A "Nem vagyunk mi angyalok" (1989) rendezője, Neil Jordan, 1996 -ban készítette el az ír történelem talán legjobb dráma-thrillerét: a Michael Collins -t, mégpedig Liam Neeson, Aidan Quinn, Julia Roberts és Alan Rickman főszereplésével. A magával ragadó film a független Írország kialakulását mutatja be (1916 - 1921) egy különleges szabadságharcos, forradalmár és vezető, Michael Collins sorsán keresztül.

Érdemes azonban pár szót szólni Írország történelméről is (a film első percei is szakítanak erre néhány mondatot). A brit fősziget mellett (attól nyugatra) fekvő, Magyarország méretű ír sziget [lásd e lenti térképet] a középkor elején még több királyságra oszlott. Később, rövid időre egység teremtődött köztük, ám a XII. századra kiújultak a belső trónharcok, melyekbe már az erős szomszéd, Anglia is beavatkozott. II. Henrik (1154-1189) azonban nem önzetlenül segített az egyik ír főúrnak: kihasználva a széthúzást 1172 -ben ő maga szállta meg Írországot. Az angolok az első évszázadokban csak perszonáluniót valósítottak meg, ám 1650-ben Oliver Cromwell leigázta a szigetet és gyarmati sorba taszította. Pár évtizeddel később a Boyne-menti csatában teljes lett az írek legyőzöttsége. Az ír nép azonban nem törődött bele a brit elnyomásba: sorra indultak a felkelések: előbb 1848-ban, majd 1867-ben zajlott komolyabb ír lázadás. Az utóbbi hívta életre a Fenian mozgalmat, mely nevét a ír mitológia harcosairól, a Fiannákról kapta.

Az ír - angol ellentét egyszerre három területen érvényesült: egyrészt nemzeti viszályként (írek és britek közt), másrészt vallási szembenállásként (az ír katolikusok és az angol protestánsok között), harmadrészt pedig államforma képében, a brit királyság és az ír köztársaság eltérő berendezkedése miatt. A három vita, 750 éves háborúskodást eredményezett: 1172 és 1921 közt folyamatosak voltak a harcok, felkelések, forradalmak, szabadságharcok. Közben a Fenian-mozgalom évszázadokra lett az angol ellenes harc legfőbb szervezete a szigeten. A XX. századra, egészen pontosan 1905-re létrejött egy még harciasabb csoport a Sinn Féin (jelentése: mi magunk), mely már hatékony katonai lépésekre is kész volt. 1916-ban a húsvéti felkelésben bizonyították erejüket. A lázadás ugyan elbukott, de ír ellenkormány alakult Eamon de Valera vezetésével. Ennek a kormánynak volt hírszerzési minisztere Michael Collins. Ő vezette 1920/21 -ben az ír függetlenségi háborút, mely gerilla-akciókkal kényszerítette meghátrálásra a hatalmas brit hadsereget. A film az ő története.

A továbbiakban, egészen a végső összegzésig spolier alert!

Az alaptörténet

A történet az 1916 -os húsvéti felkelés leverésével indul, melyben a két legfontosabb ír vezető: Eamon de Valera és Michael Collins megadásra kényszerülnek, katonáikkal együtt. Aztán ugrunk az időben: 1918 - ra és azt látjuk, hogy Michael Collins újabb felkelést készít elő: szónokol az utcákon és tömegek hallgatják szenvedélyes beszédeit. A Collinst alakító Liam Neeson tökéletes választás a karakter megjelenítésére és nem csupán azért, mert a 193 centis és szintén ír származású Neeson nagyon hasonlít a valódi Collinsra hanem azért is, mert a lényéből sugárzó erő valósággal átül a film képkockáin. Mondhatnánk úgy is: nála hitelesebb forradalmárt és szabadságharcost keresve sem találtak volna.

 Később azt látjuk: Michael Collins egy egészen új harcmodorra: a gerilla-küzdelemre készíti fel az íreket. Laktanyákból zsákmányolnak fegyvereket, majd sorra likvidálják az angol megszálló hadsereg és rendőrség legfontosabb vezetőit. Három évnyi küzdelem után, 1921 -re Collins meghátrálásra bírja a hatalmas Brit Birodalmat és kiharcolja az Ir Szabad Állam elismerését. Sajnos azonban csak kompromisszumos béke születik: vagyis nincs tökéletesen szuverén Ír Köztársaság (az majd csak 1937-re születik meg) és ír sziget területének 16% -a, vagyis az északi rész (mintegy 14 ezer km2) megmarad az angolok birtokában. (Ez egyébként ma is a helyzet.) Az írek egy része (a harcias kisebbség) nem fogadja el mindezt és Eamon de Valera illetve az IRA polgárháborút indít a Collins vezette többség ellen. A film 1922 -ben ér véget, elismerve Michael Collins történelmi érdemeit.

Michael Collins alakja

Ha magát a karaktert vesszük górcső alá, azt mondhatjuk: Michael Collins egy egyszerű, közvetlen és végtelenül bátor alak, aki mindent megtesz nemzetéért. Soha nem adja fel, egész életét (annak mind a 31 évét) végigharcolja. Elszántsága született vezetővé teszi, amellett jó szervező, profi katona és kitűnő harcos is, aki pontosan tudja, hogy nyílt ütközetekkel, csatákkal soha nem tudnák legyőzni az óriási túlerőben lévő briteket. Kidolgozza tehát a gerrilla-harc taktikáját és erre képezi ki embereit is. Mindenki hallgat rá, tekintélye soha egy pillanatra sem gyengül. Szónoki képességeit mi sem bizonyítja jobban, hogy még az őt megfigyelő egyik angol ügynököt is meggyőzi az ír szabadság jogosságáról, így az ügynök neki kezd el dolgozni. Ned Broy (Stephen Rea) kétségtelenül a történet másik nagy hőse.

Az igazi és a filmbéli Michael Collins (Liam Neeson)

Collins alakja körül három konfliktus jön létre: az egyik belső vívódása, amiért gyakorlatilag bérgyilkossá kell tennie embereit (ez el is hangzik a film egyik jelenetében "nem azért gyűlölöm az angolokat, mert ők angolok, hanem mert arra kényszerítenek, amit tennem kell), második problémája a kialakuló szerelmi háromszög gyermekkori barátja (Harry Boland - Aidan Quinn) és a kettejük által egyformán imádott nő, Kitty (Julia Roberts) viszonylatában. Végül a harmadik konfliktus: főnökéhez, Eamon de Valerához kapcsolódik, akit a filmben Alan Rickman alakít. Valera féltékeny Collins népszerűségére és ez végül szembeállítja legfontosabb emberével. (Ez okozza végül Collins vesztét is.)

Liam Neeson alakítása

A magas termetű, ír színészt mindig a Schindler listája kapcsán szokták méltatni, holott a Michael Collinsban is zseniális az alakítása. Sőt, ami azt illeti ebben a filmben még túl is szárnyalja a náci Németországban zsidókat mentő gyáros karakterének megjelenítését. Egyszerre tud barátságos, nagyvonalú vezető, igazi jóbarát és határozott katona lenni, miközben szenvedélyeket felkorbácsoló szónok és hazafi is. Neeson egy komplex karaktert jelenít meg a Michael Collinsban, teljes átéléssel. Van ebben szerelem, szenvedély, erő és belső vívódás is.

Külön kiemelendő, hogy Neeson mennyire érett alakítással tud váltani a karakter különböző arcai között, amikor egyszer kétségekkel teli, aggódó vezetőként, majd rögtön utána erőskezű parancsnokként, egy újabb jelenettel később pedig, szerelméért bármire képes férfiként jelenik meg a filmben. A figura valahogy Neeson lényéből fakad, az ember már-már arra gondol: előző életében ő maga lehetett Michael Collins. (Valójában 62 évvel született Collins után.)

Összegzés

A Michael Collins egyszerre dráma és történelmi film is, mégpedig rengeteg érzelemmel, konfliktussal, belső feszültséggel és izgalmas jelenettel. Megismerhető belőle egy nép harca a szabadságért és egy kivételes ember életútja, akiről sajnos méltatlanul feledkezik meg az utókor. A filmben láthatunk harci jeleneteket, utcai összecsapásokat, akciókat, nagy menekülésekkel de a másik oldalon fültanúi lehetünk érdekes beszélgetéseknek (belső konfliktusokkal), sőt szerelmi jeleneteknek is. A rendezés egyszerű, lineáris történetvezetéssel mutatja be az eseményeket, láthatóan távol áll tőle a hatásvadászat és engedi, hogy a nézőt maga a sztori illetve Collins alakja és Liam Neeson alakítása bűvölje el.

Ajánlani tudom a történelmi filmek kedvelőinek és mindazoknak, akik szeretik a nagyívű, érdekes és hősies történeteket a valóság talaján megtekinteni. A sztori ugyanis szinte teljes egészében megtörtént eseményekre épül. A Kritikus blog értékelése: 

Alapsztori: 85%, rendezés: 90%, színész-teljesitmények: 90%, látvány: 80%.

FB oldalunk itt érhető el!

A film MAFAB adatlapja itt olvasható

2019.03.25.(11:20)