Elsőre egy egyszerű eldöntendő kérdésről van szó: figyel – nem figyel?!

Ha az egészségügyi okokat kizárjuk, egy összetett dolgot találunk.

A  figyelem maga egy „eszköz” , melynek segítségével ki tudjuk zárni a környezet ingereit és a tevékenységre tudunk koncentrálni. Mind a felnőttnek, mind a gyermeknek nehéz olyan tevékenységben elmerülni, melyet nem szeret csinálni. Lassan nem lehet tudni, miért nem szeretjük az adott tevékenységet. Kudarcok érnek közben bennünket és azért nem szeretjük, vagy nem szeretjük a sok kudarc miatt. Ez kihatással van a gyermekre és a szülőre. A gyerek kaphat egy diagnózist: figyelemzavar. Lehet ez egy gyors megoldás a gyereknek, akit „felment a figyelés” alól. Gyors megoldás a szülőnek, jobb egy megkülönböztetés, mint egyeseket, intőket halmozó gyerek. Teljes megoldást nem hoz.

Gyermek kudarcai a szülőt is egyre feszültebbé, idegesebbé teszi. Mindketten segítségre, megerősítésre szorulnak. Ha a bizalom kialakult, bátram fordulnak szakemberhez. Ha nem, magukra maradnak a problémáikkal. Megszégyenülve él mindkettő. Elválik a tudatos és tudattalan kommunikáció. A szülő és gyermek is bajban van. A kommunikáció bezárul.

Kisiskolás korban jelentkezik, az első években, vagy ha baj van pl.: válás, haláleset, veszteség. A gyermek figyelemzavarral jelzi, hogy segítségre van szüksége, mert hagyományos módon nem tud kommunikálni. Ahhoz, hogy a környezeti hatásokat le tudja választani és elmerüljön a tevékenységben, bizalomra van szüksége.

Mi lehet a megoldás?

Bizalom újraépítése. A szülő figyelje és próbálja kifejezésre juttatni, megnevezni, amitől gyermeke szenved. Olyan bizalmi légkört próbáljon kialakítani, melyben gyermeke őszintén megnyilatkozhat. Szülő mutasson példát, hogy tud a gyermekére figyelni, mely nem papolás, nem prédikálás.

A legjobb a közös játék, alkotás, meseolvasás. Olyan tevékenység, melyet mindkét fél élvezettel tesz, és megkönnyíti a koncentrálást. Kialakulhat közös fókuszpont.

A szülői gyakorlat akkor jó, ha csökkenti a saját beszédével töltött időt.

Szülői szeretet a másik legfontosabb, melyről könnyen megfeledkezünk. A szülő helye mindig a gyermeke mellett van.

Ha ezek a megoldások mind kipróbálásra kerültek és nem hoztak várt eredményt vagy nem sikerültek még mindig maradt lehetőség. Nevelési Tanácsadókban a szülő szakszerű segítséget kérhet. Ilyen segítő eszköz lehet a hozzátartozó csoport, melybe lehetősége nyílik bekapcsolódni.