgozott Mendes-szel és hasonló kaliberű rendezőkkel, mint például Jim Sheridannel a Testvéreken vagy David Fincherrel A Zodiákuson, a végeredmény szinte sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a nézők pedig szép lassan elpártoltak tőle. Fincher filmje például mindössze 85 millió dollárt termelt világszerte. Az igazi mélypontot azonban 2010 jelentette: a Szerelem és más drogok rövid időn belül már a sokadik anyagi vagy kritikai bukásnak számított a karrierjében, a David O. Russell-lel és Jessica Biellel forgatott Nailedet pedig finanszírozási problémák miatt nem tudták befejezni. Mindezek mellett pedig élete második blockbustere, a Prince Of Persia-játékok alapján készült Perzsia hercege: Az idő homokja is messze alulmúlta az elvárásokat.

Gyllenaissance

Ahogy a bevezetőben már említettük, Gyllenhaal egyik erősségének mindig az számított, hogy még ha a film egésze hagyott is maga után kívánnivalót, az ő alakításába nem lehetett belekötni. Minden szerepébe belerakta szívét-lelkét; és a Perzsia hercege volt az a pont, amikor már nem volt erre képes. Saját szavaival élve úgy érezte, hogy a munkája már nem őt tükrözi, nem őt kommunikálja. Így Matthew McConaughey-hoz hasonlóan maga mögött hagyta az álomgyárat, és újra elkezdett izgalmasabb, feltörekvő rendezőkkel dolgozni.

Duncan Jones második filmjében, a Forráskódban egy időutazó katonát alakított, feltűnt Denis Villeneuve két filmjében, az emberrablós Fogságban című krimiben és a csavaros Ellenség című thrillerben, ebben mindjárt kettős szerepben, és még David Ayer Az utolsó műszakjában is nagyot játszott. A fentieket látva nem csoda, hogy Tom Ortenberg, az Éjjeli féreget gyártó Open Road Films elnöke azt nyilatkozta róla, hogy vele kapcsolatban az a legérdekesebb, hogy bár a filmek, amikben szerepel, általában sötét tónusúak, mégis kommerciálisak. Ortenberg szerint Gyllenhaal személyiségének két véglete, azaz hogy a felszínen egy kölyökképű sármőr, de mélyen belül egy meggyötört lélek, ad neki egy olyan vonzerőt, amivel szélesebb közönséget is meg tud szólítani.

Robert Downey Jr. az Éjjeli féreg premiere idején úgy fogalmazott, hogy bár Gyllenhaal túl érzékenynek tűnhet ahhoz, hogy a filmiparban dolgozzon, van egy sötét és vad oldala is. Erre a kettősségre pedig tökéletesen rájátszott az amorális ripoter szerepében. Emellett Christian Bale-hez hasonlóan ő is elkezdett teljesen átalakulni az egyes szerepek kedvéért: a már említett alakításához csontsoványra fogyott, hogy aztán a Mélyütés című bokszfilm forgatására rekordidő alatt gyúrja ki magát. De saját bevallása szerint a method acting, a munkájával járó készülődés számára megváltás, míg a forgatások közötti szabadság inkább büntetés.

A jövő misztériumai

Az elhivatottság azonban mit sem érne, ha ígéretesnek tűnő, de a bennük rejlő potenciált be nem teljesítő projektekre szerződne csak le. De Gyllenhaal az elmúlt évek tanulságai alapján még ezt az akadályt is sikerrel vette, elég csak a Cannes-ban debütált Okjára, a körbeünnepelt Éjszakai ragadozókra vagy a nálunk a Titanic Filmfesztiválon sikerrel vetített Vadonra gondolni (és a Velvet Buzzsaw fölött jótékonyan szemet hunyni). Ha pedig ez nem lenne elég, tavaly még a Marvel Moziverzumban is bemutatkozott: ő játszotta Mysteriót a Pókember: Idegenben című filmben, és ugyan kezdetben még azt pletykálták, hogy ő is jófiú lesz a filmben, nekünk már akkor voltak aggodalmaink, amik aztán igaznak is bizonyultak. Legközelebb Antoine Fuqua zsarudrámájában, a The Guiltyben láthatjuk, ami a 2018-as A bűnös című dán film amerikai remake-je. Az szinte garantált, hogy sokáig élvezhetjük még az alakításait, főleg mert saját bevallása szerint is a színészet az élete.

Nektek mi a véleményetek Jake Gyllenhaalról? Melyik a kedvenc alakításotok tőle? Ne habozzatok megosztani velünk a kommentek között!