Március idusa közeledvén, ildomos volna talán Petőfiről is szót ejteni. Petőfi nevéhez a forradalom mellett a bor is igencsak kapcsolható, költőnk sok bordalt alkotott, és sok versében idéződik elénk, sőt: köszön vissza a bor jótékony hatása…

Akinek nincs szeretője,

Bort igyék,

S hinni fogja, hogy minden lyány

Érte ég.

Hogy Petőfi egyfolytában bort ivott volna, az persze messze nem igaz. Azt tudni kell, hogy Petőfi idejében az ekkor még kutakból vödörrel felhúzott víz még/már nem mindenhol volt iható, legalábbis forralás nélkül. Különösen a városokban jelentett ez problémát. Tehát, csakúgy mint a korábbi évszázadokban, a bor sokszor alapvető italféleségnek számított.

És igyék bort az, akinek

Pénze nincs,

S az övé lesz a világon

Minden kincs.

Mint az ezt alaposan kielemző irodalomtörténészek munkáiból tudjuk, Petőfi inkább fiatalkorában, még a vándorszínészettel töltött időszakban hódolt komolyabban a bor élvezetének. Később már kevesebb nyoma van a bor – legalábbis mértéktelen – fogyasztásának. A reformkor ráadásul itthon is az antialkoholizmus korszaka volt. A felvilágosodás újító, megtisztító hatása abban is megmutatkozott, hogy nem követte a korábbi időszakokban teljesen elfogadott ivászatok gyakorlatát. Az ekkoriban teret nyerő polgárság az individuumot és a józanságot tisztelte, talán ezért is lett kedvelt gyülekezőhelye a világos és tiszta kávéházak világa és nem a homályos ivók mélye.

És igyék bort az, akinek

Búja van,

S a bú tőle nyakrafőre

Elrohan.

Bár erről pontos feljegyzés nem maradt ránk, de az ominózus márciusi reggelen a Pilvax kávéházban gyülekező fiatalok alighanem csak kávét ittak. Az említett víztisztasági problémák miatt a felforralt vízzel készült kávé és a tea afféle általános vízhelyettesítő ital is volt. Reggelire amúgy sem szokás bort inni. Pedig az is volt számosan, hiszen még a filoxéra előtti időben vagyunk, ekkoriban még a budai hegyek, a Gellért hegy, de még Kőbánya környéke is teli volt szőlővel. Ezekből sok, kifejezetten gyenge, szinte üdítő jellegű fehérbor készült, amit tényleg általánosan fogyasztottak, az alacsony alkoholtartalom miatt a lerészegedés különösebb veszélye nélkül. Ráadásul ekkor már létezett a Jedlik-féle szikvíz is, de a fröccs általános elterjedésére még egy kicsit várni kellett.

Volt ugyanakkor már sör is, ráadásul ekkor a sör ellen még nem éltek afféle nemzeti előítéletek. Budapest a reformkorban malomipari központ is lett, és mindenféle gabona óriási mennyiségben állt rendelkezésre. Ekkoriban jellegzetes vállalkozói karrier volt, hogy egy a malomiparban sikeres vállalkozó belefogjon a serfőzésbe is. Azt tudni lehet, hogy a kor gondolkodói két pártra oszlottak ital szempontjából is. A findzsa- és a meszely párt ült a különböző asztaloknál, előbbi a kávét (ekkoriban még a törökös, nyitott módszerrel főzöttet, amit elkészülte után leszűrtek), utóbbi a bort részesítette előnyben. Nem is igen ültek egy asztalhoz. Petőfi inkább az előbbihez tartozott.

De abban azért ennek ellenére biztosak lehetünk, hogy a bor fontos volt a költő számára az előbb forradalmi hevületű, majd egyre inkább vészterhes utolsó időszakban is.

Sem szeretőm, sem pénzem, csak

Bánatom;

Másnál háromszorta többet

Ihatom.

Ürítsünk hát ma este egy kupa bort az ő emlékére. 

( A poszt nyitóképét Neményi Márton cikkéből vettem kölcsön, innen. )